Ha csak a főküldetést csinálná meg valaki a játékban, akkor sima akciójáték válna az Oblivionból. Egyszerűen csak és kizárólag olyan küldetések vannak, amiben harcolni kell, semmilyen más egyéb opció nincs: Verekedni kell a börtönben, a börtön után, Kvatchban, Veynon Priory-ben, A Mythic Dawn könyvek megszerzésének érdekében, a szektások bázisán, a kémek ellen, le kell verni Azura vámpírjait, aztán a brumai kapu jön, majd Sancre Tor szellemei, Miscarcand csontvázai, be kell csuknom az összes város melletti Oblivion kaput, a Brumai nagy kaput, majd verekedhetem át magát Mancar Camoran Paradicsomán, és végül jöhet a végső csata IC-ben, ennyit kell tennem, se többet, se kevesebbet. Csoda, hogy ebben a nagy gyepálásban nem felejtettem el, hogy egyáltalán miért is harcolok. Igazán jobban is megerőltethették volna magukat a storyline kialakításánál, hol az ármány, cselszövés, intrika, romantika, stb, ami sok fantasy történetet felejthetetlenné tesz... Mire végigmentem a főküldetésen, szabályosan belefáradtam az állandó verekedésbe, és egyszerűen nehezen veszem rá magam, hogy újabb dungeon-öket ostromoljak. Minek? 3 nap múlva úgyis újra tele lesz. Pémzem is annyi, mint a szemét, az otthonomban halomban állnak az egzotikus fegyverek, mit tud nyújtani egy dungeon, amit eddig még nem láttam...

Összegezve a véleményemet: a Morrowindre sokan panaszkodtak, hogy nagyon hamar könnyűvé vált. Meglehet, de annyival összetettebb volt a sztori, hogy ott volt kedvem újra és újra nekifutni, felkutatni különleges ereklyéket, elvarrni minden szálat. Az Oblivion kapcsán nem igzán érzek ilyen késztetést. DE! Mindentől függetlenül az Obliviont is jó játéknak tartom, csak nem olyan jónak, mint amilyen a Morrowind volt.