Gyurkity Péter
Jéghegyek százai fenyegetik a hajókat
A jéghegyek száma szokatlanul magasra szökött, ez több tényezőnek köszönhető.
Az észak-atlanti régió kapcsán többnyire a klímaváltozás folyamatáról és a jégtakaró kiterjedéséről írunk, most azonban az amerikai parti őrség jéghegyeket monitorozó szolgálata számolt be egy érdekes fejleményről, amely komoly veszélyt jelent a forgalmas hajóutakra. A megfigyelt objektumok száma megugrott, ez szokatlanul magas.
Az International Ice Patrol (IIP) minden nap közzéteszi a nyomon követett jéghegyek számát és azok pozícióját. A részletes jelentéshez csatolt pontos ábra jól mutatja, hogy immár több száz ilyen objektumról van szó, ami a szakemberek szerint szokatlan veszélyt jelent az év eme részében. A szám már megközelíti az 500-at, ami inkább az augusztusi időszakra jellemző, hiszen a múlt század során a március végi átlag 100 alatt volt, ezt pedig április végén is „csak” dupla ekkora szám követte, vagyis a jelenlegi rekord ezt szintén kétszeresen haladja meg – április 3-án ez 455 volt, szemben a 212-es hónap végi átlaggal.
A szorosabb megfigyelés a Titanic katasztrófája után indult, az illetékesek pedig büszkék arra, hogy a jelzéseiket követő hajóknak azóta egyszer sem volt problémájuk a méretes jéghegyekkel – a kivételt azon hajók képezik, amelyek figyelmen kívül hagyták a figyelmeztetéseket. Hozzáteszik, hogy a most szabadon úszó példányok 2-3 évvel ezelőtt indultak útjukra, hiszen nagyjából ennyi idő alatt jutnak el a jelenlegi pozícióba (a grönlandi gleccserekről leszakadó darabok az áramlás miatt többnyire északnak indulnak, majd ezután fordulnak délnek). Hozzáteszik, hogy míg 2013-ban a szél többnyire a part felé fújt, ezzel pedig csak 13 jéghegy érte el a hajózási útvonalakat, egy évre rá megfordult az irány, így ez a szám 2014-ben rögtön 1546-ra ugrott.
A tavaszi időjárás a legfontosabb tényező, a viharok és melegebb levegő leszakítja a hatalmas darabokat, itt idén márciusban két méretes vihar is átvonult az új-fundlandi régióban, így most arra várunk, hogy a nagyobb hullámok jóval kisebb darabokra törjék őket. Amíg ez bekövetkezik, a hajóknak el kell kerülniük a nagyobb példányokat, ami olykor 400 tengeri mérföldes kitérőt és néhány napos késedelmet jelent.
Az észak-atlanti régió kapcsán többnyire a klímaváltozás folyamatáról és a jégtakaró kiterjedéséről írunk, most azonban az amerikai parti őrség jéghegyeket monitorozó szolgálata számolt be egy érdekes fejleményről, amely komoly veszélyt jelent a forgalmas hajóutakra. A megfigyelt objektumok száma megugrott, ez szokatlanul magas.
Az International Ice Patrol (IIP) minden nap közzéteszi a nyomon követett jéghegyek számát és azok pozícióját. A részletes jelentéshez csatolt pontos ábra jól mutatja, hogy immár több száz ilyen objektumról van szó, ami a szakemberek szerint szokatlan veszélyt jelent az év eme részében. A szám már megközelíti az 500-at, ami inkább az augusztusi időszakra jellemző, hiszen a múlt század során a március végi átlag 100 alatt volt, ezt pedig április végén is „csak” dupla ekkora szám követte, vagyis a jelenlegi rekord ezt szintén kétszeresen haladja meg – április 3-án ez 455 volt, szemben a 212-es hónap végi átlaggal.
A szorosabb megfigyelés a Titanic katasztrófája után indult, az illetékesek pedig büszkék arra, hogy a jelzéseiket követő hajóknak azóta egyszer sem volt problémájuk a méretes jéghegyekkel – a kivételt azon hajók képezik, amelyek figyelmen kívül hagyták a figyelmeztetéseket. Hozzáteszik, hogy a most szabadon úszó példányok 2-3 évvel ezelőtt indultak útjukra, hiszen nagyjából ennyi idő alatt jutnak el a jelenlegi pozícióba (a grönlandi gleccserekről leszakadó darabok az áramlás miatt többnyire északnak indulnak, majd ezután fordulnak délnek). Hozzáteszik, hogy míg 2013-ban a szél többnyire a part felé fújt, ezzel pedig csak 13 jéghegy érte el a hajózási útvonalakat, egy évre rá megfordult az irány, így ez a szám 2014-ben rögtön 1546-ra ugrott.
A tavaszi időjárás a legfontosabb tényező, a viharok és melegebb levegő leszakítja a hatalmas darabokat, itt idén márciusban két méretes vihar is átvonult az új-fundlandi régióban, így most arra várunk, hogy a nagyobb hullámok jóval kisebb darabokra törjék őket. Amíg ez bekövetkezik, a hajóknak el kell kerülniük a nagyobb példányokat, ami olykor 400 tengeri mérföldes kitérőt és néhány napos késedelmet jelent.
