Hunter
Egy univerzum, ahol az idő végtelen
Paul Steinhardt világegyeteme nagyban emlékeztet az emberiség mindennapjaira, a kezdeti életerő, a ráfordított energia, a fáradtság, és az újrakezdés körforgására. Steinhardt univerzumában azonban soha nincs vége ennek a ciklusnak.
A Princeton fizikusa és munkatársa, Neil Turok, a Cambridge Egyetem kutatója egy teljesen új elméletet fejlesztett ki az univerzum létrejöttéről. Indítványuk igyekszik megmagyarázni a tudományosan elfogadott modell fehér foltjait, ősrobbanások és zsugorodások sorozatát felvázolva, melyek a pusztulás és az újjászületés véget nem érő körfogását eredményezik.
Ebben az univerzumban - a mi univerzumunkban - az idő végtelen. A jelenlegi vezető elmélet a világegyetemről, úgy tartja, hogy egyetlen ősrobbanásból alakult ki minden körülbelül 12-15 milliárd évvel ezelőtt, ami egy korai és gyors terjeszkedésen esett át.
"A standard modellnek mindazonáltal akadnak hiányosságai" - írja Steinhardt és Turok a Science magazinban publikált munkájukban.
Az utóbbi években a csillagászok nem csak arra jöttek rá, hogy az univerzum tágul, de azt is észlelték, hogy egyre gyorsuló ütemben teszi azt. Ez nem magyarázható meg az ismert létező anyaggal és energiával, ezért az elméletgyártók elővarázsoltak valamit, amit sötét anyagnak neveznek, mely a gravitációval ellentétben feltehetőleg taszítja a dolgokat. Senki sem látta ezt a sötét energiát, a tudósok pedig nem is tudják mi az. Állításuk szerint azonban körbe vesz minket. Ami azonban fontosabb, hogy nem is kellene ott lennie.
"A kozmikus gyorsulás és a gravitációsan öntaszító sötét energia legutóbbi felfedezéseit nem jósolták meg előre és nincs gyakorlati szerepük a standard modellben" - vitatja Steinhardt és Turok. "Ezen felül, a standard modell nem magyarázza meg az 'idő kezdetét', az univerzum kezdeti állapotát, vagy azt hogy mi fog történni a távoli jövőben"
Hogy befoltozzák az elméleti réseket, Steinhardt és Turok egy olyan univerzumot képzel el, ami örökös táguláson és összehúzódáson alapul.
Ugorjunk rögtön a magyarázat közepébe: Egy ősrobbanás mindent kifelé repít. Kialakul az anyag és a sugárzás. A sötét energia egy tágulást vezérel - jelenleg ez van folyamatban - ami trilliónyi évig tart. Végül az anyag, a sugárzás, még a fekete lyukak is "elgyengülnek", ezáltal az univerzum sima, üres és lapos lesz. Ezután minden összehúzódik egy úgy nevezett nagy összeroppanásba és egy új ciklus indul.
"Eszerint a nézet szerint a tér és az idő végtelen" - mondta Steinhardt. "Az ősrobbanás nem az idő kezdete. Inkább egy híd egy korábban létezett összezsugorodó korhoz" Fura mód egy körforgásban lévő univerzum, ahogy elnevezték, előtérbe helyez néhány mai szerkezetet és eseményt az ősrobbanással szemben. Az elfogadott elmélet azt tartja, hogy a galaxisok és a galaxishalmazok azon rögökből és szálakból alakultak ki, melyek a tér és idő amúgy sima szerkezetében formálódtak az ősrobbanás után.
Steinhardt szerint a galaxis formálódás csíráit azok az instabilitások hozták létre, amik az ősrobbanáshoz vezető összeroppanás előtti utolsó összehúzódásnak köszönhetőek. A körforgásban lévő univerzum összetettebb elméletekben is gyökerezik, melyek arra utalnak, hogy nem kevesebb, mint 10 térbeli dimenzió létezik az általunk ismert hárommal szemben. Többen feltételezték, hogy univerzumunk egy extra dimenzió összeomlásából származik. Az új elméletnek kemény csatára kell számítania a standard modellel, mivel nagyon erős a támogatottsága. Hiányosságok azonban a körforgás elméletében is akadnak, mivel nem jelöli meg a ciklus kezdetét, így az idő kezdete továbbra is rejtély marad.
A Princeton fizikusa és munkatársa, Neil Turok, a Cambridge Egyetem kutatója egy teljesen új elméletet fejlesztett ki az univerzum létrejöttéről. Indítványuk igyekszik megmagyarázni a tudományosan elfogadott modell fehér foltjait, ősrobbanások és zsugorodások sorozatát felvázolva, melyek a pusztulás és az újjászületés véget nem érő körfogását eredményezik.
Ebben az univerzumban - a mi univerzumunkban - az idő végtelen. A jelenlegi vezető elmélet a világegyetemről, úgy tartja, hogy egyetlen ősrobbanásból alakult ki minden körülbelül 12-15 milliárd évvel ezelőtt, ami egy korai és gyors terjeszkedésen esett át.
"A standard modellnek mindazonáltal akadnak hiányosságai" - írja Steinhardt és Turok a Science magazinban publikált munkájukban.
Az utóbbi években a csillagászok nem csak arra jöttek rá, hogy az univerzum tágul, de azt is észlelték, hogy egyre gyorsuló ütemben teszi azt. Ez nem magyarázható meg az ismert létező anyaggal és energiával, ezért az elméletgyártók elővarázsoltak valamit, amit sötét anyagnak neveznek, mely a gravitációval ellentétben feltehetőleg taszítja a dolgokat. Senki sem látta ezt a sötét energiát, a tudósok pedig nem is tudják mi az. Állításuk szerint azonban körbe vesz minket. Ami azonban fontosabb, hogy nem is kellene ott lennie.
"A kozmikus gyorsulás és a gravitációsan öntaszító sötét energia legutóbbi felfedezéseit nem jósolták meg előre és nincs gyakorlati szerepük a standard modellben" - vitatja Steinhardt és Turok. "Ezen felül, a standard modell nem magyarázza meg az 'idő kezdetét', az univerzum kezdeti állapotát, vagy azt hogy mi fog történni a távoli jövőben"
Hogy befoltozzák az elméleti réseket, Steinhardt és Turok egy olyan univerzumot képzel el, ami örökös táguláson és összehúzódáson alapul.
Ugorjunk rögtön a magyarázat közepébe: Egy ősrobbanás mindent kifelé repít. Kialakul az anyag és a sugárzás. A sötét energia egy tágulást vezérel - jelenleg ez van folyamatban - ami trilliónyi évig tart. Végül az anyag, a sugárzás, még a fekete lyukak is "elgyengülnek", ezáltal az univerzum sima, üres és lapos lesz. Ezután minden összehúzódik egy úgy nevezett nagy összeroppanásba és egy új ciklus indul.
"Eszerint a nézet szerint a tér és az idő végtelen" - mondta Steinhardt. "Az ősrobbanás nem az idő kezdete. Inkább egy híd egy korábban létezett összezsugorodó korhoz" Fura mód egy körforgásban lévő univerzum, ahogy elnevezték, előtérbe helyez néhány mai szerkezetet és eseményt az ősrobbanással szemben. Az elfogadott elmélet azt tartja, hogy a galaxisok és a galaxishalmazok azon rögökből és szálakból alakultak ki, melyek a tér és idő amúgy sima szerkezetében formálódtak az ősrobbanás után.
Steinhardt szerint a galaxis formálódás csíráit azok az instabilitások hozták létre, amik az ősrobbanáshoz vezető összeroppanás előtti utolsó összehúzódásnak köszönhetőek. A körforgásban lévő univerzum összetettebb elméletekben is gyökerezik, melyek arra utalnak, hogy nem kevesebb, mint 10 térbeli dimenzió létezik az általunk ismert hárommal szemben. Többen feltételezték, hogy univerzumunk egy extra dimenzió összeomlásából származik. Az új elméletnek kemény csatára kell számítania a standard modellel, mivel nagyon erős a támogatottsága. Hiányosságok azonban a körforgás elméletében is akadnak, mivel nem jelöli meg a ciklus kezdetét, így az idő kezdete továbbra is rejtély marad.