Balázs Richárd
Fejest ugrott az ismeretlenbe a Juno
Hétfőn 35 percre begyújtva főhajtóművét elfoglalta posztját a bolygók királya körül a NASA Juno űrszondája, ami a gázóriás belsejébe fog betekintést nyújtani a tudósoknak.
A tengelye körül 12 másodpercenként megforduló szonda brit rakétahajtóműve a Juno lassításáról gondoskodott, hogy a Jupiter erős gravitációs mezejét kihasználva 53 napos bolygó körüli pályára álljon. A manőver sikerességét bizonyító adatok magyar idő szerint kedd reggel 5 óra 53 perckor érkeztek meg az űrügynökség pasadena-i Sugárhajtómű Laboratórium (JPL) irányító központjába.
A propeller alakú űrjármű öt év utazás után érte el célját, a Naprendszer legnagyobb bolygóját, 2,8 milliárd kilométert téve meg. A három nappanellel ellátott Juno csúcsot döntött a kizárólag napenergiára hagyatkozó űrjárművek között, a hétfői automatikus manőverrel másodikként állt pályára az 1,1 milliárd dolláros küldetés a Jupiter körül.
A szondának erős sugárzással és a bolygó vékony gyűrűinek parányi jég- és porrészecskéivel kellett megküzdenie, miközben 4.667 kilométeres magasságban áthaladt a Jupiter északi sarka felett, másodpercenkénti 58 kilométeres sebességgel, aminek eléréséhez a gravitációs vonzás is hozzájárult. A találkozás sok ismeretlenje miatt a tudósok és a küldetés vezetői nagy óvatossággal nyilatkoztak a manőver előtt. Az adatok szerint azonban a Juno példásan helyt állt. Az örömittas Scott Bolton, a küldetés főfelügyelője szerint a NASA legnehezebb tettét vitték véghez. Bolton vezeti azt a nemzetközi tudóscsoportot, ami a Juno műszereivel „lefejti” a Jupiter rétegeit, először fedve fel a vastag légkör dinamikáit, valamint a központi mag szerkezetét. „Most már jöhet a szórakozás - a tudomány" - tette hozzá.
A szonda részletes képet fog adni a bolygó sarkvidékeiről, mikrohullámú sugárzásmérőjével betekint a Jupiter felhői alá, szilárd mag bizonyítékai után kutatva. A korábbi expedíciók nyitva hagyták a Jupiter belső működésének kérdéseit, inkább a bolygó holdjaira koncentráltak.
Steven Levin, a Juno projekt tudósa szerint a küldetés legfontosabb mérése a Jupiter vízkészletére irányuló lesz. "Ebből az egy számból már rengeteget megtudhatunk nem csak a Jupiter, de az egész Naprendszer kialakulásáról" - magyarázta Levin. A vezető elméletek szerint a Jupiter a Nap után alakult ki, majd ezt követte a többi objektum, ezért a Jupiter korai történelmének megismerése egyfajta hidat emel a többi bolygó születésének megismerése felé. Szenzorok egész sora tanulmányozza majd a Jupiter heves mágneses mezejének és auróráinak eredetét.
"Elég furcsa, de a Jupiter belseje kifejezetten rejtélyes számunkra, ami ironikus, mivel a két legegyszerűbb és leggyakoribb anyagból, hidrogénből és héliumból áll" - mondta Jack Connerney, Bolton helyettese, a Goddard Űrrepülő Központ munkatársa, a mágneses mezők szakértője. A Jupiter mágneses mezeje húszezerszer erősebb a Földénél, képes nagyenergiájú elektronokat foglyul ejteni mágneses mezővonalai mentén, a Naprendszer legveszélyesebb környezetet tartva fenn - leszámítva persze magát a Napot. „A Jupiter egy szteroidokon felnőtt bolygó. Mindene extrém" - lelkesedett Bolton.
Tömege több mint kétszerese a Nap körüli keringő minden egyéb anyagnak, átmérője 139.822 kilométer, 318-szor nagyobb a tömege szülőbolygónkénál - méretét tekintve 1321 Föld férne bele a Jupiterbe. „A Jupiter és kialakulásának tanulmányozásával, valójában azoknak az elemeknek a történetét ismerjük meg, amiből mi is keletkeztünk" - összegzett Bolton.
A tengelye körül 12 másodpercenként megforduló szonda brit rakétahajtóműve a Juno lassításáról gondoskodott, hogy a Jupiter erős gravitációs mezejét kihasználva 53 napos bolygó körüli pályára álljon. A manőver sikerességét bizonyító adatok magyar idő szerint kedd reggel 5 óra 53 perckor érkeztek meg az űrügynökség pasadena-i Sugárhajtómű Laboratórium (JPL) irányító központjába.
A propeller alakú űrjármű öt év utazás után érte el célját, a Naprendszer legnagyobb bolygóját, 2,8 milliárd kilométert téve meg. A három nappanellel ellátott Juno csúcsot döntött a kizárólag napenergiára hagyatkozó űrjárművek között, a hétfői automatikus manőverrel másodikként állt pályára az 1,1 milliárd dolláros küldetés a Jupiter körül.
A szondának erős sugárzással és a bolygó vékony gyűrűinek parányi jég- és porrészecskéivel kellett megküzdenie, miközben 4.667 kilométeres magasságban áthaladt a Jupiter északi sarka felett, másodpercenkénti 58 kilométeres sebességgel, aminek eléréséhez a gravitációs vonzás is hozzájárult. A találkozás sok ismeretlenje miatt a tudósok és a küldetés vezetői nagy óvatossággal nyilatkoztak a manőver előtt. Az adatok szerint azonban a Juno példásan helyt állt. Az örömittas Scott Bolton, a küldetés főfelügyelője szerint a NASA legnehezebb tettét vitték véghez. Bolton vezeti azt a nemzetközi tudóscsoportot, ami a Juno műszereivel „lefejti” a Jupiter rétegeit, először fedve fel a vastag légkör dinamikáit, valamint a központi mag szerkezetét. „Most már jöhet a szórakozás - a tudomány" - tette hozzá.
A szonda részletes képet fog adni a bolygó sarkvidékeiről, mikrohullámú sugárzásmérőjével betekint a Jupiter felhői alá, szilárd mag bizonyítékai után kutatva. A korábbi expedíciók nyitva hagyták a Jupiter belső működésének kérdéseit, inkább a bolygó holdjaira koncentráltak.
Steven Levin, a Juno projekt tudósa szerint a küldetés legfontosabb mérése a Jupiter vízkészletére irányuló lesz. "Ebből az egy számból már rengeteget megtudhatunk nem csak a Jupiter, de az egész Naprendszer kialakulásáról" - magyarázta Levin. A vezető elméletek szerint a Jupiter a Nap után alakult ki, majd ezt követte a többi objektum, ezért a Jupiter korai történelmének megismerése egyfajta hidat emel a többi bolygó születésének megismerése felé. Szenzorok egész sora tanulmányozza majd a Jupiter heves mágneses mezejének és auróráinak eredetét.
"Elég furcsa, de a Jupiter belseje kifejezetten rejtélyes számunkra, ami ironikus, mivel a két legegyszerűbb és leggyakoribb anyagból, hidrogénből és héliumból áll" - mondta Jack Connerney, Bolton helyettese, a Goddard Űrrepülő Központ munkatársa, a mágneses mezők szakértője. A Jupiter mágneses mezeje húszezerszer erősebb a Földénél, képes nagyenergiájú elektronokat foglyul ejteni mágneses mezővonalai mentén, a Naprendszer legveszélyesebb környezetet tartva fenn - leszámítva persze magát a Napot. „A Jupiter egy szteroidokon felnőtt bolygó. Mindene extrém" - lelkesedett Bolton.
Tömege több mint kétszerese a Nap körüli keringő minden egyéb anyagnak, átmérője 139.822 kilométer, 318-szor nagyobb a tömege szülőbolygónkénál - méretét tekintve 1321 Föld férne bele a Jupiterbe. „A Jupiter és kialakulásának tanulmányozásával, valójában azoknak az elemeknek a történetét ismerjük meg, amiből mi is keletkeztünk" - összegzett Bolton.