Hunter
Puha, erős és hosszú, avagy a WC papír története
"Nagy és kiemelkedő felfedezés!" - írta a Scientific American. Az 1850-es években járunk, a nagy találmányok korában, amikor megszületett az első modern szövőgép, a felvonó és a géppuska, éppen ezért az olvasók némileg meglepődhettek, amikor a tudományos folyóirat hangzatos szalagcíme alatt Joseph C. Gayetty egészségügyi papírjáról, Amerika első kereskedelmi forgalomba szánt WC papírjáról olvashattak, amit a feltaláló a "kor legnagyobb áldásaként" harangozott be.
Gayetty bejelentése meglepően provokatívnak bizonyult. Bár ma a WC papír elengedhetetlen kelléke az otthonoknak, az 1850-es években szó szerint körberöhögték az elképzelést, mely szerint egy egyszerű "fenéktörlő" alkalmatosságból nagy pénzeket lehetne szakítani. Nem csupán az üzleti világ, de a tudomány is rendkívül szkeptikusnak bizonyult. Az orvosokat főként Gayetty azon állítása ütötte szíven, hogy az új papír jótékony hatással lehet az aranyérre, ezért hamarosan az orvosi folyóiratok is gúnyolni és ócsárolni kezdték a WC papírt és annak úttörőjét.
Grandiózus állításai ellenére nem Gayetty volt az, aki elsőként "felfedezte" a toalettpapírt. Ahogy az megtörtént az iránytűvel, a selyemmel és a puskaporral, a kínaiak ezen a téren is évszázadokkal előbbre jártak. A papír maga a 2. századtól forgott közkézen Kínában és nem kellett hozzá túl sok idő, hogy az emberek a hátsójuk tisztán tartásához is használják. Még Hung-vu császár, a 14. század kegyetlen despotája is hajlandó volt felfedni érzékenyebb oldalát, amikor 15.000 lapnyi különösen puha, illatosított toalettpapírt rendelt császári udvartartásának.
A találmány azonban nem terjedt el a nyugati világban. A britek ugyanebben az időszakban leveleket és gyapjút használtak a célra, az arisztokraták vászon, vagy szövet csíkokat rendszeresítettek, amit sok esetben szolgáik "kezeltek". A nyomtatott sajtó 17. századi terjedésével az emberek elkezdték a már kiolvasott röpiratok és könyvek lapjait használni, ami nem is változott a 19. századig.
Nem Gayetty volt az egyetlen, aki megkísérelte bevezetni a köztudatba a WC papírt. A brit GW Atkins & Co, akik az 1890-es évekre piacvezetővé váltak Angliában, azt állították, hogy ők már 1817-ben rendelkeztek a találmánnyal, ez azonban csak egyszerű üzleti fogás volt a részükről. Akárhogy is, Gayetty egészségügyi papírja korbácsolta a legnagyobb viharokat attól a pillanattól kezdve, hogy megjelent a polcokon a tisztálkodó szerek társaságában. Gayetty korabeli reklámja szerint egészségügyi papírja "olyan finom, mint egy bankjegy és olyan erős, mint egy miniszterpapír".
Ez azért erős túlzásnak bizonyult, amit jól példáz a Northern Tissue 1930-as évekbeli "forgácsmentes" papírja, jelezvén, hogy a törlés időnként igen kellemetlen élmény lehetett Gayetty hangzatos szlogenjei ellenére is. Az orvos társadalom számára azonban a vörös posztó az aranyér gyógyításával és megelőzésével kapcsolatos kijelentés volt. A nyomdafesték valóban nem volt annyira "durva méreg", mint az Gayetty állította, és nem okozott aranyeret, mindez nem gátolta meg a forgalmazókat, hogy egészen az 1930-as évekig gyógyhatásúként hirdessék a WC papírt, miközben az orvosi szaklapok folyamatosan gúnyolták és szapulták Gayetty-t és találmányát. Mindezek ellenére a WC papír nem tűnt el a süllyesztőben.
Bár nem gyógyította az aranyeret, az emberek értékelték az új toalettpapír nyújtotta komfortérzetet és hamarosan egyre több cég állt elő saját változatával, megpróbálva valami pluszt adni a termékhez. Ma a WC papír iparág csak az Egyesült Államokban 3,5 milliárd dollárt hoz éves szinten, ezzel együtt nem kizárt, hogy a Gayetty korszak alkonya felé haladunk.
Ahogy egykor a kínaiak forradalmasították a papírhasználatot, keleti szomszédjaik, a japánok úgy forradalmasítják az elektronikus megoldásokat az élet minden területén, így a mosdókban is. 1980-ban a Toto nevű japán cég több évnyi kutatás után bemutatta a hátsó fertály tisztántartási ergonómiájának csúcsát, a Washlet-et, ami háromszoros komfortot nyújt felhasználójának. Melegített ülőkéje már az első pillanattól kellemessé teszi a használatát, a langyos vízsugár eltávolít minden oda nem illő anyagot, majd akcióba lép a levegő kifújásával dolgozó szárítórendszer. 2009-re a japán háztartások 72 százaléka rendelkezett Washlet-tel, vagy az azon alapuló egyéb megoldással, ami előrevetítheti Gayetty "találmányának" szomorú sorsát, bár ez egy rendkívül hosszú folyamatnak ígérkezik.
Gayetty bejelentése meglepően provokatívnak bizonyult. Bár ma a WC papír elengedhetetlen kelléke az otthonoknak, az 1850-es években szó szerint körberöhögték az elképzelést, mely szerint egy egyszerű "fenéktörlő" alkalmatosságból nagy pénzeket lehetne szakítani. Nem csupán az üzleti világ, de a tudomány is rendkívül szkeptikusnak bizonyult. Az orvosokat főként Gayetty azon állítása ütötte szíven, hogy az új papír jótékony hatással lehet az aranyérre, ezért hamarosan az orvosi folyóiratok is gúnyolni és ócsárolni kezdték a WC papírt és annak úttörőjét.
Grandiózus állításai ellenére nem Gayetty volt az, aki elsőként "felfedezte" a toalettpapírt. Ahogy az megtörtént az iránytűvel, a selyemmel és a puskaporral, a kínaiak ezen a téren is évszázadokkal előbbre jártak. A papír maga a 2. századtól forgott közkézen Kínában és nem kellett hozzá túl sok idő, hogy az emberek a hátsójuk tisztán tartásához is használják. Még Hung-vu császár, a 14. század kegyetlen despotája is hajlandó volt felfedni érzékenyebb oldalát, amikor 15.000 lapnyi különösen puha, illatosított toalettpapírt rendelt császári udvartartásának.
A találmány azonban nem terjedt el a nyugati világban. A britek ugyanebben az időszakban leveleket és gyapjút használtak a célra, az arisztokraták vászon, vagy szövet csíkokat rendszeresítettek, amit sok esetben szolgáik "kezeltek". A nyomtatott sajtó 17. századi terjedésével az emberek elkezdték a már kiolvasott röpiratok és könyvek lapjait használni, ami nem is változott a 19. századig. Nem Gayetty volt az egyetlen, aki megkísérelte bevezetni a köztudatba a WC papírt. A brit GW Atkins & Co, akik az 1890-es évekre piacvezetővé váltak Angliában, azt állították, hogy ők már 1817-ben rendelkeztek a találmánnyal, ez azonban csak egyszerű üzleti fogás volt a részükről. Akárhogy is, Gayetty egészségügyi papírja korbácsolta a legnagyobb viharokat attól a pillanattól kezdve, hogy megjelent a polcokon a tisztálkodó szerek társaságában. Gayetty korabeli reklámja szerint egészségügyi papírja "olyan finom, mint egy bankjegy és olyan erős, mint egy miniszterpapír".
Ez azért erős túlzásnak bizonyult, amit jól példáz a Northern Tissue 1930-as évekbeli "forgácsmentes" papírja, jelezvén, hogy a törlés időnként igen kellemetlen élmény lehetett Gayetty hangzatos szlogenjei ellenére is. Az orvos társadalom számára azonban a vörös posztó az aranyér gyógyításával és megelőzésével kapcsolatos kijelentés volt. A nyomdafesték valóban nem volt annyira "durva méreg", mint az Gayetty állította, és nem okozott aranyeret, mindez nem gátolta meg a forgalmazókat, hogy egészen az 1930-as évekig gyógyhatásúként hirdessék a WC papírt, miközben az orvosi szaklapok folyamatosan gúnyolták és szapulták Gayetty-t és találmányát. Mindezek ellenére a WC papír nem tűnt el a süllyesztőben.
Bár nem gyógyította az aranyeret, az emberek értékelték az új toalettpapír nyújtotta komfortérzetet és hamarosan egyre több cég állt elő saját változatával, megpróbálva valami pluszt adni a termékhez. Ma a WC papír iparág csak az Egyesült Államokban 3,5 milliárd dollárt hoz éves szinten, ezzel együtt nem kizárt, hogy a Gayetty korszak alkonya felé haladunk.
Ahogy egykor a kínaiak forradalmasították a papírhasználatot, keleti szomszédjaik, a japánok úgy forradalmasítják az elektronikus megoldásokat az élet minden területén, így a mosdókban is. 1980-ban a Toto nevű japán cég több évnyi kutatás után bemutatta a hátsó fertály tisztántartási ergonómiájának csúcsát, a Washlet-et, ami háromszoros komfortot nyújt felhasználójának. Melegített ülőkéje már az első pillanattól kellemessé teszi a használatát, a langyos vízsugár eltávolít minden oda nem illő anyagot, majd akcióba lép a levegő kifújásával dolgozó szárítórendszer. 2009-re a japán háztartások 72 százaléka rendelkezett Washlet-tel, vagy az azon alapuló egyéb megoldással, ami előrevetítheti Gayetty "találmányának" szomorú sorsát, bár ez egy rendkívül hosszú folyamatnak ígérkezik.