Hunter

Az Apollo mérnökei is besegítenek a NASA holdterveibe

Pénteken, az emberi Holdra szállás 38. évfordulóján a NASA behívta az Apollo program nyugalmazott mérnökeinek egy csoportját, hogy egy megbeszélés keretében megosszák az 1960-as és 70-es években szerzett tapasztalataikat az amerikaiak 2020-as visszatérését előkészítőkkel.

A veteránok a holdmodult alvállalkozóként építő Grumman dolgozóiként vettek részt a programban. Ivan Semeniuk a New Scientist hírszolgálatának munkatársa két mérnökkel, Gerald Sandlerrel és Joe Mule-lal elevenítette fel a kezdeteket. Sandler és Mule elmondásuk szerint szinte napi kapcsolatban álltak az Apollo asztronautáival, az űrhajósok a járműátvizsgáló csapat tagjaiként is tevékenykedtek.

Sandler szerint jelenlétük és közvetlen kapcsolatuk a leszállóegységen dolgozókkal nagyban növelte a mérnökök és technikusok felelősségérzetét, mindenki tudatában volt, hogy az asztronauták élete függ a munkájuktól, így ez is egy volt a magas minőségi szint tartásának okai között. Mule hangsúlyozta, akkoriban nem siklottak el egyetlen ismert probléma felett sem. (Ez azért fontos, mert a Columbia űrsikló katasztrófája után került nyilvánosságra, hogy fellövések előtt egy több ezer tételes hibalista van, súlyosság szerint csoportosítva).

Pedig a feladat nem akármilyen horderejű volt, a holdmodulnak olyan körülmények között kellett teljesítenie, amit a Földön senki sem tapasztalhatott meg közvetlenül. Éppen ezért a rengeteg tesztelés ellenére is akadtak problémák, melyeket teljes egészében csak az Apollo 17-nél, az utolsó leszállóegységnél sikerült kiküszöbölni, ez volt az egyetlen küldetés, melynél nem számoltak be anomáliákról.

Az idő előrehaladtával óriási ismeretanyag zúdult a mérnökökre, akiknek volt egy nagy előnyük: nem kellett a jelen kor egyik legfenyegetőbb rémével, a finanszírozás hiányával szembenézniük. Ez óriási fegyvertény, ismerte el Sandler, hiszen csak a munkára kellett koncentrálni, és nem azon agyalni, hogyan lehetne helyettesíteni a drága, de jó minőségű alkatrészeket olcsóbbakkal, avagy milyen rendszereket hagyjanak ki a konstrukcióból, hogy az még mindig megfelelően el tudja látni a feladatát. Ez a szemlélet a minőség és a biztonság mellett az ütemterv tartását is nagyban elősegítette.

Mindez persze nem garancia a hibátlan munkára, az Apollo 14 esetében például egy megszakító kapcsoló ment tönkre. Egy rövidzárlat következtében megszakítási módba kapcsolta a Hold felszínére éppen leereszkedő holdmodult. A földi irányításnak repülés közben kellett újraírnia a szoftvert, majd átsugározni a modulra még a hajtóművek begyújtása előtt. Az egész eset a kapcsoló egyik meglazult forrasztására vezethető vissza, amit a vibráció szétrázott, és ez okozta a rövidzárlatot. Az eset után a NASA program vezetője és Sandler személyesen röntgenezték át az összes ilyen, még a Földön tartózkodó kapcsolót, keresve az esetleges meglazult forrasztásokat. Akkoriban a legnagyobb kockázati tényezőt az alkatrészek összeillesztései jelentették, magyarázta Mule.


Hogy az öregek mit tudnak átadni a maiaknak? Sandler szerint leginkább a projekt sikeréhez szükséges szemléletmódot. A holdmodul program egyik legfontosabb jellemzője a rendkívül nyitott környezet volt, azaz mindenki beszélhetett mindenkivel, emellett egymást sarkallták jobb és jobb munkára, keresve a lehető legjobb alternatívákat, és nem pusztán azt tették, amit utasításban kiadtak. Különösen nagy hangsúlyt fektettek az alternatívák keresésére és az alternatívákhoz kapcsolódó választáskényszerre.

Ezeknél a legkritikusabb tényezők a tömeg és a megbízhatóság voltak. A súlyhatárok betartása különösen fontos volt, azonban minden egyes kiló lefaragásánál meg kellett győződni, hogy az ne menjen a megbízhatóság rovására. A mérnökök többnyire három tényező, a súly, a megbízhatóság és a teljesítmény között őrlődtek. Sandler az egyik legjobb döntésnek a holdmodulok üzemanyagtartályának megnövelését tartja, ami arra az esetre tette alkalmassá a modult, ami az Apollo 13-nál is bekövetkezett, hogy a modult mentőhajóként használhassa a legénység a Földre történő visszatéréshez.


Az űrtechnológia az Apollo program óta rengeteget fejlődött, így a régi kockázati tényezők többsége ma már nem él. Sandler szerint egy fontos tényező azonban még mindig létezik, amire fokozottan ügyelni kell, ez pedig a szoftver. A súlyprobléma jelenleg is kiemelt jelentőségű, és amíg lehet, addig az újabb és újabb hardverek beszerelése helyett, amit csak lehet szoftveresen próbálnak megoldani, azaz egyre több funkciót kapnak az egységek számítógépein futó programok. Megbízhatósági szempontból egy szoftver jóval keményebb dió, tesztelése bonyolultabb és időigényesebb, mint egy kézzel fogható alkatrészé. Sandler szerint az egyre duzzadó szoftverek hibajavítása és a repülési szimulációkon történő tesztelése jelenti az igazi kihívást a ma mérnökeinek.

A két szakember szerint a Holdra történő visszatérésnek ugyanaz lehet a haszna az emberiség számára, mint az első űrversenynek: az új technológiák megszületése, ami talán még nagyobb mérvű is lehet, mivel a mostani versenyt nem árnyékolja be a hidegháború, így ezúttal talán nagyobb részt haraphat a tudomány és a technika, mint a fegyverkezés.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Randal #47
    Meg az hogy Nixon csökkenteni akarta a NASA-nak nyújtott támogatást.
  • jeec #46
    Azért nem kell még temetni az űrsikló technológiát. A Shuttle nem váltotta be teljesen a hozzá fűzött reményeket, de maga akoncepció ettől még lehet jobb.
    A kapszula koncepció egyik fő hátránya, hogy nem oda száll le, ahova akarod.
    A fellvésnél a Shuttle nem használta az egyik potenciális előnyét: hogy saját kerekein tudna felszállni, és a légkör határáig olcsón (üzemanyagban) szárnyakon tudna eljutni (pl. gázturbinákkal).

    A Shuttle egyik fő problémája az volt, hogy egybegyúrták a nagytömegű szállítási igényt az emberek szállításával.
  • Balu0 #45
    Ne gyalázzátok szegény kapszula technológiát!

    Ugyanis ez a leghatékonyabb és legbiztonságosabb módja a légkörbe való visszatérésnek, főleg ha azt direktben a Holdról teszed, és nem álsz előte pályára...

    A Szojúz se véletlen rekordtartó...

    A kapszula jó, az Apolló féle holdutazás, azaza kapszula+holdkomp pedig még mindíg hatékony.

    A fejlődés ? hát az hogy az Orion újra használható, míg az Apollóból mindíg újat kellett építeni, az Orion 6 - 7 személyes, nagyobb terhet vihet az ARES rakéta mint a Saturn, OLCSÓBB!!! nem kevéssel... OLCSÓBB!! mint az űrsikló = több repülés

    Alkalmas hónapokig az űrben tartózkodni még alap konfigurációban is, alkalmas lesz földközeli aszteroidák és a Mars elérésére is...

    Nekem egy gondom van vele, hogy még nem repül...

    Az űrsikló koncepció halott, felszálláshoz olcsóbb a sima rakéta, leszálláshoz meg százszor biztonságosabb a kapszula..

    Az űrsikló egyetlen előnye hogy jobban néz ki :D
  • NEXUS6 #44
    Valahol olvastam, hogy a világon a turizmusra költött pénzek pár százaléka lényegesen nagyobb összeg, mint a NASA költségvetése (ráadásul ők elég drágán is dolgoznak).

    Szal lesz itt fejlődés, csak az alap szállítóeszközöket kellene végre kifejleszteni. Ha nagy lesz a forgalom úgy is ki mennek a divatból ezek a nem túl fejlett Apollo féle űrhajók.
    Tök nonszesnsz hogy 2-3 lényegesen különböző repülési szakaszra ugyan azt a járművet használják. Ez kb olyan célszerű és olcsó lehet, mint a szuperszónikus repülőgép, ami vízre száll le és tengeralattjáróként is üzemel, de mellette az autópálya melletti benzinkútról akarják mindíg feltölteni. Ja és mindez elvileg többször használatos, csak persze a repülés elött a rendszerek 90%-át ki kell cserélni.
  • unknown nick #43
    Már régen kitalálták a lejobb meghajtási technikát. A leírás itt.
  • daveofgod #42
    A Biggelow tutira működő képes lesz,, ahogyan a mostani teszt típusok is tökéletesen működnek. Azoknál látok realitást, amit meg is valósítanak majd. Akkor majd a NASA marad majd a távoli és költséges kutatásoknál, mert a piciket majd sok más finanszírozza..Szerintem 2050 re halom bigelow hotel rendszerek lesznek, ilyen olyan, és jól fognak működni, amihez majd a SpaceShipTwo hoz hasonlók fognak szállítani... Sokkal életre valóbb megoldások Föld körüli pályákra, mint a költséges, merev és elavult rendszerek, vázak...
  • NEXUS6 #41
    Az meg, hogy oda szálnak le ahol elvileg valami érdekes is van, nem azt jelenti, hogy valami értelmeset is fognak ott csinálni, persze a kutatást leszámítva.

    Szerintem ez az új verziójú Apollo űrhajó, amit a NASA-nál csinálnak, messze nem jelent elégséges szállítási infrastruktúrát ahhoz hogy a Hold felszínén ipari méretű, pénzügyileg is önfenntartó (de legalább a kiadások jelentős részét fedező) tevékenységet folytassanak.

    Egy ilyen tűzzünk zászlót a sarkokra missön az embereket már nem nagyon hozza lázba. De ha egy Biggelow, vagy Hilton vagy akármilyen szállodába mehetnek a Holdra, na az már annál inkább!
  • tvik #40
    Azért nem pont ugyanazt fogják megcsinálni mint 30 éve.
    Egyik szembetűnő különbség (nekem), hogy 30 éve oda szálltak le ahova tudtak -az egyenlítő környékére- most meg oda akarnak menni, ahol lehet valami gyakorlati jelentősége is a dolognak. A sarkok környékére nehezebb odameni. Ezt persze elég nehéz elmondani azoknak adófizetőknek, akik nem nagyon értenek a fizikához.
  • NEXUS6 #39
    Ez végül is így van;)

    Viszont egyet nem szabad elfelejteni, hogy az itt nyilatkozók adófizetők! És azt mondják, hogy szép dolog a Hold-program, de arra nem adunk pénzt, hogy a 30 évvel ezeleötti projektet megismételjék, akkor ilyen nem lesz!

    Pedig lehet, hogy a szakembernek van igaza, mert pl a technológia azóta sem ért el olyan fejlettséget/áttörést, hogy mást be lehessen vállalni.
  • tvik #38
    Nyilvánvaló hogy az ide beböfögött hozzászólások komolyságban úgy viszonyulnak a témára életüket feltett emberek eredményeihez, mint hangyafing a tornádóhoz, de azért beszélgetni valamiről lehet - lehessen már - szakirányű doktori végzettség nélkül is. :)