Föld-méretű bolygót találtak a szomszédságunkban
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#18
Évek óta, az egyik legértelmesebb hozzászólás amit láttam fórumon. Örülök, hogy vagyunk még páran!
"A vadállatban is van szánalom. De bennem nincs, hát nem vagyok vadállat." (Shakespeare: III. Richárd)
#17
Kösz. :-)
#16
Na ez sokkal szabatosabb megfogalmazás +1
#15
"Szerintem nem kell feltétlen légkör ahhoz hogy bele "zuhanjon" a csillagába,nem muszáj lassulnia hozzá, elegendõ csak az erõs gravitáció."
Igaz hogy érintõlegesen, csak két vagy három óra erejéig, de középiskolában a fizika tananyag része voltak a bolygótörvények. Kepler, Newton, Kopernikusz. Két csillagászati objektum keringési rendszerét két tényezõ határozza meg. A sebesség és a közöttük fellépõ gravitációs erõ. A kellõképpen nagy erõ az egy kellõképpen más pályát határoz meg. De az a pálya pár keringési ciklus alatt kialakulna. Ha fognád a Földet és valami hiperszerkezettel beljebb teleportálnád pármillió kilométerrel, de a sebessége nem változna (vektorosan, nem csak abszolút értékben), gyorsan kisodródna vissza ugyanerre a pályatávolságra. Ha kijjebb tennéd, visszazuhanna pár keringési ciklus alatt, mialatt ide-oda oszcillálna. Ha a helyzet nem ideális, akkor ez nem így van, mert más tényezõk is közbeszólnak. Mondok két példát. Közegellenállás, ez a mûholdaknál lép fel, mert gyenge a légkör, de létezik, és módosítja a mûhold sebességét. Ezért az alacsonyabb pályára kerül, ami sûrûbb légkört jelent, ami további pályamódosuláshoz vezet, végül belezuhan a Földbe. Ha nem lenne légkör, akkor soha a büdös életben nem esne le egy mûhold, ha csak nem ütközik valamivel.
A másik tényezõ az árapály. Ez ellentétesen hat, mert a tengerünket és a földkérget, köpenyt, magmát deformálja, és a pályán tartó erõ, energia erre pazarlódik, ezért a Hold távolodik. A kezdetekkor pár óra volt a Hold keringési ideje és sokkal közelebb volt. Gyakorlatilag az árapály az százméteres nagyságrendû szökõárakat hozott létre jóval a kialakulása után.
Mi is távolabb vagyunk ma a Naptól, mint a kezdetekkor mert az is okoz bizonyos árapályt. Mire a Nap felfúvódik vörös óriásként, ezt a pályát eléri, de a Föld nem itt lesz addigra.
A stabil pálya adott sebességnél és gravitációs erõnél pár keringési ciklus alatt kialakul. Ha a paraméterek nem megfelelõek egy stabil pályához, akkor a teljes elszakadás vagy az ütközés rövid idõ alatt megtörténik.
Igaz hogy érintõlegesen, csak két vagy három óra erejéig, de középiskolában a fizika tananyag része voltak a bolygótörvények. Kepler, Newton, Kopernikusz. Két csillagászati objektum keringési rendszerét két tényezõ határozza meg. A sebesség és a közöttük fellépõ gravitációs erõ. A kellõképpen nagy erõ az egy kellõképpen más pályát határoz meg. De az a pálya pár keringési ciklus alatt kialakulna. Ha fognád a Földet és valami hiperszerkezettel beljebb teleportálnád pármillió kilométerrel, de a sebessége nem változna (vektorosan, nem csak abszolút értékben), gyorsan kisodródna vissza ugyanerre a pályatávolságra. Ha kijjebb tennéd, visszazuhanna pár keringési ciklus alatt, mialatt ide-oda oszcillálna. Ha a helyzet nem ideális, akkor ez nem így van, mert más tényezõk is közbeszólnak. Mondok két példát. Közegellenállás, ez a mûholdaknál lép fel, mert gyenge a légkör, de létezik, és módosítja a mûhold sebességét. Ezért az alacsonyabb pályára kerül, ami sûrûbb légkört jelent, ami további pályamódosuláshoz vezet, végül belezuhan a Földbe. Ha nem lenne légkör, akkor soha a büdös életben nem esne le egy mûhold, ha csak nem ütközik valamivel.
A másik tényezõ az árapály. Ez ellentétesen hat, mert a tengerünket és a földkérget, köpenyt, magmát deformálja, és a pályán tartó erõ, energia erre pazarlódik, ezért a Hold távolodik. A kezdetekkor pár óra volt a Hold keringési ideje és sokkal közelebb volt. Gyakorlatilag az árapály az százméteres nagyságrendû szökõárakat hozott létre jóval a kialakulása után.
Mi is távolabb vagyunk ma a Naptól, mint a kezdetekkor mert az is okoz bizonyos árapályt. Mire a Nap felfúvódik vörös óriásként, ezt a pályát eléri, de a Föld nem itt lesz addigra.
A stabil pálya adott sebességnél és gravitációs erõnél pár keringési ciklus alatt kialakul. Ha a paraméterek nem megfelelõek egy stabil pályához, akkor a teljes elszakadás vagy az ütközés rövid idõ alatt megtörténik.
#14
Nem elég az erõs gravitáció, ha a pályák kitérõek és a bolygó sebessége állandó, akkor zuhan bele a csillagba, ha a gravitáció olyan kicsi pályára kényszeríti ami már a csillag légkörébe húzza a bolygót, különben beáll egy stabil pályára és kész, ha már ott van nem fogja utólag meggondolni magát és beleesni. Ha sebessége nem csökken, akkor mindenképp kialakul a körpálya(vagy elliptikus), amely egyik vektora érintõleges a keringési pályára, másik vektora pedig a központi csillag felé mutat. Ez ha elérte az egyensúlyi állapotot, akkor az nem fog megváltozni, ha nincs egyéb külsõ behatás. Persze elõfordulhat, hogy a csillag gravitációja valamitõl megnõ, pl. ha anyag esik bele, de az már más kérdés. A spirális zuhanáshoz mindenképp vagy a sebességnek kell csökkennie vagy a garvitációnak nõnie. De javítsatok ki ha tévedek.
#13
Az ilyen folyamat viszont nem tartana sokaig ~ evmilliok, ezert az esely ra, hogy pont egy ilyen kozepen vesszuk eszre a bolygot sokkal kisebb, minthogy mindig is ott volt.
#12
Szóval az eltelt évmilliók alatt mialatt kialakult nem lehett soha távolabb... értem...
Szerintem nem kell feltétlen légkör ahhoz hogy bele "zuhanjon" a csillagába,nem muszáj lassulnia hozzá, elegendõ csak az erõs gravitáció. Kezdõlökést meg adhatott neki egy komolyabb aszteroida, nemde?
De ezt a kérdést meg fogják tudni válaszolni pár évszázad múlva amikor újra mérik az egészet pontosabb mûszerekkel, hátha észlelnek valami eltérést.
Szerintem nem kell feltétlen légkör ahhoz hogy bele "zuhanjon" a csillagába,nem muszáj lassulnia hozzá, elegendõ csak az erõs gravitáció. Kezdõlökést meg adhatott neki egy komolyabb aszteroida, nemde?
De ezt a kérdést meg fogják tudni válaszolni pár évszázad múlva amikor újra mérik az egészet pontosabb mûszerekkel, hátha észlelnek valami eltérést.
#11
Isaac Asimov: Leszáll az éj (1941)
http://en.wikipedia.org/wiki/Nightfall_(Asimov_short_story_and_novel)
http://en.wikipedia.org/wiki/Nightfall_(Asimov_short_story_and_novel)
#10
Általában egy bolygó megformálódásához évmilliók, vagy évmilliárdok szükségesek, így ha még ott van,akkor az feltehetõen igen csak stabil pályán mozog, és nem zuhan.
http://bf1942.gametrack.org/sig_3210436_omaha1_times.png
#9
Szerintem is inkább távolodna, mint tõlünk a Hold. Hogy egymásba zuhanjanak, ahhoz csillagoknak kellene lenniük vagy feketelyuknak.
#8
Hát ez én sem értem, 6 millió km-re van a csillagától, úgyhogy a csillag "légköre" nem fékezi (mint pl az ISS-t a föld légköre) nem tudom, hogy sikerült ilyet írnia, hogy belezuhan...... 😊 ponthogy az lenne a fura, ha belezuhanna.
#7
Mitõl zuhanna bele?
#6
Mi ebben az újdonság? Sid Meier ebbõl már 20 éve játékot csinált...
\"-Az út elvezet a végtelenbe, majd visszahoz. Sokszor megjártam az utat, ültem a verandán, játszottam, voltam kutya, minden, még madárijesztő is.\"
Ilyen közel a csillaghoz szerintem már nem kering, hanem zuhan és pár évezred, év tízezred múlva bár be is olvasztotta magába a csillaga...
#4
Akkor most a naviknak melegük van?
😉
😉
Histeria est magistra vitae. Ez nem trollkodás, ez online graffiti! ;) https://suno.com/@nexus65ongs
#3
Azt még régebben mondták. Azóta már találtak több olyan rendszert is, ami kettõs nap, és bolygó, három nap és bolygó, sõt négy nap és bolygó is létezik. Úgy-hogy az már egy elavult nézet, miszerint a 3-as csillagrendszerben elvileg nem lehet stabil bolygó a gravitációs vonzások miatt.
http://www.tradeximp.com/
#2
Az Alpha Centauri a legközelebbi csillag(ok) a Naphoz. Egy 3-as csillagrendszer és elvileg azt mondták nem lehet benne stabil bolygó a gravitációs vonzások miatt.
#1
Ebben mi olyan rendkivuli?