Hunter
A Pentagon az űrből sugározna energiát
A napenergia műholdakkal történő futurisztikus begyűjtése és Földre sugárzása mellett kötelezte el magát az Egyesült Államok hadserege. A Nemzetbiztonsági Űrhivatal (NSSO) kedden napvilágot látott jelentése azt javasolja az amerikai kormánynak, hogy támogassa a napenergia előállító műholdakat és adjon pénzügyi ösztönzést a technológia fejlesztéséhez az ipar számára.
Az űrben elhelyezett napenergia begyűjtő egységek nappaneljei kilométeres méretekkel rendelkeznének. A kinyert energiát mikrohullámok vagy egy lézersugár formájában juttatnák le a Földre, amit a felszínen elhelyezett antennákkal gyűjtenének be, hogy azután elektromossággá alakítsák. A bolygófelszínen működő nappanelekkel ellentétben a geostacionárius pályán keringő napenergia-műholdak éjszaka és felhős időjárási körülmények között is üzemelnének.
Az NSSO szóvivője, Paul Damphousse alezredes keddi sajtótájékoztatójában elmondta, a hadsereg jelentősen felgyorsíthatja a technológia előretörését. Jelentésükben 10 milliárd amerikai dollárt kértek az elkövetkező 10 évre egy kísérleti 10 megawatt elektromos energia lesugárzására alkalmas kísérleti műhold kifejlesztéséhez és megépítéséhez. A sajtótájékoztatón több mint egy tucat űrtevékenységgel foglalkozó csoport jelentette be egy új szövetség, az Űr Nap Szövetség a Jövő Energiájáért létrehozását az űrnapenergia támogatása érdekében. A szövetség szerint a technológiával több energiát nyerhetünk, mint a kőolajszármazékokból, a szél- és atomenergiából együttvéve.
Az NSSO jelentés szerint a napenergia-termelő műholdak megoldást jelentenének a távoli területek, mint Irak energiaellátási nehézségeire is, ahol jelenleg az üzemanyag szállítása szigorúan őrzött konvojokban zajlik, melynek következtében az elektromos áram költsége meghaladja az 1 dollárt kilowattóránként, ami tízszerese az amerikai áraknak. A jelentés emellett a technológiát tiszta, bőséges energiaforrásként jellemzi, ami visszaszoríthatja az olajért folyó globális versengést.
Az űrbeli napenergia ötletét elsőként Peter Glaser, az Arthur D. Little tanácsadó cég mérnöke fogalmazta meg 1968-ban. Az első tervekben 50 négyzetkilométeres nappanel tömbök szerepeltek, amit elvileg űrhajósok százai építettek volna fel ezermilliárd dolláros költséggel. Az USA az 1970-es években megvizsgálta és gazdaságilag életképtelennek nyilvánította az elképzelést. Egy modern fosszilis erőmű által megtermelt elektromos energiamennyiség előállításához egy körülbelül 3000 tonnás űreszközre lenne szükség, ami méretét tekintve a Nemzetközi Űrállomás tízszerese.
Ennyi anyag űrbejuttatásához közel száz rakétakilövésre lenne szükség, miközben az USA évente átlagosan 15 rakétát indít a világűrbe. A kihívások ellenére az NSSO és támogatói szerint semmilyen eget rengető tudományos áttörésre nincs szükség az ötlet kivitelezéséhez, az elkövetkező néhány évtized műszaki fejlődése pedig gyakorlatban is megvalósíthatóvá teszi az űrnapenergia.
Az űrben elhelyezett napenergia begyűjtő egységek nappaneljei kilométeres méretekkel rendelkeznének. A kinyert energiát mikrohullámok vagy egy lézersugár formájában juttatnák le a Földre, amit a felszínen elhelyezett antennákkal gyűjtenének be, hogy azután elektromossággá alakítsák. A bolygófelszínen működő nappanelekkel ellentétben a geostacionárius pályán keringő napenergia-műholdak éjszaka és felhős időjárási körülmények között is üzemelnének.
Az NSSO szóvivője, Paul Damphousse alezredes keddi sajtótájékoztatójában elmondta, a hadsereg jelentősen felgyorsíthatja a technológia előretörését. Jelentésükben 10 milliárd amerikai dollárt kértek az elkövetkező 10 évre egy kísérleti 10 megawatt elektromos energia lesugárzására alkalmas kísérleti műhold kifejlesztéséhez és megépítéséhez. A sajtótájékoztatón több mint egy tucat űrtevékenységgel foglalkozó csoport jelentette be egy új szövetség, az Űr Nap Szövetség a Jövő Energiájáért létrehozását az űrnapenergia támogatása érdekében. A szövetség szerint a technológiával több energiát nyerhetünk, mint a kőolajszármazékokból, a szél- és atomenergiából együttvéve.
Az NSSO jelentés szerint a napenergia-termelő műholdak megoldást jelentenének a távoli területek, mint Irak energiaellátási nehézségeire is, ahol jelenleg az üzemanyag szállítása szigorúan őrzött konvojokban zajlik, melynek következtében az elektromos áram költsége meghaladja az 1 dollárt kilowattóránként, ami tízszerese az amerikai áraknak. A jelentés emellett a technológiát tiszta, bőséges energiaforrásként jellemzi, ami visszaszoríthatja az olajért folyó globális versengést.
Az űrbeli napenergia ötletét elsőként Peter Glaser, az Arthur D. Little tanácsadó cég mérnöke fogalmazta meg 1968-ban. Az első tervekben 50 négyzetkilométeres nappanel tömbök szerepeltek, amit elvileg űrhajósok százai építettek volna fel ezermilliárd dolláros költséggel. Az USA az 1970-es években megvizsgálta és gazdaságilag életképtelennek nyilvánította az elképzelést. Egy modern fosszilis erőmű által megtermelt elektromos energiamennyiség előállításához egy körülbelül 3000 tonnás űreszközre lenne szükség, ami méretét tekintve a Nemzetközi Űrállomás tízszerese.
Ennyi anyag űrbejuttatásához közel száz rakétakilövésre lenne szükség, miközben az USA évente átlagosan 15 rakétát indít a világűrbe. A kihívások ellenére az NSSO és támogatói szerint semmilyen eget rengető tudományos áttörésre nincs szükség az ötlet kivitelezéséhez, az elkövetkező néhány évtized műszaki fejlődése pedig gyakorlatban is megvalósíthatóvá teszi az űrnapenergia.
