SG.hu·
Bizonytalanná vált Európa légierejének jövője
Az ipari ellentétek áthidalhatatlannak bizonyultak, ezért Franciaország és Németország feladta azt a tervet, hogy közösen építsenek egy következő generációs vadászgépet. Ez súlyos csapás Emmanuel Macron francia elnök azon víziójára, amely az európai védelmi együttműködés elmélyítését célozta. Berlinnek, Párizsnak és Madridnak most választania kell a nemzeti programok, az amerikai repülőgépek és az ingatag új partnerségek között.
Az összeomlás rávilágít arra, milyen nehéz az európai országok számára az együttműködés összetett és rendkívül költséges multinacionális programokban, mindezt annak ellenére, hogy egyre erősebbek az aggodalmak Oroszország elrettentése és az Egyesült Államok szövetségi megbízhatósága kapcsán. "Emanuel Macron elnök és Friedrich Merz szövetségi kancellár közös következtetésre jutottak, miszerint az érintett vállalatok nem lesznek képesek közösen megépíteni egy közös vadászgépet. Ezt a valóságot tudomásul veszik" - mondta egy német kormányzati tisztviselő. "A szövetségi kancellár, Merz ezért azt tanácsolta Macron elnöknek, hogy ne folytassák tovább a közös vadászgép fejlesztését" - tette hozzá a tisztviselő.
A Future Combat Air System néven ismert projektet 2017-ben indították, de azóta megrekedt a francia Dassault és a német Airbus Defence and Space közötti heves viták miatt arról, melyik vállalat vezesse a programot. Az FCAS, amelyben Spanyolország is részt vesz, azt a célt szolgálta, hogy 2040 körül leváltsa a német Eurofighter és a francia Rafale vadászgépeket. A program nemcsak egy harci repülőgépet foglal magában, amely a fő vitapont volt, hanem egy teljesen összekapcsolt rendszert is, amely repülőgépekből, drónokból, érzékelőkből és műholdakból áll, és képes felvenni a versenyt a világ legfejlettebb katonai légi rendszereivel.
A vadászgép komponens kudarca ellenére a német kormányzati tisztviselő nem zárta ki, hogy Párizs és Berlin továbbra is együttműködjön a drónok és a harci felhő rendszerének fejlesztésében. "Az FCAS lényege egy európai rendszerek rendszere formájában folytatódik. Ez egyfajta idegrendszer, amely hálózatba kapcsolja a repülőgépeket, drónokat és más elemeket egy integrált egésszé" - mondta a tisztviselő. A francia és német védelmi minisztériumokra bízzák egy olyan munkaterv kidolgozását, amely a védelmi ipari együttműködést "néhány realisztikus, releváns projektre összpontosítja" - tette hozzá.
Az FCAS nem az egyetlen multinacionális védelmi program, amely nehézségekkel küzd. A francia és német közös tervek a tengeri járőrrepülőgépek, egy új generációs harckocsi és tüzérségi rendszerek fejlesztésére az elmúlt években megrekedtek, miközben az Olaszország, Japán és az Egyesült Királyság által vezetett Global Combat Air Programme vadászgép-projekt is feszültségekkel küzd. Franciaország gyakorlatilag kivonult a több milliárd eurós, négy országot érintő Eurodrone programból is, így annak jövője bizonytalanná vált, miközben a fennmaradó partnerek - Németország, Olaszország és Spanyolország - még keresik a továbblépés útját.
Az FCAS vadászgép-komponensének vége nem hirtelen szakadás, hanem egy lassú, elhúzódó küzdelem eredménye a két európai védelmi ipari óriás, az Airbus és a Dassault Aviation között. Német és francia tisztviselők már hónapok óta azt mondták zárt ajtók mögött, hogy a vadászgép-komponens gyakorlatilag "halott". A patthelyzet tavaly nyáron mélyült el, amikor a Rafale gyártója, a Dassault azt javasolta, hogy vegye át a vezetést az FCAS vadászgép fejlesztésében. Az Airbus ezzel szemben alvállalkozói szerepet kapott volna, korlátozott rálátással a tervezésre, miközben a Dassault választhatta volna ki a beszállítókat, dönthetett volna a munkamegosztásról, és egyedüli kapcsolattartóként lépett volna fel az ügyfelek felé. Az Airbus ezt a megközelítést a kezdeti megállapodás alapvető megsértésének tekintette, és azzal érvelt, hogy ez az európai együttműködésből egy francia vezetésű projektet csinálna, amelyet német és spanyol finanszírozás és ipari hozzájárulás tart fenn.
Szeptemberre Berlin alternatívák után kezdett nézni, beleértve a Svédországgal való együttműködést vagy a rivális GCAP programhoz való csatlakozást. Az ipari vita mellett Párizs és Berlin a vadászgép súlyában sem értett egyet: Franciaország könnyebb, hordozófedélzeti használatra is alkalmas gépet akart, míg Németország egy nehezebb, légifölényre optimalizált típust támogatott. Végül Berlin azt javasolta, hogy két külön repülőgépet fejlesszenek, amit Párizs elutasított. Márciusban Merz és Macron még egy utolsó esélyt adtak a projektnek, de a tárgyalások nem tudták áthidalni a mély nézeteltéréseket. Belgium miniszterelnöke, Bart De Wever élesen bírálta mindkét országot amiatt, hogy nem tudtak megállapodni egy közös vadászgép-programról. "Rendkívül csalódott voltam, amikor olvastam, hogy Franciaország és Németország nem képes megállapodni egy európai hatodik generációs repülőgép fejlesztéséről. Micsoda időpocsékolás, micsoda arrogancia" - mondta egy brüsszeli rendezvényen. Hozzátette: "Ezzel azt választottuk, hogy jelentéktelenné váljunk a légvédelem egy kulcsfontosságú területén, nemcsak most, hanem egy évtized múlva is. Ez tiszta ostobaság."
A Spanyolország részvételével zajló Future Combat Air System célja az volt, hogy 2040 körül leváltsa Németország Eurofighter és Franciaország Rafale típusú repülőgépeit. Belgium megfigyelőként vett részt a programban. A projekt egy harci repülőgépet, valamint drónokat és egy úgynevezett harci felhőt is magában foglalt, amely összekapcsolta volna a repülőgépeket a földi és műholdas érzékelőkkel. "Bárki, aki azt állítja, hogy ezt egyedül is meg tudjuk oldani egy vadászgép kifejlesztésével, egyszerűen figyelmen kívül hagyja a valóságot" - mondta a belga miniszterelnök. Megjegyzése egyértelmű utalás volt Eric Trappierre, a Dassault vezérigazgatójára, aki többször is kijelentette, hogy Franciaországnak nincs szüksége Németországra egy harci repülőgép megépítéséhez. Trappier korábban azért is ellenezte Belgium csatlakozását az FCAS-hoz, mert Brüsszel amerikai gyártmányú F-35-ös vadászgépeket vásárolt, ami hosszú éveken át húzódó vitát eredményezett a belga kormányok és a francia vállalat között.
A 100 milliárd eurós európai következő generációs vadászgép-program összeomlása után az érintett országok kétségbeesetten keresik a továbblépés lehetőségeit. A továbblépésre három fő lehetőség kínálkozik. Az egyik, hogy az országok önálló útra lépnek, és saját repülőgépeket fejlesztenek. Német vállalatok már most ezt szorgalmazzák, és a Dassault is régóta azt állítja, hogy Franciaország egyedül is képes erre. Ez azonban párhuzamos fejlesztésekhez vezethet, miközben a megterhelt nemzeti költségvetések nehezen viselnék az ezzel járó költségeket.
A másik lehetőség az amerikai Lockheed Martin F-35-ösének beszerzése, amely a jelenlegi európai versenytársaknál fejlettebbnek számít. Németország már most is flottájának bővítését fontolgatja, Belgium pedig szintén ilyen gépeket üzemeltet. Franciaország és Spanyolország ugyanakkor nem vásárol belőlük, ráadásul ez szembemenne azzal a törekvéssel, hogy Európa kevésbé függjön a Donald Trump vezette Egyesült Államoktól. A harmadik lehetőség, hogy az országok csatlakoznak meglévő programokhoz - elsősorban az Olaszország, Japán és az Egyesült Királyság által vezetett Global Combat Air Programme-hoz -, vagy megpróbálják megmenteni az FCAS bizonyos elemeit, például a drónokat és az úgynevezett harci felhőt.
Az első út a nemzeti fejlesztés. Németország nem vesztegeti az időt az FCAS által hagyott űr betöltésére. Egy Boris Pistorius védelmi miniszternek címzett levélben az Airbus és további hét német repülőipari és védelmi vállalat egy új szövetség létrehozását javasolta Team Gen 6 néven, amelynek célja egy európai hatodik generációs harci repülőgép kifejlesztése. A cégek szerint Németországnak az FCAS összeomlása után bizonyítania kell cselekvőképességét, és figyelmeztettek arra, hogy az ország harcirepülőgép-ipara elveszítheti szaktudását, képzett munkaerejét és nemzetközi versenyképességét, ha a fejlesztések leállnak. A javaslatnak ugyanakkor Friedrich Merz kancellár és a védelmi minisztérium politikai támogatására, valamint jelentős pénzügyi forrásokra is szüksége lenne. "Az új vadászgéppel kapcsolatban majd meglátjuk, milyen utakat választunk" - mondta Pistorius kedden újságíróknak. "Erről már hónapok óta tárgyalunk különböző szereplőkkel."
Az FCAS bukásának egyik oka az volt, hogy Franciaország könnyebb, repülőgép-hordozókon is alkalmazható gépet szeretett volna, míg Németország egy nehezebb, légifölény kivívására alkalmas vadászgépet részesített előnyben. "Alapvetően úgy tűnik, mintha Németország az Eurofighter utódját akarta volna, Franciaország pedig a Rafale utódját. Ezek pedig gyökeresen eltérő repülőgépek. Az továbbra sem világos, pontosan mit vár Németország egy jövőbeli vadászgéptől" - mondta Emil Archambault, a Német Külkapcsolati Tanács szakértője. Ez azért lényeges, mert az úgynevezett hatodik generációs vadászgép nem egyszerűen gyorsabb vagy nehezebben észlelhető repülőgépet jelent. A Team Gen 6 levele egy olyan rendszert vázol fel, amelynek középpontjában a hálózatos működés, a drónok, az élközeli számítástechnika és a pilótával ellátott, illetve pilóta nélküli platformok integrációja áll.
Párizs egészen más helyzetből közelíti meg ezt a kérdést. Technikai értelemben Franciaország képes lenne önállóan harci repülőgépet építeni. Gyakorlatilag ez volt a Dassault egyik alapvető érve az FCAS-tárgyalások során. Franciaországnak ráadásul nukleáris elrettentő erejének fenntartása érdekében is szüksége van egy új generációs repülőgépre. A nehezebb kérdés az, hogy a feszült államháztartási helyzet mellett megengedheti-e ezt magának. "Franciaország számára létfontosságúak lesznek az exportpiacok, ha egyedül akar repülőgépet gyártani" - fogalmazott Archambault.
A második út az amerikai beszerzés. A legkevésbé ambiciózus, ugyanakkor a leggyorsabb megoldás további F-35-ösök vásárlása lenne. Korábban nyilvánosságra került német költségvetési dokumentumok szerint Berlin nagyjából 2,5 milliárd eurót különített el arra, hogy a tervezett 35 darabos flottát 50 gépre bővítse. A 2022-ben megrendelt első 35 F-35-ös még az Egyesült Államokban készül, és idővel a NATO nukleáris megosztási küldetésében részt vevő elöregedő Tornado flottát váltja majd le. A további gépek beszerzése nem oldaná meg azt a kérdést, ki építi meg Európa következő vadászgépét. Ugyanakkor időt adhatna Berlinnek. Az F-35 már létezik, nukleáris fegyverek hordozására is alkalmas, és egyre több NATO-szövetséges alkalmazza. A katonai tervezők szemében ez nyilvánvaló átmeneti megoldássá teszi.
Minden újabb F-35-ös erősíti Németország katonai képességeit, ugyanakkor tovább mélyíti az Egyesült Államoktól való függőséget egy olyan időszakban, amikor az európai vezetők a stratégiai önállóság fontosságát hangsúlyozzák. Felmerül az Egyesült Államok fejlesztés alatt álló hatodik generációs F-47-esének lehetősége is, amely a tervek szerint az évtized végére állhat szolgálatba. Donald Trump ugyanakkor kijelentette, hogy az Egyesült Államok kevésbé fejlett változatokat adna el szövetségeseinek, ami csökkentheti a típus vonzerejét.
A harmadik út a partnerségek keresése vagy az FCAS maradványainak megőrzése. Ez jelentheti a GCAP-hoz való csatlakozás lehetőségének feltérképezését is, bár a tárgyalásokat ismerő források szerint Olaszország és Japán ódzkodhat attól, hogy új tagokkal hígítsák fel a projektet. Alessandro Marrone, az olasz Istituto Affari Internazionali védelmi, biztonsági és űrprogramjának vezetője szerint ugyanakkor ennek előnyei is lennének. Szerinte Németország csatlakozása a GCAP-hoz "újra létrehozná annak az együttműködésnek a történelmi magját", amelyből a Tornado és az Eurofighter megszületett. Berlin gazdasági, ipari és katonai súlya ráadásul "sokkal hangsúlyosabb európai jelleget" adna a programnak, amely így "más európai országok számára is elsődleges hivatkozási ponttá válhatna".
Németország Svédországgal is tárgyalt esetleges együttműködésről. A svédek saját negyedik generációs Saab Gripen vadászgépet gyártanak, miközben egy fejlettebb típus lehetőségét is vizsgálják. Veronika Wand-Danielsson, Svédország berlini nagykövete kiemelte, hogy Svédország vállalatai "kiterjedt saját képességekkel rendelkeznek a légvédelem, az érzékelőtechnológia és a harci repülőgép-rendszerek területén".
Spanyolország ugyanakkor másfajta dilemmával néz szembe. A francia-német vita árnyékában Madrid az FCAS harmadik partnereként abban reménykedett, hogy a projekt hosszú távon biztosítja majd repülőiparának szerepét. "Spanyolország biztosan nem fog önálló repülőgép-programot indítani" - mondta Archambault. Hozzátette, hogy Madrid ugyan befektetésekkel és gyártási kapacitással hozzájárulhat egy közös programhoz, de "mindenképpen kisebb partner maradna". Léteznek más hatodik generációs projektek is, például a török TAI Kaan, amely 2024-ben hajtotta végre első repülését. Ankara azonban egyelőre önállóan fejleszti ezt a típust, miután korábbi európai együttműködési kísérletei kudarcba fulladtak.
Az összeomlás rávilágít arra, milyen nehéz az európai országok számára az együttműködés összetett és rendkívül költséges multinacionális programokban, mindezt annak ellenére, hogy egyre erősebbek az aggodalmak Oroszország elrettentése és az Egyesült Államok szövetségi megbízhatósága kapcsán. "Emanuel Macron elnök és Friedrich Merz szövetségi kancellár közös következtetésre jutottak, miszerint az érintett vállalatok nem lesznek képesek közösen megépíteni egy közös vadászgépet. Ezt a valóságot tudomásul veszik" - mondta egy német kormányzati tisztviselő. "A szövetségi kancellár, Merz ezért azt tanácsolta Macron elnöknek, hogy ne folytassák tovább a közös vadászgép fejlesztését" - tette hozzá a tisztviselő.
A Future Combat Air System néven ismert projektet 2017-ben indították, de azóta megrekedt a francia Dassault és a német Airbus Defence and Space közötti heves viták miatt arról, melyik vállalat vezesse a programot. Az FCAS, amelyben Spanyolország is részt vesz, azt a célt szolgálta, hogy 2040 körül leváltsa a német Eurofighter és a francia Rafale vadászgépeket. A program nemcsak egy harci repülőgépet foglal magában, amely a fő vitapont volt, hanem egy teljesen összekapcsolt rendszert is, amely repülőgépekből, drónokból, érzékelőkből és műholdakból áll, és képes felvenni a versenyt a világ legfejlettebb katonai légi rendszereivel.
A vadászgép komponens kudarca ellenére a német kormányzati tisztviselő nem zárta ki, hogy Párizs és Berlin továbbra is együttműködjön a drónok és a harci felhő rendszerének fejlesztésében. "Az FCAS lényege egy európai rendszerek rendszere formájában folytatódik. Ez egyfajta idegrendszer, amely hálózatba kapcsolja a repülőgépeket, drónokat és más elemeket egy integrált egésszé" - mondta a tisztviselő. A francia és német védelmi minisztériumokra bízzák egy olyan munkaterv kidolgozását, amely a védelmi ipari együttműködést "néhány realisztikus, releváns projektre összpontosítja" - tette hozzá.
Az FCAS nem az egyetlen multinacionális védelmi program, amely nehézségekkel küzd. A francia és német közös tervek a tengeri járőrrepülőgépek, egy új generációs harckocsi és tüzérségi rendszerek fejlesztésére az elmúlt években megrekedtek, miközben az Olaszország, Japán és az Egyesült Királyság által vezetett Global Combat Air Programme vadászgép-projekt is feszültségekkel küzd. Franciaország gyakorlatilag kivonult a több milliárd eurós, négy országot érintő Eurodrone programból is, így annak jövője bizonytalanná vált, miközben a fennmaradó partnerek - Németország, Olaszország és Spanyolország - még keresik a továbblépés útját.
Az FCAS vadászgép-komponensének vége nem hirtelen szakadás, hanem egy lassú, elhúzódó küzdelem eredménye a két európai védelmi ipari óriás, az Airbus és a Dassault Aviation között. Német és francia tisztviselők már hónapok óta azt mondták zárt ajtók mögött, hogy a vadászgép-komponens gyakorlatilag "halott". A patthelyzet tavaly nyáron mélyült el, amikor a Rafale gyártója, a Dassault azt javasolta, hogy vegye át a vezetést az FCAS vadászgép fejlesztésében. Az Airbus ezzel szemben alvállalkozói szerepet kapott volna, korlátozott rálátással a tervezésre, miközben a Dassault választhatta volna ki a beszállítókat, dönthetett volna a munkamegosztásról, és egyedüli kapcsolattartóként lépett volna fel az ügyfelek felé. Az Airbus ezt a megközelítést a kezdeti megállapodás alapvető megsértésének tekintette, és azzal érvelt, hogy ez az európai együttműködésből egy francia vezetésű projektet csinálna, amelyet német és spanyol finanszírozás és ipari hozzájárulás tart fenn.
Szeptemberre Berlin alternatívák után kezdett nézni, beleértve a Svédországgal való együttműködést vagy a rivális GCAP programhoz való csatlakozást. Az ipari vita mellett Párizs és Berlin a vadászgép súlyában sem értett egyet: Franciaország könnyebb, hordozófedélzeti használatra is alkalmas gépet akart, míg Németország egy nehezebb, légifölényre optimalizált típust támogatott. Végül Berlin azt javasolta, hogy két külön repülőgépet fejlesszenek, amit Párizs elutasított. Márciusban Merz és Macron még egy utolsó esélyt adtak a projektnek, de a tárgyalások nem tudták áthidalni a mély nézeteltéréseket. Belgium miniszterelnöke, Bart De Wever élesen bírálta mindkét országot amiatt, hogy nem tudtak megállapodni egy közös vadászgép-programról. "Rendkívül csalódott voltam, amikor olvastam, hogy Franciaország és Németország nem képes megállapodni egy európai hatodik generációs repülőgép fejlesztéséről. Micsoda időpocsékolás, micsoda arrogancia" - mondta egy brüsszeli rendezvényen. Hozzátette: "Ezzel azt választottuk, hogy jelentéktelenné váljunk a légvédelem egy kulcsfontosságú területén, nemcsak most, hanem egy évtized múlva is. Ez tiszta ostobaság."
A Spanyolország részvételével zajló Future Combat Air System célja az volt, hogy 2040 körül leváltsa Németország Eurofighter és Franciaország Rafale típusú repülőgépeit. Belgium megfigyelőként vett részt a programban. A projekt egy harci repülőgépet, valamint drónokat és egy úgynevezett harci felhőt is magában foglalt, amely összekapcsolta volna a repülőgépeket a földi és műholdas érzékelőkkel. "Bárki, aki azt állítja, hogy ezt egyedül is meg tudjuk oldani egy vadászgép kifejlesztésével, egyszerűen figyelmen kívül hagyja a valóságot" - mondta a belga miniszterelnök. Megjegyzése egyértelmű utalás volt Eric Trappierre, a Dassault vezérigazgatójára, aki többször is kijelentette, hogy Franciaországnak nincs szüksége Németországra egy harci repülőgép megépítéséhez. Trappier korábban azért is ellenezte Belgium csatlakozását az FCAS-hoz, mert Brüsszel amerikai gyártmányú F-35-ös vadászgépeket vásárolt, ami hosszú éveken át húzódó vitát eredményezett a belga kormányok és a francia vállalat között.
A 100 milliárd eurós európai következő generációs vadászgép-program összeomlása után az érintett országok kétségbeesetten keresik a továbblépés lehetőségeit. A továbblépésre három fő lehetőség kínálkozik. Az egyik, hogy az országok önálló útra lépnek, és saját repülőgépeket fejlesztenek. Német vállalatok már most ezt szorgalmazzák, és a Dassault is régóta azt állítja, hogy Franciaország egyedül is képes erre. Ez azonban párhuzamos fejlesztésekhez vezethet, miközben a megterhelt nemzeti költségvetések nehezen viselnék az ezzel járó költségeket.
A másik lehetőség az amerikai Lockheed Martin F-35-ösének beszerzése, amely a jelenlegi európai versenytársaknál fejlettebbnek számít. Németország már most is flottájának bővítését fontolgatja, Belgium pedig szintén ilyen gépeket üzemeltet. Franciaország és Spanyolország ugyanakkor nem vásárol belőlük, ráadásul ez szembemenne azzal a törekvéssel, hogy Európa kevésbé függjön a Donald Trump vezette Egyesült Államoktól. A harmadik lehetőség, hogy az országok csatlakoznak meglévő programokhoz - elsősorban az Olaszország, Japán és az Egyesült Királyság által vezetett Global Combat Air Programme-hoz -, vagy megpróbálják megmenteni az FCAS bizonyos elemeit, például a drónokat és az úgynevezett harci felhőt.
Az első út a nemzeti fejlesztés. Németország nem vesztegeti az időt az FCAS által hagyott űr betöltésére. Egy Boris Pistorius védelmi miniszternek címzett levélben az Airbus és további hét német repülőipari és védelmi vállalat egy új szövetség létrehozását javasolta Team Gen 6 néven, amelynek célja egy európai hatodik generációs harci repülőgép kifejlesztése. A cégek szerint Németországnak az FCAS összeomlása után bizonyítania kell cselekvőképességét, és figyelmeztettek arra, hogy az ország harcirepülőgép-ipara elveszítheti szaktudását, képzett munkaerejét és nemzetközi versenyképességét, ha a fejlesztések leállnak. A javaslatnak ugyanakkor Friedrich Merz kancellár és a védelmi minisztérium politikai támogatására, valamint jelentős pénzügyi forrásokra is szüksége lenne. "Az új vadászgéppel kapcsolatban majd meglátjuk, milyen utakat választunk" - mondta Pistorius kedden újságíróknak. "Erről már hónapok óta tárgyalunk különböző szereplőkkel."
Az FCAS bukásának egyik oka az volt, hogy Franciaország könnyebb, repülőgép-hordozókon is alkalmazható gépet szeretett volna, míg Németország egy nehezebb, légifölény kivívására alkalmas vadászgépet részesített előnyben. "Alapvetően úgy tűnik, mintha Németország az Eurofighter utódját akarta volna, Franciaország pedig a Rafale utódját. Ezek pedig gyökeresen eltérő repülőgépek. Az továbbra sem világos, pontosan mit vár Németország egy jövőbeli vadászgéptől" - mondta Emil Archambault, a Német Külkapcsolati Tanács szakértője. Ez azért lényeges, mert az úgynevezett hatodik generációs vadászgép nem egyszerűen gyorsabb vagy nehezebben észlelhető repülőgépet jelent. A Team Gen 6 levele egy olyan rendszert vázol fel, amelynek középpontjában a hálózatos működés, a drónok, az élközeli számítástechnika és a pilótával ellátott, illetve pilóta nélküli platformok integrációja áll.
Párizs egészen más helyzetből közelíti meg ezt a kérdést. Technikai értelemben Franciaország képes lenne önállóan harci repülőgépet építeni. Gyakorlatilag ez volt a Dassault egyik alapvető érve az FCAS-tárgyalások során. Franciaországnak ráadásul nukleáris elrettentő erejének fenntartása érdekében is szüksége van egy új generációs repülőgépre. A nehezebb kérdés az, hogy a feszült államháztartási helyzet mellett megengedheti-e ezt magának. "Franciaország számára létfontosságúak lesznek az exportpiacok, ha egyedül akar repülőgépet gyártani" - fogalmazott Archambault.
A második út az amerikai beszerzés. A legkevésbé ambiciózus, ugyanakkor a leggyorsabb megoldás további F-35-ösök vásárlása lenne. Korábban nyilvánosságra került német költségvetési dokumentumok szerint Berlin nagyjából 2,5 milliárd eurót különített el arra, hogy a tervezett 35 darabos flottát 50 gépre bővítse. A 2022-ben megrendelt első 35 F-35-ös még az Egyesült Államokban készül, és idővel a NATO nukleáris megosztási küldetésében részt vevő elöregedő Tornado flottát váltja majd le. A további gépek beszerzése nem oldaná meg azt a kérdést, ki építi meg Európa következő vadászgépét. Ugyanakkor időt adhatna Berlinnek. Az F-35 már létezik, nukleáris fegyverek hordozására is alkalmas, és egyre több NATO-szövetséges alkalmazza. A katonai tervezők szemében ez nyilvánvaló átmeneti megoldássá teszi.
Minden újabb F-35-ös erősíti Németország katonai képességeit, ugyanakkor tovább mélyíti az Egyesült Államoktól való függőséget egy olyan időszakban, amikor az európai vezetők a stratégiai önállóság fontosságát hangsúlyozzák. Felmerül az Egyesült Államok fejlesztés alatt álló hatodik generációs F-47-esének lehetősége is, amely a tervek szerint az évtized végére állhat szolgálatba. Donald Trump ugyanakkor kijelentette, hogy az Egyesült Államok kevésbé fejlett változatokat adna el szövetségeseinek, ami csökkentheti a típus vonzerejét.
A harmadik út a partnerségek keresése vagy az FCAS maradványainak megőrzése. Ez jelentheti a GCAP-hoz való csatlakozás lehetőségének feltérképezését is, bár a tárgyalásokat ismerő források szerint Olaszország és Japán ódzkodhat attól, hogy új tagokkal hígítsák fel a projektet. Alessandro Marrone, az olasz Istituto Affari Internazionali védelmi, biztonsági és űrprogramjának vezetője szerint ugyanakkor ennek előnyei is lennének. Szerinte Németország csatlakozása a GCAP-hoz "újra létrehozná annak az együttműködésnek a történelmi magját", amelyből a Tornado és az Eurofighter megszületett. Berlin gazdasági, ipari és katonai súlya ráadásul "sokkal hangsúlyosabb európai jelleget" adna a programnak, amely így "más európai országok számára is elsődleges hivatkozási ponttá válhatna".
Németország Svédországgal is tárgyalt esetleges együttműködésről. A svédek saját negyedik generációs Saab Gripen vadászgépet gyártanak, miközben egy fejlettebb típus lehetőségét is vizsgálják. Veronika Wand-Danielsson, Svédország berlini nagykövete kiemelte, hogy Svédország vállalatai "kiterjedt saját képességekkel rendelkeznek a légvédelem, az érzékelőtechnológia és a harci repülőgép-rendszerek területén".
Spanyolország ugyanakkor másfajta dilemmával néz szembe. A francia-német vita árnyékában Madrid az FCAS harmadik partnereként abban reménykedett, hogy a projekt hosszú távon biztosítja majd repülőiparának szerepét. "Spanyolország biztosan nem fog önálló repülőgép-programot indítani" - mondta Archambault. Hozzátette, hogy Madrid ugyan befektetésekkel és gyártási kapacitással hozzájárulhat egy közös programhoz, de "mindenképpen kisebb partner maradna". Léteznek más hatodik generációs projektek is, például a török TAI Kaan, amely 2024-ben hajtotta végre első repülését. Ankara azonban egyelőre önállóan fejleszti ezt a típust, miután korábbi európai együttműködési kísérletei kudarcba fulladtak.