SG.hu
A legsúlyosabb magyar vasúti szerencsétlenség
1916. december 1-jén Herceghalomnál történt a magyar vasúti közlekedés legtöbb áldozatot követelő vasúti balesete. A szerencsétlenségben 72-en vesztették életüket, és körülbelül 200 ember szenvedett kisebb-nagyobb sérüléseket.
A tragédiához több szerencsétlen körülmény összejátszása vezetett. A vasúti pályák a háború miatt nagyon túlterheltek voltak, a pálya minősége megsínylette az extrém használatot. A háborúig ugyanis csak a személyforgalmat kellett kiszolgálnia, a katonai vonatokra azonban nem volt felkészülve a vasút. A másik körülmény pedig Ferenc József halála volt. A császár temetésére 1916. november 30-án kerül sor, az eseményre pedig számos magyar előkelőség vonattal utazott Bécsbe, jócskán megnövelve a forgalmat. A pálya romlott állapota, és a megnövekedett forgalom előrevetítette egy tragédia bekövetkeztét.
A balesetben részt vevő egyik szerelvény éppen a császár temetéséről Budapestre tartó különvonat volt. A kiszámíthatatlan forgalmi helyzet miatt (nemcsak személy- és különvonatok, hanem számos katonavonat is a pályán vesztegelt) a szerelvény nagyon hosszú késést halmozott föl, így ért Herceghalom állomáshoz. A tragédiában szerencsétlenül járt másik szerelvény a Budapestről Grazba tartó személyvonat volt. A vonal túlzsúfoltsága miatt azonban Herceghalomnál az állomás átmenő, Budapest felé tartó fővágányán tartózkodott, tehát szemben állt a forgalommal. Indulásakor egy váltón áthaladva kellett volna visszatérnie a helyes irányba, a bécsi gyorsvonat megérkezése előtt. Nem így történt.
A vasúti szolgálattevő menesztette a grazi személyvonatot, de nem számolt azzal, hogy a bécsi gyors teljes sebességgel érkezik, s a hosszú szerelvény nem tudja végrehajtani biztonságosan a manővert, mellyel a helyes vágányra tudott volna áttérni. A gyorsvonat közel 80 km/h-s sebességgel csapódott be a személyvonat utolsó két kocsijába. Az erőhatások következtében a kocsik leestek a pályáról és darabokra hullottak. A tragédia súlyosságához hozzájárult a vagonok kialakítása is, a fa szerkezetű kocsik darabjai ugyanis szabályosan felnyársalták a bennük utazó embereket.
A balesetet széles körű vizsgálat követte, melynek során kiderült, hogy a tragédiának három fő oka volt. Egyrészt a győri forgalomirányítás hibázott, amikor engedélyezte, hogy a bécsi gyors előtt öt perccel elindulhatott a grazi személyt helytelen vágányra kényszerítő különvonat. A második hibát a vasúti szolgálattevő követte el, amikor is nem számolt azzal, hogy a személyvonat nem tudja végrehajtani a manővert olyan gyorsan, mint ahogy arra számított. A harmadik hibát pedig a gyorsvonat vezetője követte el, aki túl későn vette észre az állomás előtti tilos jelzést, és így a vészfékezés ellenére belerohant a másik vonatba. A tragédiában életét vesztette Thallóczy Lajos, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Magyar Történelmi Társulat elnöke is.
A tragédiához több szerencsétlen körülmény összejátszása vezetett. A vasúti pályák a háború miatt nagyon túlterheltek voltak, a pálya minősége megsínylette az extrém használatot. A háborúig ugyanis csak a személyforgalmat kellett kiszolgálnia, a katonai vonatokra azonban nem volt felkészülve a vasút. A másik körülmény pedig Ferenc József halála volt. A császár temetésére 1916. november 30-án kerül sor, az eseményre pedig számos magyar előkelőség vonattal utazott Bécsbe, jócskán megnövelve a forgalmat. A pálya romlott állapota, és a megnövekedett forgalom előrevetítette egy tragédia bekövetkeztét.
A balesetben részt vevő egyik szerelvény éppen a császár temetéséről Budapestre tartó különvonat volt. A kiszámíthatatlan forgalmi helyzet miatt (nemcsak személy- és különvonatok, hanem számos katonavonat is a pályán vesztegelt) a szerelvény nagyon hosszú késést halmozott föl, így ért Herceghalom állomáshoz. A tragédiában szerencsétlenül járt másik szerelvény a Budapestről Grazba tartó személyvonat volt. A vonal túlzsúfoltsága miatt azonban Herceghalomnál az állomás átmenő, Budapest felé tartó fővágányán tartózkodott, tehát szemben állt a forgalommal. Indulásakor egy váltón áthaladva kellett volna visszatérnie a helyes irányba, a bécsi gyorsvonat megérkezése előtt. Nem így történt.
A vasúti szolgálattevő menesztette a grazi személyvonatot, de nem számolt azzal, hogy a bécsi gyors teljes sebességgel érkezik, s a hosszú szerelvény nem tudja végrehajtani biztonságosan a manővert, mellyel a helyes vágányra tudott volna áttérni. A gyorsvonat közel 80 km/h-s sebességgel csapódott be a személyvonat utolsó két kocsijába. Az erőhatások következtében a kocsik leestek a pályáról és darabokra hullottak. A tragédia súlyosságához hozzájárult a vagonok kialakítása is, a fa szerkezetű kocsik darabjai ugyanis szabályosan felnyársalták a bennük utazó embereket.
A balesetet széles körű vizsgálat követte, melynek során kiderült, hogy a tragédiának három fő oka volt. Egyrészt a győri forgalomirányítás hibázott, amikor engedélyezte, hogy a bécsi gyors előtt öt perccel elindulhatott a grazi személyt helytelen vágányra kényszerítő különvonat. A második hibát a vasúti szolgálattevő követte el, amikor is nem számolt azzal, hogy a személyvonat nem tudja végrehajtani a manővert olyan gyorsan, mint ahogy arra számított. A harmadik hibát pedig a gyorsvonat vezetője követte el, aki túl későn vette észre az állomás előtti tilos jelzést, és így a vészfékezés ellenére belerohant a másik vonatba. A tragédiában életét vesztette Thallóczy Lajos, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Magyar Történelmi Társulat elnöke is.