SG.hu·
A Starship most először elérte az orbitális pályát
A Starship már korábban is megtette az alacsony Föld körüli pályáig vezető út 99 százalékát. A hétfői repülés megtette az utolsó lépést.
A SpaceX Starship rakétája hétfő kora reggel dübörögve emelkedett a magasba Dél-Texas felett. Ez volt a világ legerősebb hordozórakétájának 14. tesztrepülése. Ezúttal azonban a rakéta hatalmas felső fokozata valamivel több teljesítményt csikart ki Raptor hajtóműveiből, és felgyorsult a pályasebességre. A Starship összes korábbi repülése során a SpaceX szándékosan visszafogta a rakéta teljes képességeit, és szuborbitális pályára állította, olyan sebességgel, amely elég alacsony volt ahhoz, hogy a Föld gravitációja visszahúzza a járművet a légkörbe, mielőtt az teljes kört tehetett volna a bolygó körül. Több egymást követő sikeres szuborbitális repülés után a SpaceX illetékesei úgy döntöttek, hogy ennek a kilövésnek egészen az alacsony Föld körüli pályáig kell eljutnia. És így is történt.
A SpaceX 26 darabot helyezett el a vállalat legújabb generációs Starlink szélessávú műholdjaiból a rakéta rakterében. A laposra csomagolt műholdakat - amelyek túl nagyok ahhoz, hogy beférjenek a SpaceX bevált Falcon 9 rakétájába - egyenként bocsátották ki a Starship teherelosztó rendszeréből, egy csigákból és kábelekből álló rendszer segítségével, amely úgy lökte ki a műholdakat a fedélzetről, ahogyan a Pez cukorkaadagoló löki ki magából a cukorkát.
33 metánüzemű Raptor hajtómű emelte el a 124 méter magas rakétát a kilövőállásról. A hajtóművek akár 18 millió font tolóerőt is előállítottak, hogy az üzemanyaggal megrakott rakétát a magasba repítsék a Starbase fölött. A SpaceX magánűrközpontja közvetlenül az amerikai-mexikói határtól északra található. A Dél-Texasból kelet felé tartó rakéta átlépte a hangsebességet, majd a sztratoszférába emelkedett, mielőtt a Super Heavy gyorsítórakéta-fokozata levált a Starship felső fokozatáról. A gyorsító nagy magasságban gyors fordulót hajtott végre, hogy ismét a texasi partvidék felé kezdjen el tolóerőt kifejteni. Néhány perccel később a Super Heavy első fokozata ellenőrzött módon a Mexikói-öbölbe csapódott be, közvetlenül a Starbase partjainál.
A felső fokozat tovább emelkedett az űrbe, majd valamivel több mint nyolc perccel a repülés kezdete után leállította Raptor hajtóműveit. Eddig a pontig a rakéta a SpaceX korábbi Starship tesztrepüléseihez hasonló pályát követett. A vállalat repülésirányító csapatának néhány perce volt eldönteni, hogy folytassák-e a repülés következő szakaszát: a Starship egyik Raptor hajtóművének újraindítását, hogy hozzáadja a pályasebesség eléréséhez szükséges utolsó csekély sebességet. Rövid ideig úgy tűnt, hogy a SpaceX lemond a pályára állásról, és hagyja, hogy a Starship tovább sodródjon az Indiai-óceán feletti visszatérés felé, ahogy azt korábban már többször tette.
A következő lépés kérdése a rakéta Raptor hajtóműveinek teljesítményén múlt. A Starship hat Raptor hajtóműve közül az egyik idő előtt leállt az emelkedési szakaszban, a másik öt pedig hosszabb ideig működött, hogy ellensúlyozza a meghibásodást. A Starship pályára állása szempontjából ez kisebb aggodalomra adott okot, de a jövőbeli repülések miatt továbbra is problémát jelentett a Super Heavy 33 Raptor hajtóműve közül kettőnek a látszólagos meghibásodása - az egyiknek a kilövés során, a másiknak pedig a gyorsító visszatérési manőverei közben.
Dan Huot, a SpaceX kommentátora, aki a vállalat hétfői repülésének élő közvetítése során folyamatosan tájékoztatást adott, kezdetben arról számolt be, hogy a küldetés vezetői lefújják a pályára álláshoz szükséges hajtóműindítást. Az illetékesek végül úgy döntöttek, hogy folytatják. A meghibásodott Raptor hajtómű nem az volt, amelyet be kellett indítani ahhoz, hogy a rakéta alacsony Föld körüli pályára álljon, majd a repülés végén a visszatérés és a vízre érkezés felé irányítsa. Huot szerint a SpaceX mérnökei „rendkívül óvatosan” tervezték meg a hétfői repülést. A Starship első orbitális repülésének legrosszabb forgatókönyve az lett volna, ha olyan meghibásodás következik be, amely a 100 tonnás járművet pályán rekeszti. Ez azt eredményezhette volna, hogy irányíthatatlanul visszahullik a Földre, ami potenciális veszélyt jelentett volna a közbiztonságra.
„Csak akkor akartuk folytatni, ha nagyon biztosak voltunk azokban az alapvető rendszerekben, amelyeknek működniük kell ahhoz, hogy odafent ki tudjanak juttatni bennünket a pályáról” - mondta Huot. „Kicsit több időt szántunk rá, egy kis extra drámát is hozzáadtunk, de sikerült szabaddá tennünk a három központi hajtóművet, és végrehajtottuk az első orbitális pályára állási manőverünket. Ez hatalmas siker volt.” A pályára álláshoz kiválasztott Raptor hajtómű hibátlanul működött, 19 másodpercre újraindult, és megadta a Starshipnek azt a kis lökést, amelyre szüksége volt ahhoz, hogy leküzdje a Föld gravitációs vonzását. A manőver mintegy 300 km/órával növelte a Starship sebességét, ami a rakéta teljes sebességének valamivel több mint 1 százaléka, így a jármű stabil pályára állt mintegy 276 kilométeres magasságban.
A pályára állás azt jelentette, hogy a SpaceX folytathatta a küldetés következő szakaszát. Ez a vállalat globális szélessávú hálózatának első kereskedelmi minőségű Starlink V3 műholdjainak pályára állítását jelentette. A SpaceX az előző, júliusi Starship-repülésen is indított egy adag Starlink V3 műholdat, de az a küldetés szuborbitális volt, és a műholdak gyorsan elégtek, amikor visszahullottak a légkörbe. A Starlink V3 műholdak jelentős fejlesztéseket hoznak a Starlink konstellációba. Ezeket a műholdakat csak a Starship segítségével lehet pályára állítani, mert túl nagyok ahhoz, hogy beférjenek a Falcon 9 rakéta hasznos teher számára kialakított orrkúpjába, amelyet a SpaceX 2019 óta több mint 12 000 Starlink műhold pályára állítására használt. A Starlink V3 műholdak egyenként mintegy 2 tonnát nyomnak, és nagyobb energiatermelő napelemszárnyakkal, valamint továbbfejlesztett antennákkal vannak felszerelve.
A SpaceX szerint ezek a változtatások lehetővé teszik, hogy minden egyes Starlink V3 platform 1 Tbps kapacitással bővítse a Starlink hálózatot, ami tízszer több, mint a Falcon 9-cel felbocsátott régebbi műholdak esetében. A hétfői kilövés fedélzetén 26 Starlink műhold volt. A jövőbeli Starship repülések egyetlen küldetés során akár 60 Starlink V3 műholdat is pályára állíthatnak. A SpaceX a weboldalán azt írta, hogy a Starlink V3 műholdak „nagymértékben kibővítik a hálózat kapacitását és a felhasználói sebességet”. A továbbfejlesztett Starlink műholdak a hálózat közvetlenül az eszközökhöz biztosított kapcsolati teljesítményét is javítják. A jövőbeli Starlink V3 műholdakat a SpaceX amerikai hadseregnek szánt Starshield szolgáltatásához is felhasználhatják. A SpaceX közölte, hogy műholdas csapata kapcsolatot létesített mind a 26 Starlink V3 műholddal, miután leváltak a Starshipről.
A hétfőn felbocsátott műholdakat kezdetben alacsony hajlásszögű pályára állították, amely az Egyenlítőtől északra és délre mintegy 30 fokig terjed, mivel a szigorú repülésbiztonsági szabályok korlátozzák a lakott területek feletti átrepülést a kilövés során. A SpaceX várhatóan magasabb hajlásszögű pályákra is felbocsátja majd a Starshipet, ahogy egyre több repülési tapasztalatot szerez a járművel, és új kilövőállásokat avat fel Floridában és Louisianában.
A SpaceX első Starlink V3 műholdjainak egy ideig várniuk kellett az űrbe jutásra, de a hétfői repülés megmutatta, hogy a Starship képes ellátni ezt a feladatot. A SpaceX az év elején megkezdte a Starlink fellövések fokozatos áthelyezését a Falcon 9-ről. A floridai Cape Canaveralból jelenleg nincs több Starlinkhez kapcsolódó Falcon 9 indítás a SpaceX menetrendjében. A régebbi generációs Starlink műholdak poláris pályára állítását célzó Falcon 9 repülések továbbra is folytatódnak a kaliforniai Vandenberg Űrerőbázisról, legalább egy ideig még.
Caleb Henry, a Quilty Space kutatási igazgatója arra számít, hogy a SpaceX a következő hónapokban azon fog dolgozni, hogy a Starlink V3 új képességeit integrálja a Starlink hálózatba. Valószínűleg a SpaceX következő Starship repüléssorozatának legtöbb küldetésén már elkészült Starlink V3 műholdak is lesznek. „Úgy tudom, egyszerűen egy texasi raktárban várakoztak, mert a műholdak jóval a hordozórakéta előtt elkészültek” - mondta Henry a Starship-repülésről rendezett élő közvetítésben.
A SpaceX a hétfői repülés előtt közölte, hogy a Starlink V3 műholdaknak ezt a csoportját beillesztik a szélesebb konstellációba. A SpaceX szerint akár már néhány héttel a felbocsátás után megkezdhetik az ügyfelek kiszolgálását, de valószínűleg még sok további indításra lesz szükség ahhoz, hogy a Starlink ügyfelei érzékelhető különbséget tapasztaljanak a szolgáltatásukban. „Nagyszerű, hogy a pályán már rendelkezésre áll a kapacitás, de amíg nem állítanak pályára jelentős számú V3 műholdat, addig még nem ezek az űreszközök határozzák meg a felhasználói élményt” - mondta Henry.
Nem sokkal a műholdak telepítésének befejezése után a SpaceX illetékesei úgy döntöttek, hogy a tervezettnél korábban hozzák haza a Starshipet, lemondva ezzel arról a lehetőségről, hogy teszteljék a jármű hosszú időtartamú pályán tartózkodását. „A felemelkedés során tapasztalt hajtóműprobléma miatt, a fokozott óvatosság jegyében a repülésirányító csapat úgy döntött, hogy korlátozza a pályán töltött időt, és megkezdte a Starship pályáról való eltérítését egy északi csendes-óceáni vízre érkezési helyszín felé” - írta a SpaceX a hétfői tesztrepülésről készített összefoglalójában. „Ez a terület egyike volt annak a két, előzetesen összehangolt leszállási zónának, amelyeket a kilövés előtt jelöltek ki, és amelyekről eltávolították a tengeri és légi forgalmat.”
A pályáról való letérési manőver problémamentesen zajlott, és a Starship visszazuhant a légkörbe a Csendes-óceán felett, majd önmagát egy Hawaiitól északra található vízre érkezési pont felé irányította, amely egyike volt a hétfői repülés előtt előre kijelölt több tartalék visszatérési helyszínnek. A visszatérés eseménytelenül zajlott, és úgy tűnt, hogy a Starship hőpajzsa jól bírta az 1430 Celsius-fokos hőmérsékletet, miközben a jármű végigsöpört a Csendes-óceán felett. A legutóbbi repülésekhez hasonlóan a Starship hasával előre ereszkedett át a szétszórt felhőkön, majd függőleges helyzetbe fordult a végső leszállási manőverhez. A vízre érkezés pontosan a tervezett helyen történt, a süllyedés utolsó pillanatai pedig láthatók voltak egy, a tartalék leszállási zónában előzetesen elhelyezett bója közelében.
A vízre érkezés keleti parti idő szerint 11:57-kor, UTC szerint 15:57-kor történt, valamivel több mint három órával a kilövés után, vagyis háromszor hosszabb ideig tartott, mint a Starship korábbi szuborbitális repülései. Az eredeti repülési terv szerint a küldetés közel 10 órán át tartott volna. Ahogy az várható volt, a jármű felborult és egy tűzgömbben szétesett, amikor elérte az óceánt, és nem tudta megismételni a Starship júliusi utolsó repülésén véletlenszerűen bekövetkezett, egyben maradt vízre érkezést. A SpaceX arra számít, hogy a Starship vízre érkezéseinek többsége tüzes véget ér majd, de lehet, hogy a Starship vízre érkezéseinek napjai már a végükhöz közelednek.
„A legfontosabb, hogy a Starship eljutott a pályára” - mondta Huot a vízre érkezés után. „Végrehajtottuk az első orbitális pályára állási manőverünket. Kicsit fenntartottuk a drámát, miközben végighaladtunk ezen a sodródási szakaszon, és megbizonyosodtunk arról, hogy minden rendben van. Csak akkor akartuk ma mindezt végrehajtani, ha tényleg, tényleg biztosak voltunk abban, hogy a Starship tengerszinten működő hajtóművei megfelelően fognak teljesíteni, mert szükségünk volt rájuk a pályáról való letérési manőverhez. Sikerült eljutnunk odáig” - mondta Huot. „Pályára álltunk. A csapatok tovább vizsgálták a helyzetet. Meg fogjuk kapni a kívánt adatokat, ezért a korábbi visszatérés miatt úgy döntöttünk, hogy Hawaii közelében hajtjuk végre.”
A SpaceX folyamatosan gyártja és teszteli a Starshipeket és a Super Heavy gyorsítófokozatokat a Starbase-en, ezzel előkészítve a következő hónapokban egyre sűrűbbé váló repülési ütemet. A vállalat hivatalos kilövési időpontokat nem jelentett be, de a Szövetségi Légügyi Hivatal légiforgalmi irányítási rendszerének parancsnoki központja által ezen a héten közzétett, „közelgő kiemelt küldetéseket” tartalmazó menetrend arra utal, hogy a következő Starship-repülés októberben indulhat a Starbase-ről. A földi személyzet megkezdte a floridai Kennedy Űrközpontban található új Starship-kilövőállás tesztelését és aktiválását, azzal a céllal, hogy még az év vége előtt Starship-indítást hajtsanak végre onnan. A Kennedy Űrközpontban egy hatalmas új Starship-gyár is épül. A SpaceX várhatóan a texasi gyárából szállítja majd a Super Heavy és Starship rakétákat a floridai kilövőhelyre mindaddig, amíg az új helyszíni gyártóüzem el nem készül.
A hétfői tesztrepülés eredményei arra utalnak, hogy a SpaceX-nek még van tennivalója a Raptor hajtómű legújabb változatán. A Raptor 3 hajtóműváltozat könnyebb, áramvonalasabb kialakítást használ, kevesebb alkatrészt egyesítve nagyobb tolóerővel. A SpaceX most már mindhárom olyan Starship-repülésen hajtóműproblémákkal találkozott, amelyeken Raptor 3 hajtóműveket használtak. Egy májusi repülés során egy Raptor hajtómű idő előtt leállt a Super Heavy gyorsítófokozaton, néhány perccel később pedig egy másik leállt a Starship felső fokozatán. A júliusi következő repülésnél több Raptor hajtómű nem gyulladt be a kilövőálláson, ami az utolsó pillanatban történt megszakításhoz vezetett. A SpaceX a hajtóművek közül kettőt kicserélt, majd egy héttel később sikeres kilövést hajtott végre.
Elon Musk, a SpaceX alapítója és vezérigazgatója az X közösségi platformon azt írta, hogy a Raptor 3 hajtóművel bevezetett változtatások „nagymértékben csökkentik a tömeget és a szivárgási útvonalakat, de megnehezítik egyes alkatrészek cseréjét”. „Bár az alkatrészek elhagyása elméletben könnyűnek tűnik, a gyakorlatban valójában nagyon nehéz kitalálni, hogyan lehet ezt megtenni, és számos ismétlésre van szükség” - folytatta Musk. A Raptor 3 hajtómű belseje „nagyon összetett geometriával rendelkezik, amelyet csak erősen módosított 3D-s fémnyomtatással lehet legyártani” - írta egy másik bejegyzésében.
Bár a Raptor 3 még fejlesztés alatt áll, a hajtóművekkel kapcsolatos problémák nem akadályozták meg a SpaceX-et abban, hogy előrelépést érjen el a Starship programmal, és nem valószínű, hogy a hétfői repülés hajtóműproblémái késleltetik a következő Starship-kilövést. A Szövetségi Légügyi Hivatal hétfőn szintén zöld utat adott a SpaceX repülésének. A szabályozó hatóság nem követeli meg a SpaceX-től hivatalos baleseti vizsgálat lefolytatását. Az FAA szóvivője azt mondta: „Mind a Starship jármű, mind a Super Heavy gyorsító minden repülési eseménye a tervezett és az FAA által engedélyezett tevékenységek keretein belül történt.”
A SpaceX következő feladata várhatóan az lesz, hogy megpróbálja visszahozni a Starshipet a Starbase-re, ahol a kilövőállás hatalmas mechanikus karjai elkapnák, megismételve azt a műveletet, amelyet a mérnökök a Super Heavy gyorsítófokozattal már sikeresen végrehajtottak. A Starship kilövőhelyre való visszahozásához a szárazföld feletti visszatérésre lesz szükség, ami további biztonsági felülvizsgálatokat tesz szükségessé annak biztosítására, hogy a jármű Starbase-hez közeledve ne jelentsen indokolatlan kockázatot a lakott területekre. A SpaceX célja végül az, hogy ezeket a leszállásokat annyira rutinszerűvé tegye, hogy lehetővé váljon a Super Heavy és a Starship teljes körű és gyors újrafelhasználása.
A Starship rövid távú további céljai közé tartoznak a hosszabb időtartamú orbitális repülések, majd az első pályán történő üzemanyag-utántöltési bemutató, amely előfeltétele a NASA Artemis programjának keretében a jövőben megvalósuló, űrhajósok Holdra juttatására irányuló küldetéseknek. Addig is arra lehet számítani, hogy a Starship még sok Starlink műholdat fog pályára állítani. A Starlink szolgáltatások iránti kereskedelmi és kormányzati kereslet, valamint a SpaceX hosszabb távú tervei az orbitális adatközpontokkal kapcsolatban bőven elegendő munkát adnak majd a Starshipnek, miközben a mérnökök működésbe állítják a rakéta fejlettebb képességeit.
A SpaceX Starship rakétája hétfő kora reggel dübörögve emelkedett a magasba Dél-Texas felett. Ez volt a világ legerősebb hordozórakétájának 14. tesztrepülése. Ezúttal azonban a rakéta hatalmas felső fokozata valamivel több teljesítményt csikart ki Raptor hajtóműveiből, és felgyorsult a pályasebességre. A Starship összes korábbi repülése során a SpaceX szándékosan visszafogta a rakéta teljes képességeit, és szuborbitális pályára állította, olyan sebességgel, amely elég alacsony volt ahhoz, hogy a Föld gravitációja visszahúzza a járművet a légkörbe, mielőtt az teljes kört tehetett volna a bolygó körül. Több egymást követő sikeres szuborbitális repülés után a SpaceX illetékesei úgy döntöttek, hogy ennek a kilövésnek egészen az alacsony Föld körüli pályáig kell eljutnia. És így is történt.
A SpaceX 26 darabot helyezett el a vállalat legújabb generációs Starlink szélessávú műholdjaiból a rakéta rakterében. A laposra csomagolt műholdakat - amelyek túl nagyok ahhoz, hogy beférjenek a SpaceX bevált Falcon 9 rakétájába - egyenként bocsátották ki a Starship teherelosztó rendszeréből, egy csigákból és kábelekből álló rendszer segítségével, amely úgy lökte ki a műholdakat a fedélzetről, ahogyan a Pez cukorkaadagoló löki ki magából a cukorkát.
First orbital flight of Starship successful! https://t.co/xVNsnUKTm0
— Elon Musk (@elonmusk) September 28, 2026
33 metánüzemű Raptor hajtómű emelte el a 124 méter magas rakétát a kilövőállásról. A hajtóművek akár 18 millió font tolóerőt is előállítottak, hogy az üzemanyaggal megrakott rakétát a magasba repítsék a Starbase fölött. A SpaceX magánűrközpontja közvetlenül az amerikai-mexikói határtól északra található. A Dél-Texasból kelet felé tartó rakéta átlépte a hangsebességet, majd a sztratoszférába emelkedett, mielőtt a Super Heavy gyorsítórakéta-fokozata levált a Starship felső fokozatáról. A gyorsító nagy magasságban gyors fordulót hajtott végre, hogy ismét a texasi partvidék felé kezdjen el tolóerőt kifejteni. Néhány perccel később a Super Heavy első fokozata ellenőrzött módon a Mexikói-öbölbe csapódott be, közvetlenül a Starbase partjainál.
A felső fokozat tovább emelkedett az űrbe, majd valamivel több mint nyolc perccel a repülés kezdete után leállította Raptor hajtóműveit. Eddig a pontig a rakéta a SpaceX korábbi Starship tesztrepüléseihez hasonló pályát követett. A vállalat repülésirányító csapatának néhány perce volt eldönteni, hogy folytassák-e a repülés következő szakaszát: a Starship egyik Raptor hajtóművének újraindítását, hogy hozzáadja a pályasebesség eléréséhez szükséges utolsó csekély sebességet. Rövid ideig úgy tűnt, hogy a SpaceX lemond a pályára állásról, és hagyja, hogy a Starship tovább sodródjon az Indiai-óceán feletti visszatérés felé, ahogy azt korábban már többször tette.
A következő lépés kérdése a rakéta Raptor hajtóműveinek teljesítményén múlt. A Starship hat Raptor hajtóműve közül az egyik idő előtt leállt az emelkedési szakaszban, a másik öt pedig hosszabb ideig működött, hogy ellensúlyozza a meghibásodást. A Starship pályára állása szempontjából ez kisebb aggodalomra adott okot, de a jövőbeli repülések miatt továbbra is problémát jelentett a Super Heavy 33 Raptor hajtóműve közül kettőnek a látszólagos meghibásodása - az egyiknek a kilövés során, a másiknak pedig a gyorsító visszatérési manőverei közben.
Dan Huot, a SpaceX kommentátora, aki a vállalat hétfői repülésének élő közvetítése során folyamatosan tájékoztatást adott, kezdetben arról számolt be, hogy a küldetés vezetői lefújják a pályára álláshoz szükséges hajtóműindítást. Az illetékesek végül úgy döntöttek, hogy folytatják. A meghibásodott Raptor hajtómű nem az volt, amelyet be kellett indítani ahhoz, hogy a rakéta alacsony Föld körüli pályára álljon, majd a repülés végén a visszatérés és a vízre érkezés felé irányítsa. Huot szerint a SpaceX mérnökei „rendkívül óvatosan” tervezték meg a hétfői repülést. A Starship első orbitális repülésének legrosszabb forgatókönyve az lett volna, ha olyan meghibásodás következik be, amely a 100 tonnás járművet pályán rekeszti. Ez azt eredményezhette volna, hogy irányíthatatlanul visszahullik a Földre, ami potenciális veszélyt jelentett volna a közbiztonságra.
„Csak akkor akartuk folytatni, ha nagyon biztosak voltunk azokban az alapvető rendszerekben, amelyeknek működniük kell ahhoz, hogy odafent ki tudjanak juttatni bennünket a pályáról” - mondta Huot. „Kicsit több időt szántunk rá, egy kis extra drámát is hozzáadtunk, de sikerült szabaddá tennünk a három központi hajtóművet, és végrehajtottuk az első orbitális pályára állási manőverünket. Ez hatalmas siker volt.” A pályára álláshoz kiválasztott Raptor hajtómű hibátlanul működött, 19 másodpercre újraindult, és megadta a Starshipnek azt a kis lökést, amelyre szüksége volt ahhoz, hogy leküzdje a Föld gravitációs vonzását. A manőver mintegy 300 km/órával növelte a Starship sebességét, ami a rakéta teljes sebességének valamivel több mint 1 százaléka, így a jármű stabil pályára állt mintegy 276 kilométeres magasságban.
A pályára állás azt jelentette, hogy a SpaceX folytathatta a küldetés következő szakaszát. Ez a vállalat globális szélessávú hálózatának első kereskedelmi minőségű Starlink V3 műholdjainak pályára állítását jelentette. A SpaceX az előző, júliusi Starship-repülésen is indított egy adag Starlink V3 műholdat, de az a küldetés szuborbitális volt, és a műholdak gyorsan elégtek, amikor visszahullottak a légkörbe. A Starlink V3 műholdak jelentős fejlesztéseket hoznak a Starlink konstellációba. Ezeket a műholdakat csak a Starship segítségével lehet pályára állítani, mert túl nagyok ahhoz, hogy beférjenek a Falcon 9 rakéta hasznos teher számára kialakított orrkúpjába, amelyet a SpaceX 2019 óta több mint 12 000 Starlink műhold pályára állítására használt. A Starlink V3 műholdak egyenként mintegy 2 tonnát nyomnak, és nagyobb energiatermelő napelemszárnyakkal, valamint továbbfejlesztett antennákkal vannak felszerelve.
A SpaceX szerint ezek a változtatások lehetővé teszik, hogy minden egyes Starlink V3 platform 1 Tbps kapacitással bővítse a Starlink hálózatot, ami tízszer több, mint a Falcon 9-cel felbocsátott régebbi műholdak esetében. A hétfői kilövés fedélzetén 26 Starlink műhold volt. A jövőbeli Starship repülések egyetlen küldetés során akár 60 Starlink V3 műholdat is pályára állíthatnak. A SpaceX a weboldalán azt írta, hogy a Starlink V3 műholdak „nagymértékben kibővítik a hálózat kapacitását és a felhasználói sebességet”. A továbbfejlesztett Starlink műholdak a hálózat közvetlenül az eszközökhöz biztosított kapcsolati teljesítményét is javítják. A jövőbeli Starlink V3 műholdakat a SpaceX amerikai hadseregnek szánt Starshield szolgáltatásához is felhasználhatják. A SpaceX közölte, hogy műholdas csapata kapcsolatot létesített mind a 26 Starlink V3 műholddal, miután leváltak a Starshipről.
A hétfőn felbocsátott műholdakat kezdetben alacsony hajlásszögű pályára állították, amely az Egyenlítőtől északra és délre mintegy 30 fokig terjed, mivel a szigorú repülésbiztonsági szabályok korlátozzák a lakott területek feletti átrepülést a kilövés során. A SpaceX várhatóan magasabb hajlásszögű pályákra is felbocsátja majd a Starshipet, ahogy egyre több repülési tapasztalatot szerez a járművel, és új kilövőállásokat avat fel Floridában és Louisianában.
A SpaceX első Starlink V3 műholdjainak egy ideig várniuk kellett az űrbe jutásra, de a hétfői repülés megmutatta, hogy a Starship képes ellátni ezt a feladatot. A SpaceX az év elején megkezdte a Starlink fellövések fokozatos áthelyezését a Falcon 9-ről. A floridai Cape Canaveralból jelenleg nincs több Starlinkhez kapcsolódó Falcon 9 indítás a SpaceX menetrendjében. A régebbi generációs Starlink műholdak poláris pályára állítását célzó Falcon 9 repülések továbbra is folytatódnak a kaliforniai Vandenberg Űrerőbázisról, legalább egy ideig még.
Caleb Henry, a Quilty Space kutatási igazgatója arra számít, hogy a SpaceX a következő hónapokban azon fog dolgozni, hogy a Starlink V3 új képességeit integrálja a Starlink hálózatba. Valószínűleg a SpaceX következő Starship repüléssorozatának legtöbb küldetésén már elkészült Starlink V3 műholdak is lesznek. „Úgy tudom, egyszerűen egy texasi raktárban várakoztak, mert a műholdak jóval a hordozórakéta előtt elkészültek” - mondta Henry a Starship-repülésről rendezett élő közvetítésben.
A SpaceX a hétfői repülés előtt közölte, hogy a Starlink V3 műholdaknak ezt a csoportját beillesztik a szélesebb konstellációba. A SpaceX szerint akár már néhány héttel a felbocsátás után megkezdhetik az ügyfelek kiszolgálását, de valószínűleg még sok további indításra lesz szükség ahhoz, hogy a Starlink ügyfelei érzékelhető különbséget tapasztaljanak a szolgáltatásukban. „Nagyszerű, hogy a pályán már rendelkezésre áll a kapacitás, de amíg nem állítanak pályára jelentős számú V3 műholdat, addig még nem ezek az űreszközök határozzák meg a felhasználói élményt” - mondta Henry.
Nem sokkal a műholdak telepítésének befejezése után a SpaceX illetékesei úgy döntöttek, hogy a tervezettnél korábban hozzák haza a Starshipet, lemondva ezzel arról a lehetőségről, hogy teszteljék a jármű hosszú időtartamú pályán tartózkodását. „A felemelkedés során tapasztalt hajtóműprobléma miatt, a fokozott óvatosság jegyében a repülésirányító csapat úgy döntött, hogy korlátozza a pályán töltött időt, és megkezdte a Starship pályáról való eltérítését egy északi csendes-óceáni vízre érkezési helyszín felé” - írta a SpaceX a hétfői tesztrepülésről készített összefoglalójában. „Ez a terület egyike volt annak a két, előzetesen összehangolt leszállási zónának, amelyeket a kilövés előtt jelöltek ki, és amelyekről eltávolították a tengeri és légi forgalmat.”
A pályáról való letérési manőver problémamentesen zajlott, és a Starship visszazuhant a légkörbe a Csendes-óceán felett, majd önmagát egy Hawaiitól északra található vízre érkezési pont felé irányította, amely egyike volt a hétfői repülés előtt előre kijelölt több tartalék visszatérési helyszínnek. A visszatérés eseménytelenül zajlott, és úgy tűnt, hogy a Starship hőpajzsa jól bírta az 1430 Celsius-fokos hőmérsékletet, miközben a jármű végigsöpört a Csendes-óceán felett. A legutóbbi repülésekhez hasonlóan a Starship hasával előre ereszkedett át a szétszórt felhőkön, majd függőleges helyzetbe fordult a végső leszállási manőverhez. A vízre érkezés pontosan a tervezett helyen történt, a süllyedés utolsó pillanatai pedig láthatók voltak egy, a tartalék leszállási zónában előzetesen elhelyezett bója közelében.
Starship landing https://t.co/aMqrFBXkZc
— Elon Musk (@elonmusk) September 28, 2026
A vízre érkezés keleti parti idő szerint 11:57-kor, UTC szerint 15:57-kor történt, valamivel több mint három órával a kilövés után, vagyis háromszor hosszabb ideig tartott, mint a Starship korábbi szuborbitális repülései. Az eredeti repülési terv szerint a küldetés közel 10 órán át tartott volna. Ahogy az várható volt, a jármű felborult és egy tűzgömbben szétesett, amikor elérte az óceánt, és nem tudta megismételni a Starship júliusi utolsó repülésén véletlenszerűen bekövetkezett, egyben maradt vízre érkezést. A SpaceX arra számít, hogy a Starship vízre érkezéseinek többsége tüzes véget ér majd, de lehet, hogy a Starship vízre érkezéseinek napjai már a végükhöz közelednek.
„A legfontosabb, hogy a Starship eljutott a pályára” - mondta Huot a vízre érkezés után. „Végrehajtottuk az első orbitális pályára állási manőverünket. Kicsit fenntartottuk a drámát, miközben végighaladtunk ezen a sodródási szakaszon, és megbizonyosodtunk arról, hogy minden rendben van. Csak akkor akartuk ma mindezt végrehajtani, ha tényleg, tényleg biztosak voltunk abban, hogy a Starship tengerszinten működő hajtóművei megfelelően fognak teljesíteni, mert szükségünk volt rájuk a pályáról való letérési manőverhez. Sikerült eljutnunk odáig” - mondta Huot. „Pályára álltunk. A csapatok tovább vizsgálták a helyzetet. Meg fogjuk kapni a kívánt adatokat, ezért a korábbi visszatérés miatt úgy döntöttünk, hogy Hawaii közelében hajtjuk végre.”
A SpaceX folyamatosan gyártja és teszteli a Starshipeket és a Super Heavy gyorsítófokozatokat a Starbase-en, ezzel előkészítve a következő hónapokban egyre sűrűbbé váló repülési ütemet. A vállalat hivatalos kilövési időpontokat nem jelentett be, de a Szövetségi Légügyi Hivatal légiforgalmi irányítási rendszerének parancsnoki központja által ezen a héten közzétett, „közelgő kiemelt küldetéseket” tartalmazó menetrend arra utal, hogy a következő Starship-repülés októberben indulhat a Starbase-ről. A földi személyzet megkezdte a floridai Kennedy Űrközpontban található új Starship-kilövőállás tesztelését és aktiválását, azzal a céllal, hogy még az év vége előtt Starship-indítást hajtsanak végre onnan. A Kennedy Űrközpontban egy hatalmas új Starship-gyár is épül. A SpaceX várhatóan a texasi gyárából szállítja majd a Super Heavy és Starship rakétákat a floridai kilövőhelyre mindaddig, amíg az új helyszíni gyártóüzem el nem készül.
A hétfői tesztrepülés eredményei arra utalnak, hogy a SpaceX-nek még van tennivalója a Raptor hajtómű legújabb változatán. A Raptor 3 hajtóműváltozat könnyebb, áramvonalasabb kialakítást használ, kevesebb alkatrészt egyesítve nagyobb tolóerővel. A SpaceX most már mindhárom olyan Starship-repülésen hajtóműproblémákkal találkozott, amelyeken Raptor 3 hajtóműveket használtak. Egy májusi repülés során egy Raptor hajtómű idő előtt leállt a Super Heavy gyorsítófokozaton, néhány perccel később pedig egy másik leállt a Starship felső fokozatán. A júliusi következő repülésnél több Raptor hajtómű nem gyulladt be a kilövőálláson, ami az utolsó pillanatban történt megszakításhoz vezetett. A SpaceX a hajtóművek közül kettőt kicserélt, majd egy héttel később sikeres kilövést hajtott végre.
Elon Musk, a SpaceX alapítója és vezérigazgatója az X közösségi platformon azt írta, hogy a Raptor 3 hajtóművel bevezetett változtatások „nagymértékben csökkentik a tömeget és a szivárgási útvonalakat, de megnehezítik egyes alkatrészek cseréjét”. „Bár az alkatrészek elhagyása elméletben könnyűnek tűnik, a gyakorlatban valójában nagyon nehéz kitalálni, hogyan lehet ezt megtenni, és számos ismétlésre van szükség” - folytatta Musk. A Raptor 3 hajtómű belseje „nagyon összetett geometriával rendelkezik, amelyet csak erősen módosított 3D-s fémnyomtatással lehet legyártani” - írta egy másik bejegyzésében.
Bár a Raptor 3 még fejlesztés alatt áll, a hajtóművekkel kapcsolatos problémák nem akadályozták meg a SpaceX-et abban, hogy előrelépést érjen el a Starship programmal, és nem valószínű, hogy a hétfői repülés hajtóműproblémái késleltetik a következő Starship-kilövést. A Szövetségi Légügyi Hivatal hétfőn szintén zöld utat adott a SpaceX repülésének. A szabályozó hatóság nem követeli meg a SpaceX-től hivatalos baleseti vizsgálat lefolytatását. Az FAA szóvivője azt mondta: „Mind a Starship jármű, mind a Super Heavy gyorsító minden repülési eseménye a tervezett és az FAA által engedélyezett tevékenységek keretein belül történt.”
A SpaceX következő feladata várhatóan az lesz, hogy megpróbálja visszahozni a Starshipet a Starbase-re, ahol a kilövőállás hatalmas mechanikus karjai elkapnák, megismételve azt a műveletet, amelyet a mérnökök a Super Heavy gyorsítófokozattal már sikeresen végrehajtottak. A Starship kilövőhelyre való visszahozásához a szárazföld feletti visszatérésre lesz szükség, ami további biztonsági felülvizsgálatokat tesz szükségessé annak biztosítására, hogy a jármű Starbase-hez közeledve ne jelentsen indokolatlan kockázatot a lakott területekre. A SpaceX célja végül az, hogy ezeket a leszállásokat annyira rutinszerűvé tegye, hogy lehetővé váljon a Super Heavy és a Starship teljes körű és gyors újrafelhasználása.
A Starship rövid távú további céljai közé tartoznak a hosszabb időtartamú orbitális repülések, majd az első pályán történő üzemanyag-utántöltési bemutató, amely előfeltétele a NASA Artemis programjának keretében a jövőben megvalósuló, űrhajósok Holdra juttatására irányuló küldetéseknek. Addig is arra lehet számítani, hogy a Starship még sok Starlink műholdat fog pályára állítani. A Starlink szolgáltatások iránti kereskedelmi és kormányzati kereslet, valamint a SpaceX hosszabb távú tervei az orbitális adatközpontokkal kapcsolatban bőven elegendő munkát adnak majd a Starshipnek, miközben a mérnökök működésbe állítják a rakéta fejlettebb képességeit.