Gyurkity Péter
Tömegsír igazolja a dinóölő aszteroida becsapódását
Számos eltérő állatfaj tetemei és növényi maradványok alkotják a hatalmas leletet.
A Chicxulub-kráter kapcsán korábban mi is többször írtunk a 66 millió évvel ezelőtti becsapódás jelentőségéről és annak főbb következményeiről. Az évek óta zajló ásatások révén most további eredményekről számoltak be, eszerint egy méretes tömegsír igazolja a katasztrófa bekövetkeztét, a helyszínen pedig bőven van miből válogatni.
Az észak-dakotai Hell Creek Formation az eddigi leletek alapján alaposan rászolgál nevére, bár a tanulmányt közzétevő szakemberek 2013 óta zajló munkája révén a területet immár a „Tanis outcrop” néven is jelölik, ami már jelzi a napvilágra került maradványok nagy számát. A nemzetközi kutatókból álló csapat itt halak, rovarok, tengeri hüllők, emlősök, eltérő növényfajok, valamint egy Triceratops halálára utaló jeleket is talált, mégpedig egy olyan helyszínen, amely a katasztrófa idején egy belső tenger volt, így ideális területnek minősült az élővilág diverzitásának igazolására. A tömegsír szinte tökéletes lenyomatként szolgál számukra, hiszen rengeteg eltérő maradvány közül válogathatnak, így gyakorlatilag megütötték a főnyereményt.
A helyszín puszta léte igazolja a katasztrófát, ennél viszont talán még fontosabb a következtetések sorozata. Eszerint a több ezer kilométerre bekövetkező becsapódás cunamiszerű hullámokat generált, amelyeket leginkább egy 10-es vagy 11-es erősségű földrengés következményéhez lehet hasonlítani, ez pedig itt, az észak-dakotai területen egy alig 10 perccel később megérkező, nagyjából 10 méter magas hullám formájában jelent meg, miközben üveggyöngyök és egyéb kisebb objektumok milliói hulltak az égből, akár 350 km/h-s sebességgel, nagyjából 10-20 percen keresztül, hogy azután befusson a második hullám, ami végleg maga alá temette a maradványokat. Ennek nyomai természetesen a talaj átvizsgált rétegein is jól látszanak, és bár maga a cunami eddig is ismert tény volt, azt nem igazán tudták felmérni, hogy ez a becsapódástól számítva mekkora távolságra jutott el.
Azt szintén tudjuk, hogy az élővilág mintegy 75 százaléka pusztult el a becsapódás következtében, ez tehát a dinoszauruszok kihalása mellett egyéb tényezők miatt is fontos határvonalat jelent.
A Chicxulub-kráter kapcsán korábban mi is többször írtunk a 66 millió évvel ezelőtti becsapódás jelentőségéről és annak főbb következményeiről. Az évek óta zajló ásatások révén most további eredményekről számoltak be, eszerint egy méretes tömegsír igazolja a katasztrófa bekövetkeztét, a helyszínen pedig bőven van miből válogatni.
Az észak-dakotai Hell Creek Formation az eddigi leletek alapján alaposan rászolgál nevére, bár a tanulmányt közzétevő szakemberek 2013 óta zajló munkája révén a területet immár a „Tanis outcrop” néven is jelölik, ami már jelzi a napvilágra került maradványok nagy számát. A nemzetközi kutatókból álló csapat itt halak, rovarok, tengeri hüllők, emlősök, eltérő növényfajok, valamint egy Triceratops halálára utaló jeleket is talált, mégpedig egy olyan helyszínen, amely a katasztrófa idején egy belső tenger volt, így ideális területnek minősült az élővilág diverzitásának igazolására. A tömegsír szinte tökéletes lenyomatként szolgál számukra, hiszen rengeteg eltérő maradvány közül válogathatnak, így gyakorlatilag megütötték a főnyereményt.
A helyszín puszta léte igazolja a katasztrófát, ennél viszont talán még fontosabb a következtetések sorozata. Eszerint a több ezer kilométerre bekövetkező becsapódás cunamiszerű hullámokat generált, amelyeket leginkább egy 10-es vagy 11-es erősségű földrengés következményéhez lehet hasonlítani, ez pedig itt, az észak-dakotai területen egy alig 10 perccel később megérkező, nagyjából 10 méter magas hullám formájában jelent meg, miközben üveggyöngyök és egyéb kisebb objektumok milliói hulltak az égből, akár 350 km/h-s sebességgel, nagyjából 10-20 percen keresztül, hogy azután befusson a második hullám, ami végleg maga alá temette a maradványokat. Ennek nyomai természetesen a talaj átvizsgált rétegein is jól látszanak, és bár maga a cunami eddig is ismert tény volt, azt nem igazán tudták felmérni, hogy ez a becsapódástól számítva mekkora távolságra jutott el.
Azt szintén tudjuk, hogy az élővilág mintegy 75 százaléka pusztult el a becsapódás következtében, ez tehát a dinoszauruszok kihalása mellett egyéb tényezők miatt is fontos határvonalat jelent.