SG.hu
Egy magáncég kísérletet tesz a Holdon való landolásra
Az Intuitive Machines azt reméli, hogy az Egyesült Államok képviselőjeként 1972 óta először leszállhat a Holdra.
A NASA Artemis programja arra törekszik, hogy űrhajósokat juttasson vissza a Hold felszínére, de a projekt elég szeszélyesen halad. Januárban meghiúsult egy robotizált űrhajó holdfelszínre történő leszállása egy üzemanyagszivárgás miatt - több, mint 50 év óta ez volt az első kísérlet, hogy egy amerikai űrhajó elérje a Holdat. Másnap a NASA bejelentette, hogy két mérföldkőnek számító repülését - az egyik egy négyfős legénységgel a Hold körüli útra, a másik pedig űrhajósok leszállására irányul - elhalasztják, amíg az űrügynökség műszaki problémákon dolgozik.
Most azonban egy houstoni székhelyű cég, az Intuitive Machines azt tervezi, hogy szerdán hajnal egykor elindítja űrhajóját a Holdra, előkészítve egy esetleges leszállást még ebben a hónapban. Ha sikerül, ez lesz az első leszállás az Egyesült Államok számára az 1972-es utolsó Apollo-misszió óta, és az első kereskedelmi űrhajó, amely valaha is talajt ért a Hold felszínén. A vállalat telefonfülke méretű leszállóegysége, az Odysseusz a Hold déli pólusának közelét célozza meg, amely régió különösen érdekli a NASA-t, mivel az állandóan árnyékban lévő kráterekben jég formájában víz található.
Bár az űrhajó az Intuitive Machines tulajdona és ő az üzemeltetője, a NASA számos tudományos kísérletet végez a fedélzeten, és 118 millió dollárt fizet a vállalatnak, hogy eljuttassa őket a felszínre. A repülés része annak a 2,6 milliárd dolláros űrhivatali programnak, amelynek célja, hogy a következő években nem a NASA, hanem a magánipar által üzemeltetett robotűrhajók flottáját küldjék a Holdra, hogy ezzel is támogassák a szervezetet az űrhajósok ottani leszállásában. A törekvés jól mutatja, hogy a kereskedelmi űrkutatás egyre nagyobb szerepet játszik az űrkutatásban. A NASA ma már nemcsak a Nemzetközi Űrállomásra történő teherszállítás és az űrhajósok fuvaroztatása során támaszkodik vállalkozókra, hanem az űrhajósok Holdra szállítását végző űrhajók és az ott viselt űrruhák kifejlesztésében is. Az űrhivatal a vállalati szektortól várja a Föld körüli pályán lévő űrállomást felváltó élőhelyek megépítését is.
Egy kereskedelmi jármű sikeres holdraszállása jelentős mérföldkövet jelentene a magánvállalkozások által végzett űrkutatásban, amely a NASA reményei szerint végül új gazdasági és tudományos tevékenységet indíthat el a Holdon és környékén. "A Hold felszínén való működésre vonatkozó képességeink fejlesztésével a küldetés megteremti az alapot ambiciózusabb törekvésekhez, beleértve a holdi bázisok létrehozását és a potenciális erőforrások feltárását" - áll az Intuitive Machines közleményében. Persze mindez még évekre van, és a Holdra való leszállás rendkívül nehéz. A holdfelszínre irányuló első, személyzet nélküli repülés során a pittsburghi székhelyű Astrobotic vállalat által kifejlesztett űrhajónak a múlt hónapban gondja akadt a meghajtórendszerével, és szivárgás keletkezett, ami megakadályozta, hogy elérje a holdfelszínt. Nem sokkal később a japán űrügynökség által üzemeltetett űrhajó sikeresen landolt, így Japán lett az ötödik ország, amely leszállt a Hold felszínén. Az űrhajó azonban az oldalára borulva végezte.
A NASA Hold-programjának is voltak kudarcai a közelmúltban. Az űrügynökség azt remélte, hogy az Orion űrhajójukkal még ebben az évben egy négytagú űrhajóscsoport körberepüli a Holdat. Az Artemis II néven ismert küldetés némileg hasonlítana az 1968-as Apollo 8 repüléséhez. A múlt hónapban azonban Bill Nelson, a NASA adminisztrátora közölte, hogy a repülést 2025 szeptemberére halasztják, mert az űrügynökségnek tovább kell vizsgálnia az Orion hőpajzsát, amely a vártnál nagyobb mértékű elszenesedést mutatott. Az Artemis III - az űrhajósokat a felszínre szállító repülés - szintén 2025-ről legkorábban 2026 szeptemberére tolódott ki. Ezúttal a SpaceX Starship űrhajójának fejlesztésében bekövetkezett késések miatt, amely a legénységet a Hold felszínére és vissza szállítaná. Nelson szerint az űrhajósok által a Holdon viselendő űrruhák kifejlesztése is késik. Ezt az erőfeszítést az Axiom Space, egy másik űrkutatási magáncég vezeti.
"Szeretném hangsúlyozni, hogy a biztonság az első számú prioritásunk" - mondta Jim Free, a NASA helyettes adminisztrátora a múlt havi tájékoztató során. "Miközben arra készülünk, hogy barátainkat és kollégáinkat elküldjük erre a küldetésre, elkötelezettek vagyunk amellett, hogy a lehető legbiztonságosabban indítsuk el a rakétát. És akkor indulunk el, amikor készen állunk". Az Odysseus a SpaceX Falcon 9 rakétájával a floridai Cape Canaveralról fog felszállni az űrbe, majd a Hold felé száguld, miközben útközben bonyolult lépéseken megy keresztül. Miután az űreszköz leválik a rakétáról, speciális kamerák segítségével felvételeket készít majd a csillagokról, amelyek segítségével autonóm módon a megfelelő pozícióba igazítja magát, hogy napelemtáblái a Nap felé mutassanak. Miután bekapcsolta az energiaellátást, beindítja kommunikációs rádióit, hogy kapcsolatba lépjen a földi irányítókkal.
Útban a Hold felé az űrhajó a saját meghajtórendszerét használja majd, hogy pályakorrekciókat hajtson végre, hogy a megfelelő úton maradjon, "mint egy autós, aki egy egyenes útszakaszon a kormánykerékkel apró korrekciókat hajt végre" - mondta a vállalat. Az űreszköz egy olyan pontot fog megcélozni a Hold közelében, amely lehetővé teszi számára, hogy holdkörüli pályára álljon, hasonlóan ahhoz, ahogyan a kosárlabdázók a kosárlabda palánkján lévő négyzetet célozzák meg. "Ha egy kosárlabdázó a dobással a hátsó palánk négyzetét találja el, a labda nagyobb valószínűséggel megy be a gyűrűbe" - közölték.
A Holdhoz közeledve az űrszonda ismét beindítja a hajtóművét, ezúttal azért, hogy a Hold felszíne fölött mintegy 62 mérfölddel pályára álljon. A terv szerint körülbelül 12 alkalommal kerüli meg a Holdat, miközben megvárja, hogy a holdfelszínen megfelelőek legyenek a fényviszonyok. Minden egyes átrepülés kihívást jelent majd az űrhajó számára is, mivel váltakozva éri majd a nap melege és a sötétség hidege, ami miatt "az akkumulátorokból nyert hővel kell majd melegen tartani a rendszereket". Az űrszonda minden egyes keringés során körülbelül 45 percre elveszíti a kapcsolatot a Földdel, amikor a Hold blokkolja az Odysseus rádiójelét.
Amint a jármű megkezdi a felszín felé történő ereszkedést, beindítja a motorját, és a magassága 62 mérföldről alig több mint hat mérföldre csökken. Ezután kamerái és lézerei adatokat szolgáltatnak a fedélzeti navigációs számítógépeknek, amelyek önállóan vezetik a járművet egy biztonságos helyre a felszínen. Körülbelül 20 méter magasságban függőleges helyzetbe fordítja magát, leszálló lábai lefelé mutatnak majd. Az ereszkedés során a hajtóművek tolóereje folyamatosan csökken, mivel a leszállóegység üzemanyagot éget, és ennek következtében egyre könnyebbé válik. Az űrhajóból mintegy 30 méter magasan a Hold felszíne fölött fognak kilöknek egy az Embry-Riddle Aeronautical University hallgatói és oktatói által tervezett kamerarendszert, hogy a leszállás során képeket készítsen a járműről.
Mivel a holdi por a felszínhez közeledve felverődik, a jármű nem használ kamerákat vagy érzékelőket a végső leszálláshoz, hanem a vállalat által "inerciamérésnek" nevezett eszközre támaszkodik, amely a vállalat szerint az emberi belső fülhöz hasonlóan érzékeli a gyorsulást és a forgást. "A végső ereszkedés olyan, mintha egy ajtó felé sétálnánk, és az utolsó három méteren becsuknánk a szemünket" - mondta a vállalat. "Tudod, hogy elég közel vagy, de a belső fülednek kell átvezetnie az ajtón". A leszállási sebesség körülbelül egy méter másodpercenként. Az Odysseus több NASA-tulajdonú tudományos eszközt is szállít, köztük egy olyan műszert, amely az űrhajó hajtóművei által felvert porfelhőről készít képeket. Mivel a NASA azzal számol, hogy végül több űrszonda is egymás közelében landol, jobban meg akarja érteni, hogy a leszállás milyen hatással van a Hold felszínére és környezetére.
A NASA Artemis programja arra törekszik, hogy űrhajósokat juttasson vissza a Hold felszínére, de a projekt elég szeszélyesen halad. Januárban meghiúsult egy robotizált űrhajó holdfelszínre történő leszállása egy üzemanyagszivárgás miatt - több, mint 50 év óta ez volt az első kísérlet, hogy egy amerikai űrhajó elérje a Holdat. Másnap a NASA bejelentette, hogy két mérföldkőnek számító repülését - az egyik egy négyfős legénységgel a Hold körüli útra, a másik pedig űrhajósok leszállására irányul - elhalasztják, amíg az űrügynökség műszaki problémákon dolgozik.
Most azonban egy houstoni székhelyű cég, az Intuitive Machines azt tervezi, hogy szerdán hajnal egykor elindítja űrhajóját a Holdra, előkészítve egy esetleges leszállást még ebben a hónapban. Ha sikerül, ez lesz az első leszállás az Egyesült Államok számára az 1972-es utolsó Apollo-misszió óta, és az első kereskedelmi űrhajó, amely valaha is talajt ért a Hold felszínén. A vállalat telefonfülke méretű leszállóegysége, az Odysseusz a Hold déli pólusának közelét célozza meg, amely régió különösen érdekli a NASA-t, mivel az állandóan árnyékban lévő kráterekben jég formájában víz található.
Bár az űrhajó az Intuitive Machines tulajdona és ő az üzemeltetője, a NASA számos tudományos kísérletet végez a fedélzeten, és 118 millió dollárt fizet a vállalatnak, hogy eljuttassa őket a felszínre. A repülés része annak a 2,6 milliárd dolláros űrhivatali programnak, amelynek célja, hogy a következő években nem a NASA, hanem a magánipar által üzemeltetett robotűrhajók flottáját küldjék a Holdra, hogy ezzel is támogassák a szervezetet az űrhajósok ottani leszállásában. A törekvés jól mutatja, hogy a kereskedelmi űrkutatás egyre nagyobb szerepet játszik az űrkutatásban. A NASA ma már nemcsak a Nemzetközi Űrállomásra történő teherszállítás és az űrhajósok fuvaroztatása során támaszkodik vállalkozókra, hanem az űrhajósok Holdra szállítását végző űrhajók és az ott viselt űrruhák kifejlesztésében is. Az űrhivatal a vállalati szektortól várja a Föld körüli pályán lévő űrállomást felváltó élőhelyek megépítését is.
Egy kereskedelmi jármű sikeres holdraszállása jelentős mérföldkövet jelentene a magánvállalkozások által végzett űrkutatásban, amely a NASA reményei szerint végül új gazdasági és tudományos tevékenységet indíthat el a Holdon és környékén. "A Hold felszínén való működésre vonatkozó képességeink fejlesztésével a küldetés megteremti az alapot ambiciózusabb törekvésekhez, beleértve a holdi bázisok létrehozását és a potenciális erőforrások feltárását" - áll az Intuitive Machines közleményében. Persze mindez még évekre van, és a Holdra való leszállás rendkívül nehéz. A holdfelszínre irányuló első, személyzet nélküli repülés során a pittsburghi székhelyű Astrobotic vállalat által kifejlesztett űrhajónak a múlt hónapban gondja akadt a meghajtórendszerével, és szivárgás keletkezett, ami megakadályozta, hogy elérje a holdfelszínt. Nem sokkal később a japán űrügynökség által üzemeltetett űrhajó sikeresen landolt, így Japán lett az ötödik ország, amely leszállt a Hold felszínén. Az űrhajó azonban az oldalára borulva végezte.
A NASA Hold-programjának is voltak kudarcai a közelmúltban. Az űrügynökség azt remélte, hogy az Orion űrhajójukkal még ebben az évben egy négytagú űrhajóscsoport körberepüli a Holdat. Az Artemis II néven ismert küldetés némileg hasonlítana az 1968-as Apollo 8 repüléséhez. A múlt hónapban azonban Bill Nelson, a NASA adminisztrátora közölte, hogy a repülést 2025 szeptemberére halasztják, mert az űrügynökségnek tovább kell vizsgálnia az Orion hőpajzsát, amely a vártnál nagyobb mértékű elszenesedést mutatott. Az Artemis III - az űrhajósokat a felszínre szállító repülés - szintén 2025-ről legkorábban 2026 szeptemberére tolódott ki. Ezúttal a SpaceX Starship űrhajójának fejlesztésében bekövetkezett késések miatt, amely a legénységet a Hold felszínére és vissza szállítaná. Nelson szerint az űrhajósok által a Holdon viselendő űrruhák kifejlesztése is késik. Ezt az erőfeszítést az Axiom Space, egy másik űrkutatási magáncég vezeti.
"Szeretném hangsúlyozni, hogy a biztonság az első számú prioritásunk" - mondta Jim Free, a NASA helyettes adminisztrátora a múlt havi tájékoztató során. "Miközben arra készülünk, hogy barátainkat és kollégáinkat elküldjük erre a küldetésre, elkötelezettek vagyunk amellett, hogy a lehető legbiztonságosabban indítsuk el a rakétát. És akkor indulunk el, amikor készen állunk". Az Odysseus a SpaceX Falcon 9 rakétájával a floridai Cape Canaveralról fog felszállni az űrbe, majd a Hold felé száguld, miközben útközben bonyolult lépéseken megy keresztül. Miután az űreszköz leválik a rakétáról, speciális kamerák segítségével felvételeket készít majd a csillagokról, amelyek segítségével autonóm módon a megfelelő pozícióba igazítja magát, hogy napelemtáblái a Nap felé mutassanak. Miután bekapcsolta az energiaellátást, beindítja kommunikációs rádióit, hogy kapcsolatba lépjen a földi irányítókkal.
Útban a Hold felé az űrhajó a saját meghajtórendszerét használja majd, hogy pályakorrekciókat hajtson végre, hogy a megfelelő úton maradjon, "mint egy autós, aki egy egyenes útszakaszon a kormánykerékkel apró korrekciókat hajt végre" - mondta a vállalat. Az űreszköz egy olyan pontot fog megcélozni a Hold közelében, amely lehetővé teszi számára, hogy holdkörüli pályára álljon, hasonlóan ahhoz, ahogyan a kosárlabdázók a kosárlabda palánkján lévő négyzetet célozzák meg. "Ha egy kosárlabdázó a dobással a hátsó palánk négyzetét találja el, a labda nagyobb valószínűséggel megy be a gyűrűbe" - közölték.
A Holdhoz közeledve az űrszonda ismét beindítja a hajtóművét, ezúttal azért, hogy a Hold felszíne fölött mintegy 62 mérfölddel pályára álljon. A terv szerint körülbelül 12 alkalommal kerüli meg a Holdat, miközben megvárja, hogy a holdfelszínen megfelelőek legyenek a fényviszonyok. Minden egyes átrepülés kihívást jelent majd az űrhajó számára is, mivel váltakozva éri majd a nap melege és a sötétség hidege, ami miatt "az akkumulátorokból nyert hővel kell majd melegen tartani a rendszereket". Az űrszonda minden egyes keringés során körülbelül 45 percre elveszíti a kapcsolatot a Földdel, amikor a Hold blokkolja az Odysseus rádiójelét.
Amint a jármű megkezdi a felszín felé történő ereszkedést, beindítja a motorját, és a magassága 62 mérföldről alig több mint hat mérföldre csökken. Ezután kamerái és lézerei adatokat szolgáltatnak a fedélzeti navigációs számítógépeknek, amelyek önállóan vezetik a járművet egy biztonságos helyre a felszínen. Körülbelül 20 méter magasságban függőleges helyzetbe fordítja magát, leszálló lábai lefelé mutatnak majd. Az ereszkedés során a hajtóművek tolóereje folyamatosan csökken, mivel a leszállóegység üzemanyagot éget, és ennek következtében egyre könnyebbé válik. Az űrhajóból mintegy 30 méter magasan a Hold felszíne fölött fognak kilöknek egy az Embry-Riddle Aeronautical University hallgatói és oktatói által tervezett kamerarendszert, hogy a leszállás során képeket készítsen a járműről.
Mivel a holdi por a felszínhez közeledve felverődik, a jármű nem használ kamerákat vagy érzékelőket a végső leszálláshoz, hanem a vállalat által "inerciamérésnek" nevezett eszközre támaszkodik, amely a vállalat szerint az emberi belső fülhöz hasonlóan érzékeli a gyorsulást és a forgást. "A végső ereszkedés olyan, mintha egy ajtó felé sétálnánk, és az utolsó három méteren becsuknánk a szemünket" - mondta a vállalat. "Tudod, hogy elég közel vagy, de a belső fülednek kell átvezetnie az ajtón". A leszállási sebesség körülbelül egy méter másodpercenként. Az Odysseus több NASA-tulajdonú tudományos eszközt is szállít, köztük egy olyan műszert, amely az űrhajó hajtóművei által felvert porfelhőről készít képeket. Mivel a NASA azzal számol, hogy végül több űrszonda is egymás közelében landol, jobban meg akarja érteni, hogy a leszállás milyen hatással van a Hold felszínére és környezetére.