Hunter

Föld-méretű bolygót találtak a szomszédságunkban

Föld-tömegű bolygóra bukkantak a Naphoz legközelebb eső csillagrendszerben. Ez az eddigi legkisebb tömeggel rendelkező exobolygó.

Az idegen bolygóra a Naphoz hasonló Alpha Centauri B csillag körül bukkantak rá a csillagászok, 4,3 fényévre a Földtől. Az újonnan felfedezett égitest bár tömegét tekintve nagyon hasonlít a Földhöz, felszínét hatalmas hőmennyiség éri, így nagy valószínűleg olvadt kőzet boríthatja, vélik a kutatók. Mindezek ellenére, maga a létezés ténye arra enged következtetni, hogy több felfedezésre váró világ rejtőzhet még a csillagtól nagyobb távolságokban is, talán a rendszer lakható zónájában, ahol jelen lehet a folyékony víz is.

"A legtöbb alacsony tömegű bolygó két-háromtól akár hat vagy hét bolygót is magába foglaló rendszerekben kering, melyek elnyúlhatnak akár a lakható zónáig is" - nyilatkozott a felfedezésről készült tanulmány szerzője, Stephane Udry, a Genfi Obszervatórium csillagásza. "Ezért a felfedezés igazán kedvező kilátásokat nyit meg egy hozzánk egészen közel eső rendszer lakható zónájában. Ilyen értelemben, ez a rendszer mérföldkőnek számít"

A bolygó, ami az Alpha Centauri Bb nevet kapta 3,2 nap alatt kerüli meg csillagát, keringési távolsága mindössze 6 millió kilométer. Összehasonlításként a Föld 150 millió kilométerre kering a Naptól. Az exobolygó észleléséhez a Xavier Dumusque vezette csapat a HARPS (Nagy Pontosságú Radiális sebességű Bolygó Kereső) nevű műszert használta, ami az ESO (Európai Déli Obszervatórium) 3,6 méteres távcsövének a része a chilei La Silla Csillagvizsgálóban. A műszer lehetővé teszi a parányi gravitációs ingadozások észlelését, amit egy csillag körül keringő bolygó idézhet elő. Az Alpha Centauri Bb esetében, ezek az ingadozások valóban nagyon minimálisak voltak, ezért 450 HARPS mérés kellett a bolygó jeleinek észleléséhez, ami nem kevesebb mint 4 évet vett igénybe. "Ez egy rendkívüli felfedezés, ami technikánk határait feszegette" - nyilatkozott Dumusque.

Az észlelés, ami a Nature mai (október 17-i) számában kerül publikálásra, olyannyira bonyolult volt, hogy több csillagász is megkérdőjelezte a bolygó létezését. Például Artie Hatzes a németországi Türingiai Tartományi Egyetem munkatársa dicsérte a felfedezők technikai vívmányát, azonban még várna a végső szó kimondásával. "Ahogy azt az amerikai csillagász, Carl Sagan mondta volt, 'A rendkívüli bejelentésekhez rendkívüli bizonyítékok kellenek'" – olvasható Hatzes véleménye a tanulmányhoz írt kommentárjában. "Bár az adatokban van egy bolygószerű jel, a felfedezés még nem szolgáltatja azt a bizonyos 'rendkívüli bizonyítékot'. Ez egy gyenge jel egy nagyobb, bonyolultabb jel társaságában. Véleményem szerint ezzel még nem zárható le a vita"

Udry azonban kijelentette, hogy csapata statisztikai elemzése szerint a bolygó létezésének valószínűsége 99,9%, több szakértő pedig úgy véli, hogy nincs szükség rendkívüli bizonyítékokra. "Az ok, amiért ez egy rendkívüli állításnak tűnik, az hogy szinte mindenki hallott már az Alpha Centauri B-ről" - mondta Greg Laughlin, a Santa Cruz-i Kalifornia Egyetem tudósa, aki nem vett részt a felfedezésben. "A dolog rendkívülisége sokkal inkább abban rejlik, hogy egy jól ismert közeli csillagnál fedezték fel"


Dumusque és munkatársainak eredményei szerint az Alpha Centauri Bb megközelítőleg 13 százalékkal nagyobb tömegű a Földnél, ami egy sziklás bolygót sejtet. Azon túl, hogy ez lehet az eddig ismert legközelebbi exobolygó, ez egyben az első Földhöz hasonló bolygó, ami egy a Nappal megegyező típusú csillag körül kering. Rendkívüli közelsége szülőcsillagához 1200 Celsius feletti felszíni hőmérsékletet jelent, ami alkalmatlanná teszi az élet számára, tették hozzá a kutatók. Annak ellenére, hogy egy hármas csillagrendszerben helyezkedik el, melynek tagjai az Alpha Centauri A, az Alpha Centauri B és a Proxima Centauri, az újonnan felfedezett égitest stabil pályán kering, ami igaz lehet az Alpha Centauri B lakható zónájában előforduló esetleges bolygókra is. Udry szerint a másik két csillag is jó eséllyel rendelkezik bolygókkal.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Smithie #18
    Évek óta, az egyik legértelmesebb hozzászólás amit láttam fórumon. Örülök, hogy vagyunk még páran!
  • Vol Jin #17
    Kösz. :-)
  • gforce9 #16
    Na ez sokkal szabatosabb megfogalmazás +1
  • Vol Jin #15
    "Szerintem nem kell feltétlen légkör ahhoz hogy bele "zuhanjon" a csillagába,nem muszáj lassulnia hozzá, elegendő csak az erős gravitáció."

    Igaz hogy érintőlegesen, csak két vagy három óra erejéig, de középiskolában a fizika tananyag része voltak a bolygótörvények. Kepler, Newton, Kopernikusz. Két csillagászati objektum keringési rendszerét két tényező határozza meg. A sebesség és a közöttük fellépő gravitációs erő. A kellőképpen nagy erő az egy kellőképpen más pályát határoz meg. De az a pálya pár keringési ciklus alatt kialakulna. Ha fognád a Földet és valami hiperszerkezettel beljebb teleportálnád pármillió kilométerrel, de a sebessége nem változna (vektorosan, nem csak abszolút értékben), gyorsan kisodródna vissza ugyanerre a pályatávolságra. Ha kijjebb tennéd, visszazuhanna pár keringési ciklus alatt, mialatt ide-oda oszcillálna. Ha a helyzet nem ideális, akkor ez nem így van, mert más tényezők is közbeszólnak. Mondok két példát. Közegellenállás, ez a műholdaknál lép fel, mert gyenge a légkör, de létezik, és módosítja a műhold sebességét. Ezért az alacsonyabb pályára kerül, ami sűrűbb légkört jelent, ami további pályamódosuláshoz vezet, végül belezuhan a Földbe. Ha nem lenne légkör, akkor soha a büdös életben nem esne le egy műhold, ha csak nem ütközik valamivel.

    A másik tényező az árapály. Ez ellentétesen hat, mert a tengerünket és a földkérget, köpenyt, magmát deformálja, és a pályán tartó erő, energia erre pazarlódik, ezért a Hold távolodik. A kezdetekkor pár óra volt a Hold keringési ideje és sokkal közelebb volt. Gyakorlatilag az árapály az százméteres nagyságrendű szökőárakat hozott létre jóval a kialakulása után.

    Mi is távolabb vagyunk ma a Naptól, mint a kezdetekkor mert az is okoz bizonyos árapályt. Mire a Nap felfúvódik vörös óriásként, ezt a pályát eléri, de a Föld nem itt lesz addigra.
    A stabil pálya adott sebességnél és gravitációs erőnél pár keringési ciklus alatt kialakul. Ha a paraméterek nem megfelelőek egy stabil pályához, akkor a teljes elszakadás vagy az ütközés rövid idő alatt megtörténik.
  • gforce9 #14
    Nem elég az erős gravitáció, ha a pályák kitérőek és a bolygó sebessége állandó, akkor zuhan bele a csillagba, ha a gravitáció olyan kicsi pályára kényszeríti ami már a csillag légkörébe húzza a bolygót, különben beáll egy stabil pályára és kész, ha már ott van nem fogja utólag meggondolni magát és beleesni. Ha sebessége nem csökken, akkor mindenképp kialakul a körpálya(vagy elliptikus), amely egyik vektora érintőleges a keringési pályára, másik vektora pedig a központi csillag felé mutat. Ez ha elérte az egyensúlyi állapotot, akkor az nem fog megváltozni, ha nincs egyéb külső behatás. Persze előfordulhat, hogy a csillag gravitációja valamitől megnő, pl. ha anyag esik bele, de az már más kérdés. A spirális zuhanáshoz mindenképp vagy a sebességnek kell csökkennie vagy a garvitációnak nőnie. De javítsatok ki ha tévedek.
  • nextman #13
    Az ilyen folyamat viszont nem tartana sokaig ~ evmilliok, ezert az esely ra, hogy pont egy ilyen kozepen vesszuk eszre a bolygot sokkal kisebb, minthogy mindig is ott volt.
  • Szefmester #12
    Szóval az eltelt évmilliók alatt mialatt kialakult nem lehett soha távolabb... értem...
    Szerintem nem kell feltétlen légkör ahhoz hogy bele "zuhanjon" a csillagába,nem muszáj lassulnia hozzá, elegendő csak az erős gravitáció. Kezdőlökést meg adhatott neki egy komolyabb aszteroida, nemde?

    De ezt a kérdést meg fogják tudni válaszolni pár évszázad múlva amikor újra mérik az egészet pontosabb műszerekkel, hátha észlelnek valami eltérést.
  • zsugaa #11
    Isaac Asimov: Leszáll az éj (1941)

    http://en.wikipedia.org/wiki/Nightfall_(Asimov_short_story_and_novel)
  • Effendi #10
    Általában egy bolygó megformálódásához évmilliók, vagy évmilliárdok szükségesek, így ha még ott van,akkor az feltehetően igen csak stabil pályán mozog, és nem zuhan.
  • Vol Jin #9
    Szerintem is inkább távolodna, mint tőlünk a Hold. Hogy egymásba zuhanjanak, ahhoz csillagoknak kellene lenniük vagy feketelyuknak.