Skoal
A zene gyógyítja az agyat?
A zene, különösképpen Mozarté, gyógyhatású lehet epilepsziás betegek esetén, állítják tudósok. Rövid részletek Mozart K448-as szonátájából csökkentették az epilepsziás rohamokat egyes pacienseknél. Most újabb kutatásokat szorgalmaznak, hogy kiderítsék, vajon más zenéknek is lehet-e ilyen pozitív hatása az agyunkra.
Az epilepsziás rohamokért az agy ezen kis részei a felelősek
John Jenkins professzor, aki nemzetközi kutatásokat végez a zenés terápia területén, kijelentette, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy más típusú zenék is kiválthatják agyunkból a 'Mozart-effektust'. Mint mondta Mozart zenéinek struktúrájához Bach egyes művei hasonlítanak a legjobban.
Azoknál a betegeknél, akik alig tízpercnyit hallgattak meg a zeneműből rögtön egy tesztet végeztek el. Ez a tízperces kezelés is javulást okozott a térbeli képességeikben, mint például papírvágás és hajtogatás. A patkányokon végzett tanulmányok is ezt bizonyítják. Azok a példányok, melyekkel a K448-as szonátát hallgattatták sokkal hamarabb kitaláltak egy útvesztőből, mint azok a társaik, melyek egyáltalán nem vagy csak minimális mértékben hallottak zenét.
Másfajta tesztekben gyerekeket vizsgáltak. Azok, akiket hat hónapig szintetizátoron tanítottak zenélni, többek között Mozart műveivel is foglalkoztak, sokkal jobban teljesítettek, mint azok a társaik, akik ezalatt az idő alatt a számítógépekkel ismerkedtek. Annak ellenére, hogy más kutatóknak nem sikerült hasonló eredményeket produkálni, Jenkis professzor bizakodó kutatásaival kapcsolatban és hiszi, hogy érdemes ebben az irányban folytatni a kutatásokat. Az eddigi tapasztalatok elegendőek ahhoz, hogy további kutatásokat végezzünk munkatársainkkal. Mozart hallgatása legalább tartogat némi reményt az epilepszia kezelésére - mondta. Vizsgálatok már kimutatták, hogy zenehallgatás közben agyunk különböző területein keletkeznek ingerek.
Az agyunk balféltekéje dolgozza fel a ritmust és a hangmagasságot, míg a jobbfélteke a hangszín és a dallam felismerésén fáradozik. Jenkins szerint zenehallgatás közben agyunk legfontosabb részeit stimuláljuk. Ennek ellenére elhatárolódik attól, hogy olyan kijelentéseket tegyünk kísérletei és eredményeivel kapcsolatban, hogy azok gyógyítanák az epilepsziát. Mint mondta, sokkal több munka, megfigyelés és kísérlet szükséges a Mozart-effektus megfejtéséhez. Egy másik társaság is előrukkolt egy saját és független tanulmánnyal a zene gyakran rejtett erejével kapcsolatban. Írásuk címe: A zene ereje. Ebben hasonló következtetéseket vonnak le a szerzők, mint Jenkins professzor. Valahogy én is osztom igazukat, a ZENE a végső tudatmódosító.
Az epilepsziás rohamokért az agy ezen kis részei a felelősek
John Jenkins professzor, aki nemzetközi kutatásokat végez a zenés terápia területén, kijelentette, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy más típusú zenék is kiválthatják agyunkból a 'Mozart-effektust'. Mint mondta Mozart zenéinek struktúrájához Bach egyes művei hasonlítanak a legjobban.
Azoknál a betegeknél, akik alig tízpercnyit hallgattak meg a zeneműből rögtön egy tesztet végeztek el. Ez a tízperces kezelés is javulást okozott a térbeli képességeikben, mint például papírvágás és hajtogatás. A patkányokon végzett tanulmányok is ezt bizonyítják. Azok a példányok, melyekkel a K448-as szonátát hallgattatták sokkal hamarabb kitaláltak egy útvesztőből, mint azok a társaik, melyek egyáltalán nem vagy csak minimális mértékben hallottak zenét.
Másfajta tesztekben gyerekeket vizsgáltak. Azok, akiket hat hónapig szintetizátoron tanítottak zenélni, többek között Mozart műveivel is foglalkoztak, sokkal jobban teljesítettek, mint azok a társaik, akik ezalatt az idő alatt a számítógépekkel ismerkedtek. Annak ellenére, hogy más kutatóknak nem sikerült hasonló eredményeket produkálni, Jenkis professzor bizakodó kutatásaival kapcsolatban és hiszi, hogy érdemes ebben az irányban folytatni a kutatásokat. Az eddigi tapasztalatok elegendőek ahhoz, hogy további kutatásokat végezzünk munkatársainkkal. Mozart hallgatása legalább tartogat némi reményt az epilepszia kezelésére - mondta. Vizsgálatok már kimutatták, hogy zenehallgatás közben agyunk különböző területein keletkeznek ingerek.
Az agyunk balféltekéje dolgozza fel a ritmust és a hangmagasságot, míg a jobbfélteke a hangszín és a dallam felismerésén fáradozik. Jenkins szerint zenehallgatás közben agyunk legfontosabb részeit stimuláljuk. Ennek ellenére elhatárolódik attól, hogy olyan kijelentéseket tegyünk kísérletei és eredményeivel kapcsolatban, hogy azok gyógyítanák az epilepsziát. Mint mondta, sokkal több munka, megfigyelés és kísérlet szükséges a Mozart-effektus megfejtéséhez. Egy másik társaság is előrukkolt egy saját és független tanulmánnyal a zene gyakran rejtett erejével kapcsolatban. Írásuk címe: A zene ereje. Ebben hasonló következtetéseket vonnak le a szerzők, mint Jenkins professzor. Valahogy én is osztom igazukat, a ZENE a végső tudatmódosító.