Ha valakinek azt találják mondani, miszerint "szakadna rád az ég", annak most még kevésbé kell tartania attól, hogy netalán bekövetkezne ez az esemény, mitöbb, sokkal inkább az tapasztalható, hogy az égbolt emelkedik. A tudósok szerint ez a mi hibánk.
A troposzféra, azaz az atmoszféra alsó rétegének teteje, több száz méterrel emelkedett 1979 óta, főként a közlekedési és az ipari szennyező anyagok hatására, állapította meg Ben Santer, a kaliforniai Livermore Nemzeti Laboratórium tudósa és munkatársai. A troposzféra magassága egyfajta barométerként is szolgálhat a globális környezetváltozás nagyságának bemutatására.
A kutatók öt lehetséges okot modelleztek számítógéppel az eltolódásra, három emberit és két természetit. Szemügyre vették az üvegház gázok szintjeinek változását, a levegőben úszó részecskékről visszaverődő napfényt, a légköri ózon koncentrációt, a Nap hő és fény kibocsátását és a vulkánok által a légkörbe juttatott port. A felsorolt tényezők mindegyike befolyással van a levegő hőmérsékletére különböző magasságokon, ami azt jelenti, hogy az atmoszféra különböző rétegeit tágíthatják, vagy összehúzhatják. Az ózon réteg pusztulása például lehűtheti és összezsugoríthatja a troposzféra felett húzódó sztratoszférát. Ezek az erők felfelé pumpálhatják, vagy leszoríthatják a a földtől 9-18 kilométerre húzódó tropopauzát, a troposzféra és a sztratoszféra határmezsgyéjét.
Santer modellje a megfigyeléseknek megfelelően megnövelte e tropopauza magasságát, ami a számítógépes modellezés szerint csak akkor jöhet létre, ha mindezek a tényezők együtt vannak jelen. Azonban a modellezés arra utal, hogy főként az üvegház gázok és az ózon szintjében bekövetkezett változások magyarázzák az égbolt 20. század végétől megfigyelhető elemelkedésének okait.
"Csakhogy, a jég jelentõs része nem úszik a tenger felszínén, hanem leér a tenger fenekéig. Az ilyen jégmezõk elolvadása már emeli a tengerek szintjét. "
Mivel a jég sûrûsége kisebb, mint a víz sûrûsége, emiatt ezen jég elolvadása csökkenti a vízszintet.
A nem tengeren lévõ jég elolvadása emeli a vízszintet.
Amúgy meg ez kérdés annyira összetett, hogy a pontos hatásokat senki nem tudja kiszámolni.
Nagyon beleavatkoztunk a természetbe rendjébe, amit az elõvilág nem nagyon tud majd követni.
Az a fõprobléma, hogy nagyon sok mindent nem tudunk. Annyira összetett, hogy szinte csak találgatni tudunk, több fokos hõmérséklet változás pontos eredménye kiszámíthatatlan, jelenleg.
de amúgy tényleg nagyon komoly könyv, nem is ez a része, hanem a statisztika és a "statisztikailag szignifikáns" fogalma, illetve hogy hogyan lehet tudományos köntösbe öltöztetni hazugságokat. kis hazugság-nagy hazugság-statisztika :))
Persze, de az egész fejezetet nem akartam bemásolni :) Gondoltam ennyi is elég lesz gondolatébresztõnek, hogy ne higgyünk el mindent feltétel nélkül, csak azért, mert "mondják" (TV, sajtó, különbözõ tudományos konferenciák, pl. a kyotói).
"Újra és újra ezt halljuk: "ha a hõméréklet folyamatosan emelkedik, olvadásnak indul a pólusok jég- és hótakarója, s ez a tengerek vízszintjének emelkedését eredményezi". Kezdjük a Jeges-tengerrel, az Északi-sarkkal, valamint egy kísérlettel. Fogjunk egy poharat, rekjunk bele maréknyi jégkockát, majd töltsünk rá annyi vizet, hogy a jégdarabok úszkáljanak. Tegyük a poharat egy asztalra, és jelöljük meg filctollal a vízszint magasságát. Mi történik, ha a jég elolvad? Semmi!
Miért? A jég könnyebb a víznél, ezért úszik benne. Pontosan a súlyának megfelelõ mennyiségû vizet szorít ki. Víz alatti részének térfogata és az olvadásából keletkezõ víz térfogata pontosan megegyezik. Az Északi-sark jégtakarójának csaknem egésze a tengerben úszik. Ha teljesen elolvadna is, akkor sem változna a tengerszint. Ez nem új felismerés: a görög Archimédesztõl (i.e. 285-212) ered.
A Déli-Sarkkal más a helyzet, mert ott a hó- és a jégtakató nem úszik, hanem az Antarktisz kontinenst borítja be. Viszont itt a hõmérséklet nyilvánvalóan alacsonyabb, mint az Északi-sarkon, úgy -40 fok körül van. Egy 5 fokos emelkedés csupán annyit jelent, hogy az átlaghõmérséklet -35 fok lesz, de ez még mindig nagyon mesze van a jég olvadáspontjától. Olvadás legfeljebb a jégtakaró szélén képzelhetõ el, az viszont a vízben úszik (további érvek ugyanazok mint az Északi-sarknál). S ez még nem minden. Hogyan kerül a jég a sarkvidékre? Havazás által. És honnan jön a hó? A légkörbõl. Hogyan jut a légkörbe? Bolygónk felszíni vizeinek párolgása révén. Emelkedõ hõmérséklet mellett a kipárolgás is nagyobb lesz. Vagyis, ha "melegebb" lesz, több víz kerül a légkörbe, nõ a csapadékhajlam. Az Antarktiszon évente annál több hó esik, minél "melegebb" az év, mert a levegõ több izet szállít. Vagyis néhány foknyi hõmérséklet-emelkedés következményeként az Antarktiszon vastagodni fog a jégtakaró! A következmény: csökkenõ tengerszint!!!" - idézet a következõ könyvbõl: Hans-Peter Beck-Bernhold (a biofizika és a sugárzásbiológia professzora, Hamburgi Egytem Orvosi Kar), Hans-Hermann Dubben (fizikus, biofizikus, az Eppendorfi Egyetemi Klinika tudományos munkatársa): A tojást rakó kutya, avagy hogyan ismerhetjük fel logikai úton a téves információkat, helytelen következtetéseket.
És még egy idézet: "Minél népszerûbbé válik valamely elképzelés, annál kevesebben gondolnak utána, így aztán egyre fontosabb, hogy érvényességi tartományát megvizsgáljuk." - Paul Feyerabend
Ha valakinek azt találják mondani, miszerint "szakadna rád az ég", annak most még kevésbé kell tartania attól, hogy netalán bekövetkezne ez az esemény, mitöbb, sokkal inkább az tapasztalható, hogy az égbolt emelkedik. A tudósok szerint ez a mi hibánk.