A javítási elveken vitáznak az űrsikló mérnökei és asztronautái

Miközben már csupán három és fél hónap választja el a NASA űrhajósait és mérnökeit a Columbia utáni első űrsikló repüléstől, a két tábor között egyre gyakrabban és időnként egyre élesebben fellángol a vita az űrben tesztelendő javítási technikák kapcsán.

A houstoni Johnson Űrközpont űrhajós hivatala az utóbbi időben elkezdte hevesen ellenezni a mindeddig elsőszámúnak tartott javítási technikát, mondván, hogy az túl következetlen, ennél fogva megbízhatatlan, hogy elvégezzék vele a teszteket az STS-114 számú küldetés űrsiklója, a Discovery fedélzetén. "Ez valóban kényes probléma" - mondta Kent Rominger főasztronauta egy interjúban. "A mi nézőpontunkból, tekintve, hogy hol vagyunk, úgy véljük jobb ha nincs velünk az STS-114-en."


Az űrrepülő alján lévő hővédő csempék javításának földi próbája
Számos mérnök fejezte ki egyet nem értését, mondván, hogy pontosan az űr levegő nélküli, súlytalan környezetében elvégzett tesztelésre van szükség a hibák felfedezéséhez és annak eldöntéséhez, hogy vajon a technika alkalmas lesz-e valaha is a hivatalos felhasználásra. "Számos javítási technikának, nem mindegyiknek, de a legtöbbnek egyik kulcseleme hogy vákumban és nulla G-n végezzük el, hagyjuk gyógyulni vagy szereljük fel, majd hozzuk vissza és helyezzük el szimulátorunkban" - magyarázta Wayne Hale, az űrsikló program helyettes vezetője. "Legtöbbünk megérti, hogy ez az utolsó lépés az elfogadás előtt."

Andrew Thomas

A művelethez szükség van egy ember űrsétájára, aki egy hatalmas hátizsákkal és egy high-tech ragasztópisztollyal lenne felszerelve, amivel kitöltheti, vagy befoltozhatja a megsérült hővédő csempéket az STA-54 elnevezésű vastag hőálló anyaggal, ami gátat szab a légkörbe történő belépéskor képződő hatalmas hőnek. A legfrissebb tesztek azonban azt mutatják, hogy a hátizsákban történő összekeverésnél légbuborékok alakulhatnak ki az anyagban, ami csökkentheti hatékonyságát, de az is kérdéses, hogy a legénység képes-e az anyag megfelelő kezelésére és felvitelére. "A hivatal álláspontja szerint a rendszerek még nem elég fejlettek ahhoz, hogy hatékony demonstrációt tartsunk velük" - szögezte le Andrew Thomas, a Discovery legénységének tagja.

Az űrrepülő alján 23 000 csempe van, és visszatéréskor egy is katasztrófát okozhat

A felek vitája közben mérnökök egy kis csoportja szócséplés helyett inkább a tettek mezejére lépett, és egy új javítási technikával álltak elő az elmúlt hetekben, ami - amennyiben a további tesztelések és elemzések megerősítik az előzetes eredményeket - talán kizökkentheti a NASA-t a patthelyzetből. Az úgynevezett "borító" technika keretében az űrsétát végző ember vékony, hajlékony szén szilícium-karbid lapokkal fedné be a sérült csempéket, melyeket a tömítések tetejére erősíthetnek, és azután kapcsokkal rögzítik. A súlytalanságban is viszonylag egyszerűen kivitelezhetőnek tűnő eljárás alapvetően mechanikai javítás, ennél fogva nem hajlamos azokra az esetleges hibákra, melyek az STA-54 esetében felmerülhetnek. Viszont az is igaz, hogy még nem jutott el arra a fejlesztési szintre mint az STA-54, ezért nem biztos, hogy felkerülhet a Discovery fedélzetére.

"Van, ami mellette és van, ami ellene szól" - mondta Thomas egy interjúban. "Az anyag folyásával és tapadásával nincs gond, melyek korábban valóban kényes problémák voltak. Van azonban egy más jellegű kockázati tényező, egészen pontosan az anyag széle, ami alá nem juthat be levegő. Ezen a ponton biztosra kell mennünk. Mindenesetre az eddig látott rögzítők elég simák és jól rögzülnek, megerősített szénszálas anyagból készültek és látszólag tökéletesen működnek. Azonban még sok fejlesztés szükséges, a megoldás nem tekinthető véglegesnek."

Fontos kiemelni, hogy a Columbia vesztét nem a csempék sérülése okozta, hanem az egyik szárny bevezető paneljén keletkezett lyuk, amit a külső üzemanyagtartályról lehulló szigetelés darab ütött meg még a kilövéskor. Az űrsikló program vezetői kezdetben nem tartották kivitelezhetőnek a hővédő panelek repülés közbeni javítását, ehelyett a külső üzemanyagtartály szigetelésének fejlesztésén dolgoztak, kizárandó a törmelék lehullását. A mérnökök azonban kitartottak a csempejavítás lehetősége mellett és a legutóbbi tesztek szerint ezek a technikák hasznosabbak lehetnek az összes többi javítási eljárásnál.




Carlos Noriega űrhajós egy a súlytalanságot modellezni képes KC-135-ös repülőn már kipróbálta a ragasztópisztolyos eljárást, de még mindig vannak kétségek
Rominger elismeri a javítás terén elért előrelépéseket. "Valamilyen oknál fogva leragadtunk a csempe javításánál, annak ellenére, hogy nem ez okozta a Columbia legénységének végzetét" - mondta Rominger. "Szinte minden űrsiklórepülésnél előfordultak sérült csempék, melyek bebizonyították milyen nagy az ellenálló képességük." Ezekben a repülésekben azonban a szerencse is közrejátszott, mivel a Columbia előtt a sérülések egyetlen létfontosságú rendszerre sem voltak hatással, ezért Rominger szerint mindenképpen ki kell fejleszteni egy megbízható csempe javítási eljárást.

Hale szerint a héten várható döntés arról, mely technikák kerülnek fel a májusban induló űrsiklóra. "A kérdés az, hogy mi fog repülésre készen állni májusban" - magyarázta Hale. "El kell döntenünk, mit küldünk fel, és mire képezzük ki a legénységet." Rominger hozzátette, hogy bármi legyen is a döntés, az űrhajós hivatal el fogja azt fogadni.