SG.hu
Kiderült mi okozta a spanyolországi totális áramkimaradást
Az ibériai áramkimaradás a hálózatkezelés következménye volt, nem pedig valamelyik áramforrásé.
A spanyol kormány vizsgálata szerint az áprilisban Spanyolországot és Portugáliát ellátó ibériai hálózatot leállító áramkimaradás számos kisebb, egymással összefüggő probléma eredménye volt. A jelentés arra a következtetésre jut, hogy a kisebb instabilitás megoldására tett lépések csak rontottak a helyzeten, és végül önmagát erősítő láncreakcióhoz vezettek, amelynek során a magas feszültség miatt erőművek kiestek a hálózatból, ami tovább növelte a feszültséget. A jelentés kritikus pontként emeli ki, hogy a spanyol hálózatüzemeltető szokatlanul kevés erőművet tartott készenlétben a helyzet stabilizálására, és azok közül is néhány rosszul reagált.
A teljes jelentés tartalmazza a kimaradást kiváltó események időrendjét, valamint annak elemzését, hogy miért nem sikerült a hálózatkezelésnek a helyzetet kézben tartania. Megjegyzi továbbá, hogy egy párhuzamos vizsgálat kibertámadásra utaló jeleket keresett, de nem talált ilyet. A dokumentum megjegyzi, hogy az áramkimaradás előtti néhány napban az ibériai hálózatban feszültségingadozásokat tapasztaltak, amelyek a kereslet és a kínálat közötti eltérés következményei voltak, de ezeket incidensek nélkül sikerült kezelni. A problémák április 28-án reggel egészen délutánig folytatódtak, amikor szokatlan frekvenciaingadozás következett be. Ez az oszcilláció egyetlen, a hálózatra csatlakozó létesítményre vezethető vissza, de a jelentés nem nevezi meg azt, és még típusát sem jelzi, csupán „instalación”-ként azonosítja.
A hálózatüzemeltetők úgy reagáltak, hogy elnyomták az ingadozásokat, de ezzel megnövelték a hálózat feszültségét. Körülbelül 15 perccel később ennek az ingadozásnak egy gyengébb változata ismét bekövetkezett, amelyet röviddel később egy eltérő frekvenciájú ingadozás követett, amelynek tulajdonságai általában jellemzőek az európai hálózatokra. Ez arra késztette a hálózat üzemeltetőit, hogy ismét korrekciós intézkedéseket tegyenek, amelyek megnövelték a hálózat feszültségét.
Az ibériai hálózat képes kezelni az ilyen helyzeteket. A hálózat üzemeltetője azonban csak 10 erőművet jelölt ki a feszültségszabályozásra 28-án, ami a jelentés szerint a legkevesebb volt a 2025-és év folyamán. A jelentés megállapította, hogy ezek közül több erőmű nem reagált megfelelően a hálózat üzemeltetőinek utasításaira, néhány pedig olyan módon reagált, ami hozzájárult a feszültség emelkedéséhez.
A feszültség emelkedésével közeledtek ahhoz a küszöbhöz, amelynél az erőműveknek le kell válniuk a hálózatról, hogy megvédjék berendezéseiket. A jelentés azonban megállapította, hogy néhány erőmű már a küszöb elérése előtt levált. Minden leválással a hálózat feszültsége tovább emelkedett, ami több spanyol tartományban is erőművek leválását okozta. Ekkor a helyzet kicsúszott az irányítás alól, és a hálózat frekvenciája csökkenni kezdett. Ez oda vezetett, hogy a hálózat szinkronja megszakadt a francia kapcsolattal, ami leállást okozott.
Csábító lehet a láncreakciószerű meghibásodásokat a hálózat üzemeltetőinek alkalmatlanságának jeleként értelmezni, de ezek ugyanazok az üzemeltetők, akiknek utána sikerült néhány órán belül helyreállítani a hálózat normál működését. Kérdések merülhetnek fel (és kétségtelenül fel is merülnek) a hálózat stabilizálására szolgáló erőművek alacsony számával kapcsolatban, de ez egyszerű politikai intézkedéssel megoldható. Egy hasonlóan célzott korrekció valószínűleg megoldhatja a problémás létesítményben felmerült gondokat, amelyek az egész eseménysorozatot kiváltották. A valódi kérdés az, hogy miért nem felelt meg a hálózat hardvereinek olyan nagy része a működési előírásoknak, hogy vagy korán lekapcsolódott, vagy nem reagált megfelelően a stabilizálási felhívásokra.
A magyarázatból teljesen hiányzik a megújuló energiaforrások említése. Spanyolországban ezekből nagy mennyiség áll rendelkezésre, és általában tavasszal és ősszel használják őket a kereslet nagyobb részének kielégítésére, amikor a fűtési és hűtési igény a legalacsonyabb. A megújuló energia ellenzői gyorsan rámutattak az ibériai áramszünetre, mint a szél- és napenergia megbízhatatlanságának bizonyítékára. A vizsgálat azonban azt mutatja, hogy ezek a vádak teljesen alaptalanok voltak.
A spanyol kormány vizsgálata szerint az áprilisban Spanyolországot és Portugáliát ellátó ibériai hálózatot leállító áramkimaradás számos kisebb, egymással összefüggő probléma eredménye volt. A jelentés arra a következtetésre jut, hogy a kisebb instabilitás megoldására tett lépések csak rontottak a helyzeten, és végül önmagát erősítő láncreakcióhoz vezettek, amelynek során a magas feszültség miatt erőművek kiestek a hálózatból, ami tovább növelte a feszültséget. A jelentés kritikus pontként emeli ki, hogy a spanyol hálózatüzemeltető szokatlanul kevés erőművet tartott készenlétben a helyzet stabilizálására, és azok közül is néhány rosszul reagált.
A teljes jelentés tartalmazza a kimaradást kiváltó események időrendjét, valamint annak elemzését, hogy miért nem sikerült a hálózatkezelésnek a helyzetet kézben tartania. Megjegyzi továbbá, hogy egy párhuzamos vizsgálat kibertámadásra utaló jeleket keresett, de nem talált ilyet. A dokumentum megjegyzi, hogy az áramkimaradás előtti néhány napban az ibériai hálózatban feszültségingadozásokat tapasztaltak, amelyek a kereslet és a kínálat közötti eltérés következményei voltak, de ezeket incidensek nélkül sikerült kezelni. A problémák április 28-án reggel egészen délutánig folytatódtak, amikor szokatlan frekvenciaingadozás következett be. Ez az oszcilláció egyetlen, a hálózatra csatlakozó létesítményre vezethető vissza, de a jelentés nem nevezi meg azt, és még típusát sem jelzi, csupán „instalación”-ként azonosítja.
A hálózatüzemeltetők úgy reagáltak, hogy elnyomták az ingadozásokat, de ezzel megnövelték a hálózat feszültségét. Körülbelül 15 perccel később ennek az ingadozásnak egy gyengébb változata ismét bekövetkezett, amelyet röviddel később egy eltérő frekvenciájú ingadozás követett, amelynek tulajdonságai általában jellemzőek az európai hálózatokra. Ez arra késztette a hálózat üzemeltetőit, hogy ismét korrekciós intézkedéseket tegyenek, amelyek megnövelték a hálózat feszültségét.
Az ibériai hálózat képes kezelni az ilyen helyzeteket. A hálózat üzemeltetője azonban csak 10 erőművet jelölt ki a feszültségszabályozásra 28-án, ami a jelentés szerint a legkevesebb volt a 2025-és év folyamán. A jelentés megállapította, hogy ezek közül több erőmű nem reagált megfelelően a hálózat üzemeltetőinek utasításaira, néhány pedig olyan módon reagált, ami hozzájárult a feszültség emelkedéséhez.
A feszültség emelkedésével közeledtek ahhoz a küszöbhöz, amelynél az erőműveknek le kell válniuk a hálózatról, hogy megvédjék berendezéseiket. A jelentés azonban megállapította, hogy néhány erőmű már a küszöb elérése előtt levált. Minden leválással a hálózat feszültsége tovább emelkedett, ami több spanyol tartományban is erőművek leválását okozta. Ekkor a helyzet kicsúszott az irányítás alól, és a hálózat frekvenciája csökkenni kezdett. Ez oda vezetett, hogy a hálózat szinkronja megszakadt a francia kapcsolattal, ami leállást okozott.
Csábító lehet a láncreakciószerű meghibásodásokat a hálózat üzemeltetőinek alkalmatlanságának jeleként értelmezni, de ezek ugyanazok az üzemeltetők, akiknek utána sikerült néhány órán belül helyreállítani a hálózat normál működését. Kérdések merülhetnek fel (és kétségtelenül fel is merülnek) a hálózat stabilizálására szolgáló erőművek alacsony számával kapcsolatban, de ez egyszerű politikai intézkedéssel megoldható. Egy hasonlóan célzott korrekció valószínűleg megoldhatja a problémás létesítményben felmerült gondokat, amelyek az egész eseménysorozatot kiváltották. A valódi kérdés az, hogy miért nem felelt meg a hálózat hardvereinek olyan nagy része a működési előírásoknak, hogy vagy korán lekapcsolódott, vagy nem reagált megfelelően a stabilizálási felhívásokra.
A magyarázatból teljesen hiányzik a megújuló energiaforrások említése. Spanyolországban ezekből nagy mennyiség áll rendelkezésre, és általában tavasszal és ősszel használják őket a kereslet nagyobb részének kielégítésére, amikor a fűtési és hűtési igény a legalacsonyabb. A megújuló energia ellenzői gyorsan rámutattak az ibériai áramszünetre, mint a szél- és napenergia megbízhatatlanságának bizonyítékára. A vizsgálat azonban azt mutatja, hogy ezek a vádak teljesen alaptalanok voltak.