40 éve gyanítják, hogy a Naprendszer legnagyobb holdja, a Ganümédész felszín alatti óceánt rejt, a Hubble űrtávcső és egy kis furfangos tudományos nyomozó munka végre bizonyítékkal is szolgált.

Tudósok kétszer hétórás ultraibolya fényű megfigyelést végeztek a Ganümédészen, azzal a céllal, hogy megörökítsék a hold fényesen ragyogó sarki fényeit. A bolygó méretű holdról tudjuk, hogy van saját mágneses mezeje, emellett hatást gyakorol rá egy sokkal nagyobb mágneses mező, az anyagbolygóé, a Jupiteré.

A Hubble segítségével a tudósoknak sikerült megfigyelniük a Ganümédész sarki fény-öveinek fel-alá ringását a Jupiter és mágneses mezejének forgásával. Ugyanakkor felfedeztek egy másik mágneses erőt is, ami ellensúlyozta a Jupiterének hatását. A számítógépes modellek egy felszín alatti sós vizű óceán jelenlétével magyarázzák az észleléseket. Nem is akármilyen méretekről beszélünk, a mágneses ellenhatáshoz több víz kell, mint a Föld felszíni vizeinek összessége.

Több mint 100 lehetséges forgatókönyvet zártak ki a kutatók, közölte a csoport vezetője, Joachim Saur, a német Kölni Egyetem munkatársa. A felfedezés egy újabb, az élet számára potenciálisan alkalmas rejtekhelyet, valamint egy új technikát fedett fel a bolygók belsejébe való betekintésre. "Káprázatos demonstráció" - fejezte ki elismerését Jim Green a NASA bolygótudományi részlegének igazgatója.


Az észlelések extrapolálásával a tudósok kiszámították, hogy az óceán 96 kilométer mély, tízszer mélyebb a Föld óceánjainál. Elérése koránt sem egyszerű, körülbelül 150 kilométer vastagságú jég alatt helyezkedik el.