A régi nézet szerint, melyet elsőként Charles Darwin vallott, a földi élet egy "meleg kis tóban" kezdődött. A modernebb feltételezések belekeverték a mély tengeri repedéseket, néha a sáros agyagot is, mint szülőhelyünket. Van egy elképzelés, ami egy ideje felpaprikázta a kutató társadalmat, miszerint az élet magvai az űrből érkezhettek. Nem kifejlett mikrobák alakjában, hanem a biológia hírhedt építő kockáiként, aminosavak formájában.

Az élet fehérjéi 20 különböző aminosavból épülnek fel, meglehetősen egyszerű szerves molekulák egy csoportjából. Ha egy kicsit tovább megyünk a biológiában, akkor azt is tudhatjuk, hogy azok az aminosavak, amik megtalálhatók a baktériumokban, az állatokban és bennünk mind balkezesek. Hogy ez mit jelent? Akárcsak a kesztyű az aminosavak is két formában léteznek: bal- és jobbkezes. Mindkét forma azonos módon működik, egymás tükörképei. Laboratóriumi körülmények között véletlenszerűen, fele-fele arányban keletkeznek. Miért balkezesek az élethez szükséges aminosavak? Az egyik lehetőség, hogy nem egy langyos tavacskában készültek, hanem a világűrben, talán hatalmas, vizet hordozó üstökösökben. A poros csillagközi felhőkben, melyek naprendszereket alakítottak ki, a csillagfény polarizálódik. Más szavakkal a fény a felhőkben válik "kezessé". Így lehetséges, hogy valamilyen módon a balkezes fény balkezes aminosavakat hozzon létre, melyek végül a Földön kötöttek ki és létrehozták a balkezes életet. Aminosavat, főként balkezeset, meteoritokban is találtak, mely az elképzelés helyességére utal. Végülis a meteorok üstökösök darabjai, ahol feltehetőleg az aminosavak születhettek.

Van azonban egy probléma. Különböző kémiai okokból úgy tűnik, az űrből származó kőzetekben talált aminosavak nagyon alacsony hőmérsékleten jöttek létre, több száz fokkal a víz fagypontja alatt. Így az elképzelés, miszerint az élet alkotóelemei egy (viszonylag) meleg vizű közegben készültek el, nem tűnik szerencsésnek.

Most azonban Max Bernstein és Jason Dworkin a SETI Intézet részéről, valamint Scott Sandford, George Cooper és Lou Allamandola a NASA Ames Kutató Központ munkatársai meglepő felfedezésre jutottak. Laboratóriumukban szimulálták a csillagközi porfelhőket, amik a bolygókat és a Napot kialakították. Jeges porszemcséket juttattak a vákumkamrába rettentő hideg hőmérsékleten, majd mesterséges napfénynek tették ki azokat. Némi idő elteltével a kutatók megvizsgálták a szemcséket és négy olyan aminosavat találtak, ami a földi életben megtalálható - azaz sikerült megalkotni a biológia építőkockáit folyékony víz nélkül!

Most feltehetjük a kérdést, mi ebben olyan nagy szám? Mit érdekel engem, hogy a savak meleg vízben vagy hideg jégben jönnek létre? Mégis van egy ok, amiért figyelmet érdemel: olyan üstökösök és aszteroidák, amik folyékony vizet rejtegethetnek rendkívül ritkák. Talán sok naprendszer nem is rendelkezik aszteroida övvel. Ha az élet kialakításához folyékony vízre van szükség az űrben, akkor az élet maga olyan ritka lehet, mint a fehér holló. Viszont minden bolygórendszer hideg porfelhőkből alakult ki, így az aminosav kinyerése több mint egy titkos laboratóriumi kísérlet.

"Lehet, hogy nem ennyire hatékonyan zajlik a folyamat, azonban egy 100 fényév átmérőjű felhő elég nagy kémcsőnek számít" - tette hozzá Bernstein.