Az egesz hajos resznek semmi ertelme a vegen. Elvileg a csaj aki beleugrik a vizbe annak visszafele kene mennie. Legalabbis nem emlekszem, hogy a csavo is visszafele menne a hajon ami teljesen hulyeseg mert ha tudja magarol hogy o most visszafele van akkor a csaj aki beszelget vele is visszafele verzionak kene hogy legyen.

A végén a csatajelenetnél volt túl kaotikus, és ezért kicsit zavaros a dolog, ráadásul egyel több időhurkot tettek bele, ami nekem úgy jött le elsőre, hogy itt valamit benéztek a készítők, de aztán a végén kitisztult a dolog.

Gyakorlatilag az összes időutazós film ugyanazoktól a problémáktól, ok-okozati logikátlanságoktól és paradoxonoktól szenved, ez sem rosszabb semmivel sem, sőt, inkább a jobbak közül való.

Az nehezíti a dolgot, hogy nem simán ugrás van vissza az időben, hanem ellentétesen folyó idők, és a kettő kölcsönhatása problémás. Többnyire jónak éreztem, de belecsúsztak hibák.

Lehet, hogy segített a megértésben az, hogy olvastam Dan Simmons Hyperion című könyvét, amiben szintén ellentétes irányban folyó idővonalak vannak, így nem először találkoztam a problémával.

Kicsit komolyabban: tudtam, hogy gyerek mesére számíthatók, de azért reménykedtem benne, hogy lesz egy rétege ami a felnőtteknek is nyújt valamit. Sajnos nem, legalábbis nekem nem. A film eleje inkább idegesítő mint aranyos, a közepe vége már bájosabb. Ízig vérig gyerek mese, egy felfedezésre váró természetközeli falú végen, szőrgombolyag lények társaságában.

Ami tetszett, az a rajz stílus, szép és igényes, jól mutatnak rajta a természeti elemek (szél, eső, víz) és a szereplők mozgása.