SG.hu·
Megindult a sarkvidéki metán kiáramlása?
Évek óta jósolgatják, azt a folyamatot, ami megindulni látszik a Jeges-tenger mélyén. Az éghajlatváltozás következtében felmelegedett víz hatalmas mennyiségű metán szabadít fel a tengerfenék alól.
Több mint 250 gázkiáramlás felbuborékolását fedezték fel a Spitzbergák nyugati partjainál, Norvégiától északra. A buborékok főként metánt tartalmaznak, ami a szén-dioxidnál jóval erősebb üvegházgáz. A metán valószínűleg a tengerfenék metán-hidrát készleteiből származik. Ezek a hidrátok úgynevezett klatrátok, vízjégbe ágyazódott metán molekulák.
A metán kiáramlást a James Clark Ross kutatóhajó fedélzetén tartózkodó, a brit southamptoni Nemzeti Oceanográfiai Központ professzora, Tim Minshull által vezetett expedíció észlelte. A Nyugat Spitzbergai Áramlat (WSC) által melegített területet, ahol a csapat felfedezte a kiáramlásokat, az elmúlt 30 évben 1 Celsius-fokkal lett melegebb. "A hidrátok csak egy bizonyos hőmérséklet-tartományban stabilak" - mondta Minshull. "Vagyis ha az óceán melegszik, egyes hidrátok lebomlanak és kieresztik metán molekuláikat."
A kutatók által észlelt kiáramlások egyike sem érte el a felszínt, vagyis a metán nem szökött ki a légkörbe, ezáltal nem járul hozzá az éghajlatváltozáshoz, legalábbis ezen a területen. "A nagyobb metánbuborékok eljuthatnak egészen a felszínig, a kisebbek azonban felbomlanak" - tette hozzá Minshull.
Csak azért, mert nem érik el a felszínt, még nem jelenti azt, hogy a metán ártalmatlan. Egy része szén-dioxiddá alakul, ami ezután feloldódva a vízben savasabbá teszi az óceánokat, miközben lehetséges hogy más, jóval erőteljesebb kiáramlások ténylegesen metánt juttatnak a légkörbe. A csapat csak a kiáramlások egy csoportját tanulmányozta, viszonylag kis területen. "A Jeges-tengert szinte egyáltalán nem vizsgálták ilyen szempontból" - mondta Minshull.
Ronald Cohen a washingtoni Carnegie Tudományos Intézet munkatársa a hidrátból felszabaduló metán mennyiségét emelte ki. A tanulmányozott 600 négyzetkilométeres terület évente 27 ezer tonnát eredményez, ami azt sugallja, hogy a Spitzbergák körül található teljes hidrát üledék egy év alatt 20 millió tonna metánt bocsáthat ki. Globálisan évente 500-600 millió tonna metán kerül az atmoszférába. Ha a gáz hasonló ütemben kezd szökni az északi sarkvidék egészén, az drámai mértékben megemeli a légkör metánszintjét. "Ha a klatrátok destabilizálódnak és metánt bocsátanak ki, akkor átfogó tanulmányozásra lesz szükség" - hangoztatja Matt Rigby az MIT szakértője.
Cohen ugyanakkor nem tartja kizártnak, hogy a megfigyelt metánkiáramlás nem a hidrátokból ered, hanem a gáz elsődleges forrásából, mélyen a föld alól. Ha ez lenne az igazság, akkor azonban nem okolhatjuk a Nyugat-Spitzbergák felmelegedését, bár a mennyiség erősen kétségessé teszi ezt az eszmefuttatást. "Amennyiben a metán teljes egészében elsődleges forrásból származik, úgy az példátlan mennyiségű lenne" - ismerte el Cohen.
Összességében tehát hihetőbb a felmelegedés és a hidrátok kapcsolata. "Nincs határozott bizonyíték, de nagyon ésszerűnek tűnik" - tette hozzá. A metán-hidrát alkalmazható lenne egyfajta új, valamelyest zöldebb fosszilis üzemanyagként, a metán kinyerése a légkörbe jutás nélkül azonban jelenleg komoly kihívást jelent.
Több mint 250 gázkiáramlás felbuborékolását fedezték fel a Spitzbergák nyugati partjainál, Norvégiától északra. A buborékok főként metánt tartalmaznak, ami a szén-dioxidnál jóval erősebb üvegházgáz. A metán valószínűleg a tengerfenék metán-hidrát készleteiből származik. Ezek a hidrátok úgynevezett klatrátok, vízjégbe ágyazódott metán molekulák.
A metán kiáramlást a James Clark Ross kutatóhajó fedélzetén tartózkodó, a brit southamptoni Nemzeti Oceanográfiai Központ professzora, Tim Minshull által vezetett expedíció észlelte. A Nyugat Spitzbergai Áramlat (WSC) által melegített területet, ahol a csapat felfedezte a kiáramlásokat, az elmúlt 30 évben 1 Celsius-fokkal lett melegebb. "A hidrátok csak egy bizonyos hőmérséklet-tartományban stabilak" - mondta Minshull. "Vagyis ha az óceán melegszik, egyes hidrátok lebomlanak és kieresztik metán molekuláikat."
 150-400 méter mélységből indulnak a metángáz-buborékok |
Csak azért, mert nem érik el a felszínt, még nem jelenti azt, hogy a metán ártalmatlan. Egy része szén-dioxiddá alakul, ami ezután feloldódva a vízben savasabbá teszi az óceánokat, miközben lehetséges hogy más, jóval erőteljesebb kiáramlások ténylegesen metánt juttatnak a légkörbe. A csapat csak a kiáramlások egy csoportját tanulmányozta, viszonylag kis területen. "A Jeges-tengert szinte egyáltalán nem vizsgálták ilyen szempontból" - mondta Minshull.
Ronald Cohen a washingtoni Carnegie Tudományos Intézet munkatársa a hidrátból felszabaduló metán mennyiségét emelte ki. A tanulmányozott 600 négyzetkilométeres terület évente 27 ezer tonnát eredményez, ami azt sugallja, hogy a Spitzbergák körül található teljes hidrát üledék egy év alatt 20 millió tonna metánt bocsáthat ki. Globálisan évente 500-600 millió tonna metán kerül az atmoszférába. Ha a gáz hasonló ütemben kezd szökni az északi sarkvidék egészén, az drámai mértékben megemeli a légkör metánszintjét. "Ha a klatrátok destabilizálódnak és metánt bocsátanak ki, akkor átfogó tanulmányozásra lesz szükség" - hangoztatja Matt Rigby az MIT szakértője.
Cohen ugyanakkor nem tartja kizártnak, hogy a megfigyelt metánkiáramlás nem a hidrátokból ered, hanem a gáz elsődleges forrásából, mélyen a föld alól. Ha ez lenne az igazság, akkor azonban nem okolhatjuk a Nyugat-Spitzbergák felmelegedését, bár a mennyiség erősen kétségessé teszi ezt az eszmefuttatást. "Amennyiben a metán teljes egészében elsődleges forrásból származik, úgy az példátlan mennyiségű lenne" - ismerte el Cohen.
Összességében tehát hihetőbb a felmelegedés és a hidrátok kapcsolata. "Nincs határozott bizonyíték, de nagyon ésszerűnek tűnik" - tette hozzá. A metán-hidrát alkalmazható lenne egyfajta új, valamelyest zöldebb fosszilis üzemanyagként, a metán kinyerése a légkörbe jutás nélkül azonban jelenleg komoly kihívást jelent.