Hunter
Rajzol a "félig élő művész"
Amerikai és ausztrál kutatók egy új kreatív lényt alkottak, melyet "félig élő művésznek" neveztek el, mindez nem más, mint egy rajzoló robot Perth-ben, aminek mozdulatait kitenyészett patkánysejtek irányítják Atlantából.
A felettébb bizarrul hangzó eszköz három színes tollat markol robot karjával egy fehér vászon felett, működése pedig annak a pár ezer patkány agysejtnek a tevékenységén alapul, melyeket egy speciális Petri-csészében helyeztek el, ami életben tartja a sejteket. A csésze egy úgy nevezett többszörös elektróda elrendezés (MEA), amit 60 kétirányú elektródával láttak el az agysejtek és a külső elektronika közötti kapcsolathoz. A neurális jeleket rögzítik és eljuttatják egy számítógéphez, ami az agytevékenységet mozgássá alakítja a robot számára.
A robotkart a petri csészében lévő többezer neuron irányítja
Az agysejtek hálózata Steve Potter professzor atlantai laboratóriumában helyezkedik el, míg a robotkar Guy Ben-Ary perth-i laborjának ékessége. A két egység valós időben áll kölcsönhatásban egymással, az adatáramlás Internet kapcsolaton keresztül zajlik. A robot rajzai ugyan nem veszélyeztetik napjaink művészeinek megélhetési lehetőségeit, mégis nagy jelentőséggel bírnak. A kutató csapat reméli sikerül áthidalniuk a biológiai és mesterséges rendszerek között tátongó szakadékot egy olyan gép megalkotásával, ami képes összemérni intelligenciáját az egyszerűbb organizmusokkal.
"Egy olyan lényt próbálunk alkotni, ami az idők során fejlődik, tanul és a művészeten keresztül fejezi ki magát" - mondta Potter a Georgia Tech és az Emory Egyetem biomedikai mérnöki karának tanára. Potter csapata 2002-ben kezdte meg együttműködését a Ben-Ary vezette ausztrál kutatókkal. A robotot "MEART" névre keresztelték, ami a több elektródás elrendezésű technológia angol kezdőbetűiből áll össze.
Egy rajz a "félig élő művésztől"
"Mindkét csapat célja, hogy megismerjük az agy működését és alkalmazzuk a tanultakat egy alapjaiban eltérő mesterséges számítógépes rendszer megtervezéséhez" - mondta Ben-Ary az anatómia és az ember biológia professzora.
Az elektródák által rögzített neurális tevékenységet kétirányú kommunikációs rendszeren keresztül juttatják át, amit Atlantában és Perth-ben is feldolgoznak a robotkar irányításához. Attól függően hogyan sül el a neuro-elektromos tevékenység, a robotkar rajzol a vászon egy részletére, vagy kiválasztja mennyi színes tollat használjon egyszerre, és mely színeket alkalmazza. A kísérletek középpontjában Potter azon elképzelése áll, mely szerint idővel képesek lesznek létrehozni egy olyan in vitro hálózati rendszert, ami úgy tanul, mint az emberi és állati élő agyak. Ennek eléréséhez a robot érzékelőiből származó információt elektromos stimuláció formájában visszaküldik a rendszeren keresztül a kitenyésztett sejthálózatnak. A kört bezárandó a csapat reméli, hogy a robot tanulni fog valamit magáról és környezetéről.
A kutatók az edényben lévő neuronok elektromos aktivitását mérik
"Remélem hogy a művészet és a tudomány ilyenformán való ötvözésével felkeltjük a művészek figyelmét tudományunk iránt, míg a tudósok megismerhetik mi a művészet és mi az a minimum, ami egy kreatív lény létrehozásához kell" - magyarázta Potter. "A tudományos oldalt tekintve remélem sikerül bizonyítékokat találnunk a tanulásra. Onnantól alaposabban szemügyre vehetjük a kitenyésztett hálózatot mikroszkóp alatt, hogy megismerjük a tanulás folyamatát a sejtek szintjén."
A felettébb bizarrul hangzó eszköz három színes tollat markol robot karjával egy fehér vászon felett, működése pedig annak a pár ezer patkány agysejtnek a tevékenységén alapul, melyeket egy speciális Petri-csészében helyeztek el, ami életben tartja a sejteket. A csésze egy úgy nevezett többszörös elektróda elrendezés (MEA), amit 60 kétirányú elektródával láttak el az agysejtek és a külső elektronika közötti kapcsolathoz. A neurális jeleket rögzítik és eljuttatják egy számítógéphez, ami az agytevékenységet mozgássá alakítja a robot számára.
A robotkart a petri csészében lévő többezer neuron irányítja
Az agysejtek hálózata Steve Potter professzor atlantai laboratóriumában helyezkedik el, míg a robotkar Guy Ben-Ary perth-i laborjának ékessége. A két egység valós időben áll kölcsönhatásban egymással, az adatáramlás Internet kapcsolaton keresztül zajlik. A robot rajzai ugyan nem veszélyeztetik napjaink művészeinek megélhetési lehetőségeit, mégis nagy jelentőséggel bírnak. A kutató csapat reméli sikerül áthidalniuk a biológiai és mesterséges rendszerek között tátongó szakadékot egy olyan gép megalkotásával, ami képes összemérni intelligenciáját az egyszerűbb organizmusokkal.
"Egy olyan lényt próbálunk alkotni, ami az idők során fejlődik, tanul és a művészeten keresztül fejezi ki magát" - mondta Potter a Georgia Tech és az Emory Egyetem biomedikai mérnöki karának tanára. Potter csapata 2002-ben kezdte meg együttműködését a Ben-Ary vezette ausztrál kutatókkal. A robotot "MEART" névre keresztelték, ami a több elektródás elrendezésű technológia angol kezdőbetűiből áll össze.
Egy rajz a "félig élő művésztől"
"Mindkét csapat célja, hogy megismerjük az agy működését és alkalmazzuk a tanultakat egy alapjaiban eltérő mesterséges számítógépes rendszer megtervezéséhez" - mondta Ben-Ary az anatómia és az ember biológia professzora.
Az elektródák által rögzített neurális tevékenységet kétirányú kommunikációs rendszeren keresztül juttatják át, amit Atlantában és Perth-ben is feldolgoznak a robotkar irányításához. Attól függően hogyan sül el a neuro-elektromos tevékenység, a robotkar rajzol a vászon egy részletére, vagy kiválasztja mennyi színes tollat használjon egyszerre, és mely színeket alkalmazza. A kísérletek középpontjában Potter azon elképzelése áll, mely szerint idővel képesek lesznek létrehozni egy olyan in vitro hálózati rendszert, ami úgy tanul, mint az emberi és állati élő agyak. Ennek eléréséhez a robot érzékelőiből származó információt elektromos stimuláció formájában visszaküldik a rendszeren keresztül a kitenyésztett sejthálózatnak. A kört bezárandó a csapat reméli, hogy a robot tanulni fog valamit magáról és környezetéről.
A kutatók az edényben lévő neuronok elektromos aktivitását mérik
"Remélem hogy a művészet és a tudomány ilyenformán való ötvözésével felkeltjük a művészek figyelmét tudományunk iránt, míg a tudósok megismerhetik mi a művészet és mi az a minimum, ami egy kreatív lény létrehozásához kell" - magyarázta Potter. "A tudományos oldalt tekintve remélem sikerül bizonyítékokat találnunk a tanulásra. Onnantól alaposabban szemügyre vehetjük a kitenyésztett hálózatot mikroszkóp alatt, hogy megismerjük a tanulás folyamatát a sejtek szintjén."