SG.hu·
A SpaceX indítótornya elkapta a Földre visszatérő Starshipet
Az indítótorony két hatalmas karja biztonságosan elkapta a Starship világűrből visszatérő felső fokozatát.
A fekete és ezüstszínű űrhajó a repülésének legvégén bukkant elő a felhőréteg alól. Furcsa módon a rakéta egészen az utolsó pillanatig vízszintesen repült, amikor aztán begyújtott a három Raptor hajtóműve, a jármű függőleges helyzetbe fordult. Lassan, finoman, apró szakaszokban haladva a Starship felső fokozata megközelítette a rá várakozó indítótornyot, amelynek két karja kinyúlt, készen arra, hogy fogadja. A mozgástér hihetetlenül szűk. A rakéta két oldalán található, mindössze fél méterre kiálló két kis fül volt az egyetlen pont, amelynél fogva a torony karjai meg tudták tartani a járművet.
Aztán, kevesebb mint egy perccel azután, hogy feltűnt a látóhatáron, az indítótorony karjai tökéletesen, szorosan megragadták a Starship felső fokozatát. És ezzel véget is ért a művelet. A SpaceX az alapítása után csaknem negyedszázaddal rendkívül jelentős lépést tett egy hatalmas, gyorsan és ismételten újrafelhasználható rakéta kifejlesztése és tökéletesítése felé. Lélegzetelállító teljesítmény volt ez, ragyogó műszaki eredmény, amelyhez a legkiválóbb mérnöki elméknek milliónyi különböző, rendkívül nehéz problémát kellett átgondolniuk és megoldaniuk. Szombat este pedig, az Indiai-óceánba végrehajtott néhány gyakorló visszatérési kísérlet után, az egész világ szeme láttára vitték véghez a műveletet.
Kevesebb mint egy nappal korábban innen indult a Starship, és az űrhajó azóta többször is megkerülte a Földet. Ez még valószerűtlenebbé tette annak látványát, ahogyan a saját hajtóművei segítségével visszatért a Földre, majd az indítótorony elkapta. Mintha a jövőbe léptünk volna. A SpaceX korábban is lenyűgözött bennünket: rakétákat landoltattak úszó platformokon, a Crew Dragon űrhajóval pedig embereket juttattak vissza az űrbe. Ez a repülés azonban egészen új szintre emelte a dolgokat. A Starship rakéták hatalmasak. Rendkívül nagy energiát hordoznak magukban, amikor visszatérnek a Föld körüli pályáról. Néhány évvel ezelőtt pedig még szinte teljes képtelenségnek tűnt az a gondolat, hogy egy rakétát lényegében óriási evőpálcikákhoz hasonló karokkal kapjanak el. Mégis megtörtént.
Az emberiség korábban is épített olyan újrafelhasználható űrjárműveket, amelyek Föld körüli pályára álltak. Az 1970-es években, a diadalmas Holdra szállások után érzett magabiztosság légkörében a NASA több űrrepülőgépet tervezett és épített meg. Ezek szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétákkal rendelkeztek, amelyeket kiemeltek az óceánból, majd újra felhasználtak. A nagyméretű, narancssárga külső üzemanyagtartályt nem szerezték vissza minden repülés után, az űrrepülőgépek azonban két hétre, sőt akár ennél hosszabb időre is kijutottak a világűrbe, mielőtt visszatértek a Földre, és egy kifutópályán leszálltak.
Az űrrepülőgépek a mérnöki tudomány remekművei voltak. A Földre való visszatérés során azonban vitorlázó repülőgépként viselkedtek, és hajtóműveiket nem gyújtották be. Hővédő pajzsaik pedig rendkívül sérülékenyek voltak, ezért minden repülés után aprólékos felújításra és karbantartásra szorultak. Az űrrepülőgép-program kezdetén az űrügynökség még azzal számolt, hogy egyszerre akár több tucat embert is az űrbe juttathat, a rakomány szállításának költsége pedig kilogrammonként akár 50 dollárra is csökkenhet. A valóság soha nem igazolta ezeket a derűlátó előrejelzéseket. Az űrrepülőgépek legfeljebb hét űrhajóst szállíthattak, a kilogrammonkénti szállítási költség pedig inkább 50 ezer dollár körül alakult. Egy-egy űrrepülőgép megépítése rendkívül sok pénzbe került, a NASA pedig mindössze öt olyan járművet épített, amely végül eljutott a világűrbe.
A SpaceX-nek jelenleg öt, előrehaladott fejlesztési állapotban lévő Starship rakétája van a Starbase létesítményben, gyárában pedig további tizenkét példányhoz elegendő alkatrész található. A vállalat jelenleg háromhetente képes legyártani egy Starship felső fokozatot a dél-texasi Starfactory üzemében. A gyárat úgy méretezték, hogy háromnaponta készülhessen el benne egy új űrhajó. Amikor a SpaceX alapítója, Elon Musk öt évvel ezelőtt egy interjúban ezekről a gyártási célokról beszélt, őrültnek hangzott. Ma már azonban egyáltalán nem tűnik annak.
Az űrrepülőgép-program keretében létrehozott jármű csaknem teljes egészében újrafelhasználható űrindító rendszer volt, de messze elmaradt az olcsó és gyors indítások megvalósításától. A jármű 30 év alatt összesen 135 repülést hajtott végre. A SpaceX néhány éven belül évi 135 indítást szeretne végrehajtani, később pedig akár több ezer alkalommal is felbocsátaná rakétáit. Ez adja a szombati esemény jelentőségét. A SpaceX arra törekszik, hogy alapjaiban változtassa meg az emberiség és a világűr kapcsolatát.
Az első lépés az, hogy a teljes rakétát vissza kell hozni. A SpaceX mostanra a Starship rakéta mindkét fokozatát biztonságosan visszajuttatta az indítótoronyhoz. Időbe telik majd, mire az ilyen leszállásoknál magas sikerarányt tudnak elérni, a szombati biztonságos visszatérés azonban bizonyította, hogy az elképzelés működőképes. A sikeres visszatérések egyre gyakoribbá válnak majd, ahogyan az indítások is. Idővel a SpaceX tökéletesíteni fogja a hővédő pajzsot, amely valószínűleg a gyors újrafelhasználás legnehezebben megoldható műszaki problémája lesz. Végül pedig, bármilyen nehéz is ezt most elképzelni, az, amit ezen a hétvégén ámulattal figyeltünk, mindennapos eseménnyé válik. Egy napon már természetesnek vesszük majd az egészet. De ma még nem.
A fekete és ezüstszínű űrhajó a repülésének legvégén bukkant elő a felhőréteg alól. Furcsa módon a rakéta egészen az utolsó pillanatig vízszintesen repült, amikor aztán begyújtott a három Raptor hajtóműve, a jármű függőleges helyzetbe fordult. Lassan, finoman, apró szakaszokban haladva a Starship felső fokozata megközelítette a rá várakozó indítótornyot, amelynek két karja kinyúlt, készen arra, hogy fogadja. A mozgástér hihetetlenül szűk. A rakéta két oldalán található, mindössze fél méterre kiálló két kis fül volt az egyetlen pont, amelynél fogva a torony karjai meg tudták tartani a járművet.
Aztán, kevesebb mint egy perccel azután, hogy feltűnt a látóhatáron, az indítótorony karjai tökéletesen, szorosan megragadták a Starship felső fokozatát. És ezzel véget is ért a művelet. A SpaceX az alapítása után csaknem negyedszázaddal rendkívül jelentős lépést tett egy hatalmas, gyorsan és ismételten újrafelhasználható rakéta kifejlesztése és tökéletesítése felé. Lélegzetelállító teljesítmény volt ez, ragyogó műszaki eredmény, amelyhez a legkiválóbb mérnöki elméknek milliónyi különböző, rendkívül nehéz problémát kellett átgondolniuk és megoldaniuk. Szombat este pedig, az Indiai-óceánba végrehajtott néhány gyakorló visszatérési kísérlet után, az egész világ szeme láttára vitték véghez a műveletet.
Mechazilla catches Starship! Congratulations to the entire SpaceX team on this incredible achievement! https://t.co/YJzmGUZb2B
— SpaceX (@SpaceX) November 14, 2026
Kevesebb mint egy nappal korábban innen indult a Starship, és az űrhajó azóta többször is megkerülte a Földet. Ez még valószerűtlenebbé tette annak látványát, ahogyan a saját hajtóművei segítségével visszatért a Földre, majd az indítótorony elkapta. Mintha a jövőbe léptünk volna. A SpaceX korábban is lenyűgözött bennünket: rakétákat landoltattak úszó platformokon, a Crew Dragon űrhajóval pedig embereket juttattak vissza az űrbe. Ez a repülés azonban egészen új szintre emelte a dolgokat. A Starship rakéták hatalmasak. Rendkívül nagy energiát hordoznak magukban, amikor visszatérnek a Föld körüli pályáról. Néhány évvel ezelőtt pedig még szinte teljes képtelenségnek tűnt az a gondolat, hogy egy rakétát lényegében óriási evőpálcikákhoz hasonló karokkal kapjanak el. Mégis megtörtént.
Az emberiség korábban is épített olyan újrafelhasználható űrjárműveket, amelyek Föld körüli pályára álltak. Az 1970-es években, a diadalmas Holdra szállások után érzett magabiztosság légkörében a NASA több űrrepülőgépet tervezett és épített meg. Ezek szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétákkal rendelkeztek, amelyeket kiemeltek az óceánból, majd újra felhasználtak. A nagyméretű, narancssárga külső üzemanyagtartályt nem szerezték vissza minden repülés után, az űrrepülőgépek azonban két hétre, sőt akár ennél hosszabb időre is kijutottak a világűrbe, mielőtt visszatértek a Földre, és egy kifutópályán leszálltak.
Az űrrepülőgépek a mérnöki tudomány remekművei voltak. A Földre való visszatérés során azonban vitorlázó repülőgépként viselkedtek, és hajtóműveiket nem gyújtották be. Hővédő pajzsaik pedig rendkívül sérülékenyek voltak, ezért minden repülés után aprólékos felújításra és karbantartásra szorultak. Az űrrepülőgép-program kezdetén az űrügynökség még azzal számolt, hogy egyszerre akár több tucat embert is az űrbe juttathat, a rakomány szállításának költsége pedig kilogrammonként akár 50 dollárra is csökkenhet. A valóság soha nem igazolta ezeket a derűlátó előrejelzéseket. Az űrrepülőgépek legfeljebb hét űrhajóst szállíthattak, a kilogrammonkénti szállítási költség pedig inkább 50 ezer dollár körül alakult. Egy-egy űrrepülőgép megépítése rendkívül sok pénzbe került, a NASA pedig mindössze öt olyan járművet épített, amely végül eljutott a világűrbe.
A SpaceX-nek jelenleg öt, előrehaladott fejlesztési állapotban lévő Starship rakétája van a Starbase létesítményben, gyárában pedig további tizenkét példányhoz elegendő alkatrész található. A vállalat jelenleg háromhetente képes legyártani egy Starship felső fokozatot a dél-texasi Starfactory üzemében. A gyárat úgy méretezték, hogy háromnaponta készülhessen el benne egy új űrhajó. Amikor a SpaceX alapítója, Elon Musk öt évvel ezelőtt egy interjúban ezekről a gyártási célokról beszélt, őrültnek hangzott. Ma már azonban egyáltalán nem tűnik annak.
Az űrrepülőgép-program keretében létrehozott jármű csaknem teljes egészében újrafelhasználható űrindító rendszer volt, de messze elmaradt az olcsó és gyors indítások megvalósításától. A jármű 30 év alatt összesen 135 repülést hajtott végre. A SpaceX néhány éven belül évi 135 indítást szeretne végrehajtani, később pedig akár több ezer alkalommal is felbocsátaná rakétáit. Ez adja a szombati esemény jelentőségét. A SpaceX arra törekszik, hogy alapjaiban változtassa meg az emberiség és a világűr kapcsolatát.
Az első lépés az, hogy a teljes rakétát vissza kell hozni. A SpaceX mostanra a Starship rakéta mindkét fokozatát biztonságosan visszajuttatta az indítótoronyhoz. Időbe telik majd, mire az ilyen leszállásoknál magas sikerarányt tudnak elérni, a szombati biztonságos visszatérés azonban bizonyította, hogy az elképzelés működőképes. A sikeres visszatérések egyre gyakoribbá válnak majd, ahogyan az indítások is. Idővel a SpaceX tökéletesíteni fogja a hővédő pajzsot, amely valószínűleg a gyors újrafelhasználás legnehezebben megoldható műszaki problémája lesz. Végül pedig, bármilyen nehéz is ezt most elképzelni, az, amit ezen a hétvégén ámulattal figyeltünk, mindennapos eseménnyé válik. Egy napon már természetesnek vesszük majd az egészet. De ma még nem.