Gyurkity Péter
Az exobolygók holdjain bukkanhatunk életre
Erre számítanak kanadai kutatók, akik szerint a felfedezésre egy-két évtizeden belül sor kerül.
Az exobolygászat ma már abszolút elfogadott, mi több, népszerűnek számító tudományág, hiszen a több mint 2000 meglévő felfedezéssel egészen vaskos katalógust sikerült összeállítanunk, az újabb eredmények pedig folyamatosan érkeznek be, köszönhetően a meglévő műszereknek és az általuk begyűjtött, később feldolgozott adatok özönének. Az exobolygók esetleges holdjait eddig ugyan nem sikerült kimutatnunk, ám egyes vélemények szerint ez játszhat majd kulcsszerepet az élet megtalálásában.
A kanadai McMaster Egyetem Origins névre hallgató intézetének két asztrofizikusa tartotta meg előadását szerdán a Canadian Astronomical Society éves konferenciáján, többek között a korábban, még április elején közzétett munkájukat mutatva be. Ebben arról értekeznek, hogy a NASA Kepler-missziója, az Európai Űrügynökség alakulóban lévő PLATO-küldetése, vagy akár az Európai Déli Obszervatórium E-ELT távcsöve révén is megvalósítható lenne az exoholdak megtalálása, ami közvetve elvezethet minket a távoli élet kimutatásához is, mivel ezen exoholdak egy része megfelelő mennyiségű vizet hordozhat, emellett pedig a méret és a pozíció tekintetében is ideális körülményeket biztosíthat az élet megjelenéséhez.
A problémát jelenleg a detektálás nehézsége jelenti, bár csillagászok több csoportja is aktívan foglalkozik a kérdéssel, illetve annak megválaszolásával. Rene Heller és az anyag társszerzője, Ralph Pudritz, úgy vélik, hogy a fontos felfedezésre 20-40 éven belül, vagyis még pályafutásuk vége előtt sor kerülhet, ami az élet megtalálására vonatkozik, hiszen az első exoholdakat már akár néhány éven belül megtalálhatjuk. Anyaguk nemcsak ezzel, de az intelligens élet kérdésével, valamint az esetleges kapcsolatfelvétellel is foglalkozik, ám ez jelenleg pusztán elméleti kérdés, először az exobolygók holdjait kellene kimutatnunk.
A csillagászok egyetértenek abban, hogy a már korábban felfedezett és katalógusba vett exobolygók jó része rendelkezhet saját holdakkal, ezek megtalálása azonban a technika jelenlegi színvonala miatt nem lehetséges. A Kepler esetében például jó adag szerencsére lenne ehhez szükség, bár a Szegedi Tudományegyetem kutatói már évekkel ezelőtt kidolgozták eljárásukat (a "timing" módszert), amellyel a fedési módszerrel felfedezett exobolygók esetében lenne kimutatható az esetleges holdak jelenléte, mivel azok befolyásolnák a csillagfedés idejét vagy mértékét. Jelöltekből több is akad, ezekről azonban eddig nem sikerült bebizonyítani, hogy valóban exoholdakról van szó.
Az exobolygászat ma már abszolút elfogadott, mi több, népszerűnek számító tudományág, hiszen a több mint 2000 meglévő felfedezéssel egészen vaskos katalógust sikerült összeállítanunk, az újabb eredmények pedig folyamatosan érkeznek be, köszönhetően a meglévő műszereknek és az általuk begyűjtött, később feldolgozott adatok özönének. Az exobolygók esetleges holdjait eddig ugyan nem sikerült kimutatnunk, ám egyes vélemények szerint ez játszhat majd kulcsszerepet az élet megtalálásában.
A kanadai McMaster Egyetem Origins névre hallgató intézetének két asztrofizikusa tartotta meg előadását szerdán a Canadian Astronomical Society éves konferenciáján, többek között a korábban, még április elején közzétett munkájukat mutatva be. Ebben arról értekeznek, hogy a NASA Kepler-missziója, az Európai Űrügynökség alakulóban lévő PLATO-küldetése, vagy akár az Európai Déli Obszervatórium E-ELT távcsöve révén is megvalósítható lenne az exoholdak megtalálása, ami közvetve elvezethet minket a távoli élet kimutatásához is, mivel ezen exoholdak egy része megfelelő mennyiségű vizet hordozhat, emellett pedig a méret és a pozíció tekintetében is ideális körülményeket biztosíthat az élet megjelenéséhez.
A problémát jelenleg a detektálás nehézsége jelenti, bár csillagászok több csoportja is aktívan foglalkozik a kérdéssel, illetve annak megválaszolásával. Rene Heller és az anyag társszerzője, Ralph Pudritz, úgy vélik, hogy a fontos felfedezésre 20-40 éven belül, vagyis még pályafutásuk vége előtt sor kerülhet, ami az élet megtalálására vonatkozik, hiszen az első exoholdakat már akár néhány éven belül megtalálhatjuk. Anyaguk nemcsak ezzel, de az intelligens élet kérdésével, valamint az esetleges kapcsolatfelvétellel is foglalkozik, ám ez jelenleg pusztán elméleti kérdés, először az exobolygók holdjait kellene kimutatnunk.
A csillagászok egyetértenek abban, hogy a már korábban felfedezett és katalógusba vett exobolygók jó része rendelkezhet saját holdakkal, ezek megtalálása azonban a technika jelenlegi színvonala miatt nem lehetséges. A Kepler esetében például jó adag szerencsére lenne ehhez szükség, bár a Szegedi Tudományegyetem kutatói már évekkel ezelőtt kidolgozták eljárásukat (a "timing" módszert), amellyel a fedési módszerrel felfedezett exobolygók esetében lenne kimutatható az esetleges holdak jelenléte, mivel azok befolyásolnák a csillagfedés idejét vagy mértékét. Jelöltekből több is akad, ezekről azonban eddig nem sikerült bebizonyítani, hogy valóban exoholdakról van szó.
