SG.hu
A Gergely-naptár
XIII. Gergely pápa nevéhez köthető a naptárreform, melynek eredményeképpen kialakult a ma is használatban lévő naptárrendszer. Az 1582. február 24-én kiadott Inter gravissimus pápai bullájában rendelkezett a gregorián naptár bevezetéséről.
A gregorián naptár előtt a Julius Caesar-féle naptár, a Julián-naptár volt használatban kr.e. 46 óta. Ekkor 365 napos évvel számoltak, melyhez minden negyedik esztendőben egy szökőnapot kapcsoltak. Ezzel a módszerrel össze tudták hangolni a csillagászati és a naptári évet, de így is volt minden évben 11 perc eltérés. Ami egy év alatt elhanyagolható különbség, de pár száz év alatt már napokban mérhető a különbség. Az eltolódások miatt az egyházi ünnepek meghatározása és a mezőgazdasági munkák kezdésének napjának kiszámítása is nehézkessé vált. A XVI. századra az eltérés már elérte a 10 napot.
A naptár korrekciója több évtizeden át húzódott, a tridenti zsinat (1545-63) foglalkozott vele először, majd V. Pius eszközölt némi változtatást. Végül aztán XIII. Gergely pápa pontifikátusa idején született megoldás, kiváló matematikusa, Christopher Clavius javaslata alapján.
Az Inter gravissimas kezdetű pápai bullában közétett naptárreform a következők alapján változtatta meg az addigi Julián-naptárt. A naptárban eszközölt korrekció alapján XIII. Gergely kalendáriumában 1582. október 4-ét rögtön 15-e követte, így „eltűntek” a Caesar kora óta felhalmozódott felesleges napok. A másik változtatás a szökőévek terén történt. A szokásosnál egy nappal hosszabb lett minden néggyel osztható év is, kivéve a százzal oszthatókat, viszont szökőévek maradtak a 400-zal osztható évek. Az új naptár igencsak pontosnak mondható, a legközelebbi kiegészítésre csak a 4800-as évek környékén lesz szükség.
A Gergely-naptárat először a keresztény országokban vezették be, a közvélemény értetlenkedése mellett. Több helyen tört ki lázadás az új naptár bevezetése ellen. Magyarországon az 1588-as diéta iktatta törvénybe a Gergely-naptár használatát. Később, a XVIII. századra a nyugati keresztény államok túlnyomó többsége már a Gergely-naptárt alkalmazta, majd bő egy évszázaddal később a balkánon is elterjedt a használata. A modern korban ugyanis Gergely-naptár alkalmazása a Julián-naptár helyett az adott társadalom fejlettségét mutatta, a civilizáció jelképe lett ez a fajta naptár.
1918-ban Oroszország is áttért az alkalmazására, Európában pedig az utolsó állam Görögország volt, amely 1923-ban bevezette.
A gregorián naptár előtt a Julius Caesar-féle naptár, a Julián-naptár volt használatban kr.e. 46 óta. Ekkor 365 napos évvel számoltak, melyhez minden negyedik esztendőben egy szökőnapot kapcsoltak. Ezzel a módszerrel össze tudták hangolni a csillagászati és a naptári évet, de így is volt minden évben 11 perc eltérés. Ami egy év alatt elhanyagolható különbség, de pár száz év alatt már napokban mérhető a különbség. Az eltolódások miatt az egyházi ünnepek meghatározása és a mezőgazdasági munkák kezdésének napjának kiszámítása is nehézkessé vált. A XVI. századra az eltérés már elérte a 10 napot.
A naptár korrekciója több évtizeden át húzódott, a tridenti zsinat (1545-63) foglalkozott vele először, majd V. Pius eszközölt némi változtatást. Végül aztán XIII. Gergely pápa pontifikátusa idején született megoldás, kiváló matematikusa, Christopher Clavius javaslata alapján.
Az Inter gravissimas kezdetű pápai bullában közétett naptárreform a következők alapján változtatta meg az addigi Julián-naptárt. A naptárban eszközölt korrekció alapján XIII. Gergely kalendáriumában 1582. október 4-ét rögtön 15-e követte, így „eltűntek” a Caesar kora óta felhalmozódott felesleges napok. A másik változtatás a szökőévek terén történt. A szokásosnál egy nappal hosszabb lett minden néggyel osztható év is, kivéve a százzal oszthatókat, viszont szökőévek maradtak a 400-zal osztható évek. Az új naptár igencsak pontosnak mondható, a legközelebbi kiegészítésre csak a 4800-as évek környékén lesz szükség.
A Gergely-naptárat először a keresztény országokban vezették be, a közvélemény értetlenkedése mellett. Több helyen tört ki lázadás az új naptár bevezetése ellen. Magyarországon az 1588-as diéta iktatta törvénybe a Gergely-naptár használatát. Később, a XVIII. századra a nyugati keresztény államok túlnyomó többsége már a Gergely-naptárt alkalmazta, majd bő egy évszázaddal később a balkánon is elterjedt a használata. A modern korban ugyanis Gergely-naptár alkalmazása a Julián-naptár helyett az adott társadalom fejlettségét mutatta, a civilizáció jelképe lett ez a fajta naptár.
1918-ban Oroszország is áttért az alkalmazására, Európában pedig az utolsó állam Görögország volt, amely 1923-ban bevezette.