SG.hu
Boldog vagy szomorú? - az emberek értik a kutyákat
Az MTA-ELTE Összehasonlító Etológia Kutatócsoport kutatói a világon elsőként bizonyították, hogy az emberek hasonló akusztikai szabályszerűségek mentén "értékelik" a kutyák hangjait, mint saját érzelemkifejező hangjaikat: így képesek arra, hogy felismerjék a kutyák hangulatát.
Az MTA-ELTE Összehasonlító Etológia Kutatócsoport Etológia Tanszéken dolgozó kutatói - Faragó Tamás tudományos munkatárs vezetésével - a világon elsőként bizonyították, hogy az emberek hasonló akusztikai szabályszerűségek mentén "értékelik" a kutyák hangjait, mint saját érzelemkifejező hangjaikat: így képesek arra, hogy felismerjék a kutyák hangulatát. A kutatásról szóló közlemény a Royal Society által megjelentetett Biology Letters 2014. januári számában jelent meg.
A sajtóanyag szerint kutatócsoport tagjai igazolták azt a régi sejtést, amely szerint az ember a kutya hangjaira figyelve megértheti azok "jelentését". Az emberi, nem-nyelvi érzelemkifejezéseket és kutyahangokat is az adott hang hossza és magassága jellemzi legjobban. A kutatók a kísérletek során 100 emberi, nem-verbális hangjelzést - köztük sírást és nevetést is - és 100, változatos szociális helyzetekben (többek közt üdvözlés, csontőrzés, házőrzés, kunyerálás, játék közben, illetve egyedül hagyva) felvett kutyahangot mutattak közel 40 önkéntesnek. Faragó Tamás, a kutatás vezetője elmondta: az emberek nagyszerűen ismerik fel társaik érzelmeit viselkedésükre és hangjaira támaszkodva.
Az ELTE kutatóinak kísérletében az önkéntesek a hosszú és magas kutya és emberi hangokat is negatívnak és nagyon intenzívnek értékelték, ami a félelemhez kapcsolható belső állapot, míg a hosszú és mély hangokat szintén negatívnak, de kevésbé intenzívnek érzékelték, ami az agresszív érzelmi állapotnak feleltethető meg. Ezzel szemben a rövid lüktető hangok sorozatai - legyenek magasak vagy alacsonyak - mindig pozitívnak tűntek.
"Most már egyértelmű, hogy hasonló akusztikus paraméterekkel jellemezzük az érzelmek pozitív vagy negatív mivoltát és intenzitását: teljesen mindegy, hogy egy kutya vagy egy embertársunk hangját halljuk" - foglalta össze Faragó Tamás. Az eredmények megerősítik azt, amit a kutyatulajdonosok régóta állítottak. Eszerint meg tudják mondani, hogy kisállatuk boldog vagy szomorú, vagy éppen mérges, esetleg fél - mindezt csupán a kutyák hangadására alapozva. Ráadásul ezeknek a szabályszerűségeknek az ismeretében lehetséges olyan mesterséges érzelemkifejező hangok létrehozása, amelyek könnyen, automatikusan felismerhetőek az ember számára. Ezek később beépíthetők szociális robotokba, amelyek viselkedése jobban felismerhető lesz a naiv felhasználó számára. Az emberek így könnyebben elfogadják majd a robotokat, kevésbé idegenkednek tőlük - ez különösen fontos lehet majd az időseket segítő és társrobotok alkalmazása során.
Az MTA-ELTE Összehasonlító Etológia Kutatócsoport Etológia Tanszéken dolgozó kutatói - Faragó Tamás tudományos munkatárs vezetésével - a világon elsőként bizonyították, hogy az emberek hasonló akusztikai szabályszerűségek mentén "értékelik" a kutyák hangjait, mint saját érzelemkifejező hangjaikat: így képesek arra, hogy felismerjék a kutyák hangulatát. A kutatásról szóló közlemény a Royal Society által megjelentetett Biology Letters 2014. januári számában jelent meg.
A sajtóanyag szerint kutatócsoport tagjai igazolták azt a régi sejtést, amely szerint az ember a kutya hangjaira figyelve megértheti azok "jelentését". Az emberi, nem-nyelvi érzelemkifejezéseket és kutyahangokat is az adott hang hossza és magassága jellemzi legjobban. A kutatók a kísérletek során 100 emberi, nem-verbális hangjelzést - köztük sírást és nevetést is - és 100, változatos szociális helyzetekben (többek közt üdvözlés, csontőrzés, házőrzés, kunyerálás, játék közben, illetve egyedül hagyva) felvett kutyahangot mutattak közel 40 önkéntesnek. Faragó Tamás, a kutatás vezetője elmondta: az emberek nagyszerűen ismerik fel társaik érzelmeit viselkedésükre és hangjaira támaszkodva.
Az ELTE kutatóinak kísérletében az önkéntesek a hosszú és magas kutya és emberi hangokat is negatívnak és nagyon intenzívnek értékelték, ami a félelemhez kapcsolható belső állapot, míg a hosszú és mély hangokat szintén negatívnak, de kevésbé intenzívnek érzékelték, ami az agresszív érzelmi állapotnak feleltethető meg. Ezzel szemben a rövid lüktető hangok sorozatai - legyenek magasak vagy alacsonyak - mindig pozitívnak tűntek.
"Most már egyértelmű, hogy hasonló akusztikus paraméterekkel jellemezzük az érzelmek pozitív vagy negatív mivoltát és intenzitását: teljesen mindegy, hogy egy kutya vagy egy embertársunk hangját halljuk" - foglalta össze Faragó Tamás. Az eredmények megerősítik azt, amit a kutyatulajdonosok régóta állítottak. Eszerint meg tudják mondani, hogy kisállatuk boldog vagy szomorú, vagy éppen mérges, esetleg fél - mindezt csupán a kutyák hangadására alapozva. Ráadásul ezeknek a szabályszerűségeknek az ismeretében lehetséges olyan mesterséges érzelemkifejező hangok létrehozása, amelyek könnyen, automatikusan felismerhetőek az ember számára. Ezek később beépíthetők szociális robotokba, amelyek viselkedése jobban felismerhető lesz a naiv felhasználó számára. Az emberek így könnyebben elfogadják majd a robotokat, kevésbé idegenkednek tőlük - ez különösen fontos lehet majd az időseket segítő és társrobotok alkalmazása során.