SG.hu·
A méh megdönti a dinoszauruszok kihalásának elméletét?
A trópusi méhek és egyéb meleg kedvelő rovarok továbbra is aláássák azt az elméletet, mely szerint a Föld egy aszteroida becsapódás után éveken át "atomtélbe" burkolózott volna, ami 65 millió évvel ezelőtt kipusztította a dinoszauruszokat.
Az, hogy a trópusi méh, a Cretotrigona prisca túlélte a hatalmas Kréta-kor végi kipusztulást biztos jele annak, hogy nem sokáig lehetett hideg, állítja a New Orleans egyetem végzős hallgatója, Jacquelin M. Kozisek, aki tanulmányát hétfőn tárta a nyilvánosság elé az Amerikai Geológiai Egyesület ülésén. "Ezek a trópusi méhek rendkívül kis mértékben tértek el a modern trópusi méhektől" - mondta Kozisek. Olyannyira hasonlítanak a borostyánban konzerválódott példányok a maiakhoz, hogy szinte azonos korlátokkal rendelkeztek a hidegtűrés tekintetében, sőt, valószínűleg ezek voltak a ma élő trópusi méhek ősei.
A ma trópusi méhei 31-34 Celsius fokon szaporodnak, mutatta ki egy entomológiai kutatás. Ugyanez vonatkozik az őket életben tartó virágzó növényekre is, tette hozzá Kozisek. Amennyiben a modern trópusi méh mércének számítható, bármilyen becsapódás utáni lehűlés, ami a napfényt blokkoló törmelékből adódott, nem csökkenthette a hőmérsékletet 2-7 fokkal anélkül, hogy a méhek ki ne pusztultak volna. A jelenlegi atomtél elméletek a Mexikóban (félig a Yucatan-félszigeten, félig a Mexikói-öbölben) talált, mintegy 200 km átmérőjű Chicxulub-krátert kialakító becsapódásból kiindulva 13-22 fokos hőmérsékletesésről beszélnek, ami túl hideg lett volna egy trópusi méhnek.
"Tudjuk hogy számtalan más trópusi növény, rovar, hal és hüllő élte még túl" - mondta Peter Wilf, a Pennsylvania Állami Egyetem paleontológusa. "Az aszteroida nem ölt meg mindent mindenhol, különben nem lennénk most itt." Az elmúlt években a paleontológusok egyre több bizonyítékot gyűjtöttek össze arról, hogy a 65 millió évvel ezelőtti pusztító erő, ami a fajok 70 százalékának kihalását okozta, rendkívül szelektív volt, tette hozzá Wilf.
Az egyik friss tanulmány szerint a Chixulub becsapódás következtében az űrbe kilökődött törmelék visszatérése a légkörbe heves hőimpulzust okozott. Egy ilyen hőhullám csupán néhány óráig tarthatott, és csak azokat az organizmusokat pusztíthatta el, melyek nem tudtak elrejtőzni a víz alatt vagy más menedékhelyen. Ennek fényében a trópusi méhek túlélésének híre egyáltalán nem meglepő, vélekedett Wilf.
Kozisek tanulmányát az őslénytani irodalom átvizsgálásával vezette le, olyan fajok után kutatva, melyek túlélték a becsapódást. Ezután kiragadta a trópusi méheket, mivel ezek modern rokonaik szinte teljesen megegyeznek a túlélőkkel.
Az, hogy a trópusi méh, a Cretotrigona prisca túlélte a hatalmas Kréta-kor végi kipusztulást biztos jele annak, hogy nem sokáig lehetett hideg, állítja a New Orleans egyetem végzős hallgatója, Jacquelin M. Kozisek, aki tanulmányát hétfőn tárta a nyilvánosság elé az Amerikai Geológiai Egyesület ülésén. "Ezek a trópusi méhek rendkívül kis mértékben tértek el a modern trópusi méhektől" - mondta Kozisek. Olyannyira hasonlítanak a borostyánban konzerválódott példányok a maiakhoz, hogy szinte azonos korlátokkal rendelkeztek a hidegtűrés tekintetében, sőt, valószínűleg ezek voltak a ma élő trópusi méhek ősei.
A ma trópusi méhei 31-34 Celsius fokon szaporodnak, mutatta ki egy entomológiai kutatás. Ugyanez vonatkozik az őket életben tartó virágzó növényekre is, tette hozzá Kozisek. Amennyiben a modern trópusi méh mércének számítható, bármilyen becsapódás utáni lehűlés, ami a napfényt blokkoló törmelékből adódott, nem csökkenthette a hőmérsékletet 2-7 fokkal anélkül, hogy a méhek ki ne pusztultak volna. A jelenlegi atomtél elméletek a Mexikóban (félig a Yucatan-félszigeten, félig a Mexikói-öbölben) talált, mintegy 200 km átmérőjű Chicxulub-krátert kialakító becsapódásból kiindulva 13-22 fokos hőmérsékletesésről beszélnek, ami túl hideg lett volna egy trópusi méhnek.
"Tudjuk hogy számtalan más trópusi növény, rovar, hal és hüllő élte még túl" - mondta Peter Wilf, a Pennsylvania Állami Egyetem paleontológusa. "Az aszteroida nem ölt meg mindent mindenhol, különben nem lennénk most itt." Az elmúlt években a paleontológusok egyre több bizonyítékot gyűjtöttek össze arról, hogy a 65 millió évvel ezelőtti pusztító erő, ami a fajok 70 százalékának kihalását okozta, rendkívül szelektív volt, tette hozzá Wilf. Az egyik friss tanulmány szerint a Chixulub becsapódás következtében az űrbe kilökődött törmelék visszatérése a légkörbe heves hőimpulzust okozott. Egy ilyen hőhullám csupán néhány óráig tarthatott, és csak azokat az organizmusokat pusztíthatta el, melyek nem tudtak elrejtőzni a víz alatt vagy más menedékhelyen. Ennek fényében a trópusi méhek túlélésének híre egyáltalán nem meglepő, vélekedett Wilf.
Kozisek tanulmányát az őslénytani irodalom átvizsgálásával vezette le, olyan fajok után kutatva, melyek túlélték a becsapódást. Ezután kiragadta a trópusi méheket, mivel ezek modern rokonaik szinte teljesen megegyeznek a túlélőkkel.