Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: EA Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Windows XP (SP3), Vista (SP1), Windows 7, Intel Core 2 Duo E6420 2,13 GHz vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 5200+, 2 GB RAM, 7 GB szabad tárhely, nVidia GeForce GT 220 vagy ATI Radeon HD 4650
Hasonló játékok: Potter and the Deathly Hallows Part 1
Kategória: akció/kaland

Végéhez ért a közel egy évtizedig tartó Harry Potter őrület, s a regényfolyam, illetve a film után a játékipar is pihenőt fújhat egy ideig. Óriási kár, hogy az utolsó két mozis videojáték átiratait készítő EA Brightlight csúfosan belebukott mindkét adaptációba, így Harry hiába győzi le nemezisét, az EA fejlesztőivel már nem bírt.

Amíg Hollywood képes volt megemberelni magát, és egy méltó zárással búcsúzott Harry Potter kalandjaitól, addig az Electronic Arts alaposan arcon csapta Roxfort tehetséges ifjú varázslóját és társait. Az EA Brightlight a botrányosra sikerült Harry Potter and the Deathly Hallows első része után sem tudott csodát művelni, így a folytatás pont olyan sekélyes, unalmas, frusztráló és már-már nevetségesen rossz, mint elődje. Pedig kiváló alapanyagot szolgáltatott a Halál Ereklyéi második felvonása, hiszen egy ízig-vérig akciódús, látványos, mozgalmas befejezés teszi kerekké a mesét, amit meglepő módon egészen sajátosan értelmezett a fejlesztőgárda.


A Harry Potter and the Deathly Hallows második részének története pont ott veszi fel a fonalat, ahol az első résznél elvágták azt a készítők, így Harry, Hermione és az ifjabb Weasly a Voldemort elpusztításához szükséges horcruxok után nyomoznak, hogy aztán azok megszerzésével egy végső harc képében teljesüljön be Harry végzete. Mindezt egy Gears of Warból lopott, nagyon kezdetleges, sokszor inkább idegesítő fedezékrendszeres játékmenettel próbálják meg letolni a torkunkon, közel három órás játékidővel megfejelve. Igen, Harry Potter utolsó, elméletileg óriási katarzisban beteljesülő kalandja mindössze három órás játékidőt kínál, ami a mai trendeket figyelembe véve is nevetségesen kevés, főleg ha figyelembe vesszük, hogy ezt a három órát gyakorlatilag nem mással töltjük el, mint a jól ismert "pálca-harcokkal".

A készítők ugyanis az első rész botrányos játékmenetét érintő kritikákat úgy fogták fel, hogy akkor azokon a folytatásban nem javítani, csiszolni kellene, hanem egyenesen kihajítani őket, így a Harry Potter and the Deathly Hallows egy végtelenül lecsupaszított akciójáték, ahol fedezékről fedezékre haladva kell eljutnunk a végső megmérettetésig. Nincsenek mellékküldetések, nincs lehetőség gyűjtögetésre, és az első részben megismert "lopakodós" szekvencia is teljesen eltűnt. Így a játékban a varázslatok folyamatos mormolásával és a szkriptelt halálfalósereggel kell állandó harcot vívnunk.

Ami némi változatosságot igyekszik belecsempészni ebbe a monotóniába, azok a folyamatosan megnyíló varázslatok, amiket aztán kombinálhatunk harcok közben - csak a játék nem kényszerít rá minket, hogy ezt meg is tegyük. Amivel már a játék elején is rendelkezni fogunk, az a sima lövöldözéssel egyenértékű stupor, de utána szert teszünk olyan szuper varázslatokra, mint az ellenfél védekező pajzsát semlegesítő Expelliarmus, a gépfegyverrel felérő Expluso, a több ellenfél ellen is bevethető Impedimenta, a gránátként használható Confringo, és a rosszfiúkat megbénító Petrificus Totalus.


A fejlesztők elképzelése szerint ezeket folyamatosan váltogatjuk majd harc közben, főként a kialakult helyzetekhez igazítva, elsődlegesen azért, mert túl hosszú sorozatok esetén elveszítjük az irányítást az ige felett, így egyre pontatlanabbul fogunk célozni. A valóságban az a helyzet, hogy ez nem így működik, és bőven elég lesz egy-két ige között váltogatnunk, a harcok ugyanis nem nyújtanak túl magas fokú változatosságot. Ezt főként az ötlettelen, egy kaptafára épülő, és képességekben sem igazán eltérő ellenfeleknek köszönhetjük.

Ezt a fajta linearitást és hamar unalomba fulladó élményt csak fokozza a pályatervezés is, ami nem ad lehetőséget kisebb elkalandozásokra, felfedezésekre, így a Harry Potter and the Deathly Hallows második része egy közönséges csőjáték szintjére degradálódik, ami nagyon hamar frusztráló és idegesítő tud lenni. Ezen a helyzeten az sem segít, hogy a mesterséges intelligencia némi javuláson esett át, a harcok során ugyanis továbbra sem fogunk taktikázni. Valószínűleg a készítők is érezhették, hogy zavar van az erőben, és túlságosan monoton lesz így a játék, így lehetőség szerint egy-egy küldetés erejéig nem csak Harry, de más szereplők bőrébe bújva is kapunk egy kis ízelítőt a Voldemort seregei elleni háborúból. A gond azonban az önismétlés, ugyanis rendre olyan helyszíneket járunk be ilyenkor, amelyeken korábban már harcoltunk, a történéseket így mindössze egy másik aspektusból meséli el a játék.


A színvonal fokozásában a szavatosságot támogatni kívánó kihívási szintek és az online többjátékos mód sem segít, és a játék grafikai körítése is erősen a középszint alját súrolja. Zombitekintetű főszereplők, egy kaptafára épülő ellenfelek, sokszor felhasznált elemek az egyes helyszíneknél és borzalmas animáció jellemzi a második részt.

A Harry Potter and the Deathly Hallows első és második része között mindössze nyolc hónap telt el, így érthető, hogy a készítők nem tudtak óriási minőségi ugrást produkálni az elődhöz képest, de azt talán kevesen hitték volna, hogy teljesen sikerül sárba tiporni a franchise hírnevét - legalábbis ami a játékpiacot illeti. A második felvonás ugyanis hatalmas visszaesés az előző epizódhoz képest, és egy ilyen záróakkordhoz igenis illett volna a tisztes, gondos odafigyelés.

Grafika: Sokszor gumiszerű hatást keltő arcok, hajkoronák, újrahasznált elemek, üres zombitekintet és a szemnek bántó animációk jellemzik a játékot. Hiába árad a játék minden egyes helyszínéből a Harry Potter-hangulat, ettől még nagyon csúnyán fest a játék.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Ugyan PlayStation 3-on Move-támogatással érkezett a játék - a Kinect-integráció sajnos kimaradt -, a PC-s változat terelgetésével komoly gondba nem ütközik az ember. Könnyen, gyorsan lehet az igék között váltani, a célzás egyszerű, és mivel ez egy akciójáték, másra nem nagyon van szükség. A fedezékek mögé könnyen be lehet bújni.

Játszhatóság: Unalmas, repetitív, egysíkú, hamar unalomba fullad és frusztráló, újrajátszhatósági faktora pedig a nullához konvergál.

Intelligencia, nehézség: Fejlődött az első rész óta, már fedezék után kutat, de továbbra sem taktikázik. Miért is tenné, amikor zsákszámra özönlenek az egyes helyszíneken az ellenfelek, így sokszor a létszámfölény okozhat csak fejtörést.

Hangok, zene: Átlagos szinkronszínészi teljesítmény, viszont a filmből ismerős dallamok azért hozzátesznek a hangulathoz.

Összefoglalás: Amíg a Verdák 2 játék esetében reményünknek adtunk hangot, miszerint lehet filmből jó adaptációt készíteni, addig a Harry Potter alaposan ránk cáfol. Egy unalmas, ötlettelen, hamar monotonná váló, nagyon rövid játék lett a második rész, amit érdemes messziről elkerülni.