Kiadó: EA
Fejlesztő: EA Canada
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2,8 GHz, 512 MB RAM, 8 Gbyte szabad hely, DirectX 9-et támogató 128 Mbyte-os videokártya
Ajánlott: Intel Pentium IV 3 Ghz , 1 Gbyte RAM, nVidia Geforce 7900+
Hasonló játékok: Need for Speed: Carbon, GTR 2, Test Drive Unlimited
Kategória: árkád autóverseny

A karácsony közeledtével ma már a hóesésnél jóval biztosabb dolog, hogy az Electronic Arts piacra dobja legújabb Need for Speedjét, mely idén már a 11. epizódját ünnepelheti. Végre 5 hosszú és sötét év után a lóerőfüggők újra előbújnak a tükrös aszfalt árnyékából és a közvilágítás helyett újra napfény csillan fel a vagány autók fényezéséről. Ettől persze a játék még nem biztos, hogy főnyeremény.

Az éjszakai vagányok, illegális gyorsulók eposzai után a 2007-es NFS újra előbújik odújából és az eddig sosem kóstolt amerikai showműsorok mintájára az unatkozó átlagemberek szórakoztatására kitalált száguldó cirkusz hangulatával örvendezteti meg a kiéhezett rajongókat. A főként épített pályákon zajló futamok nézőkkel, kommentátorral, néhol tribünökkel egészülnek ki, így a gázpedált addiktívan nyomkodó főszereplők újra legális harcosokká válnak. A bemutató videókban minden eddiginél részletesebb autómodellek, csillogó effektek és minden egyéb nyalánkság csábítja a fogyasztókat, hogy emeljék le a polcról a játékot, bár telepítés után természetesen és sajnos, de újra csalódnia kell a játékosoknak. Legalábbis egy részüknek biztosan. Az NFS korábbi részei is megosztották a közönséget, tehát bizonyos, hogy ismét lesz egy tábor, aki leborul az EA előtt, míg a többiek fintorognak jövő télig, mire megjelenik egy nekik tetsző újabb rész.


A legújabb NFS, a Pro Street mindazonáltal komolyan szakít elődjeivel és amellett, hogy grafikailag igyekszik kihozni a maximumot, a játékélményre fókuszál és szembeszáll a korábbi árkád stílussal. Kezdjük azzal, hogy a lehetőségekhez képest egész valóságosan törnek az autók, ami nem csak azt jelenti, hogy ha beleszállunk egy falba, akkor betörik az ablak vagy leesik a motorháztető, hanem szép lassan totál károsra amortizálható minden kocsi a versenyek közben. A karosszérián túl az autó belsőségei is sérülnek, ami megmutatkozhat rosszabb irányíthatóságban, de elveszett teljesítményben is, sőt akár teljesen fel is adhatja az autó, ha párszor keményen oda csapunk az arcának. A pályák mellett az sem mindegy, hogy minek megy neki a játékos, csakúgy, mint a valós életben.

Ha közel azonos sebességgel haladó két autó csúszik egymásba, akkor komolyabb kár nem keletkezik, sőt a gumifal sem zúzza ripityára az autót (ami azért a valóságban másképp van), de egy keményebb fallal való találkozás a verseny végét jelenti bármely nevezőnek. Sőt újra leéghet a motor, ha túl sokáig maximum fordulaton pörög, illetve kisebb bukkanókon megugorva egy gyönyörű piruett után is game over van. Az árkádságból persze sok minden megmaradt, továbbra is vissza lehet tenni az útra az R megnyomásával a kocsit, illetve a mesterséges intelligencia ezúttal is dinamikusan simulékony, azaz minél gyorsabban megyünk, annál jobban pörög ő is.


A valósághűség másik megkísértése a valós vezetési élmény felé elrugaszkodás, amit persze nehezen lehet szimulálni, főleg ha a PC-s platformról és billentyűzet kontrollról van szó. Ennek ellenére végre megint van valami köze a fizikához a játéknak, a kilométerórára pillantva néha megnyugtató, hogy a nagy kanyarokat a kijelző szerint nem 120-szal veszi be a versenyző, hanem a reális 30-40-70 km/h sebességen.

Sőt egy kézifék nem feltétlenül azt jelenti, hogy hajóként sodródva valmikor majd megáll az autó, hiszen ha keresztbe csúsztatjuk, akkor mint a valóságban megáll szépen a kocsi a négy gumi súrlódása miatt. Ez viszont nem volt igaz teljesen minden modellre, voltak olyanok, melyek teljesen kellemesen kezelhetőek, mások viszont inkább emlékeztettek kenura, bár lehet, hogy azokat a böszme nagy modelleket tényleg ilyen nehéz kordában tartani. Történet egyébként gyakorlatilag nincs, a lényeg, hogy fiatal és vad sofőrként a játékos fejében megfordul az az eszeveszett ötlet, hogy ő lesz a környék autós királya, amihez le kell győzni szinte mindenkit. Az eleje még örömzene, meglepően jobb autókat is könnyedén lehet elverni, a bemelegítés tehát nem vérpisilős. Az előrehaladás függvénye, hogy az egyes helyszíneken el tudjuk e verni a helyi menő arcokat és tovább tudunk-e állni a következő helyszínre. Ehhez néha elegendő pár meccsen megmutatni a helyieknek, hogy ki a főnök, de olyan is előfordul, hogy teljes tisztítás szükséges, mikor a legnagyobbak rekordjaihoz kell közel kerülni.

A szép az az egészben, hogy nem lehet ám bármikor visszatérni, foltozgatni az egyes részeket, hanem az elismerést jelentő "Domination" fokozatért egy szuszra kell megküzdeni. Javítani lehet a versenyek között, de belepiszkálni a beállításokba vagy az alkatrészeket cserélgetni már nem. A fejlesztők ismét megpróbálták megbonyolítani is a adolgot, ezért immáron tervrajzok vannak az autókhoz, ezekből autónként három darab lehet, ezen belül lehet beállítani, hogy milyen motor, milyen váltó, karosszéria és extrák kerüljenek majd a járgányra, illetve azok hogyan legyenek beállítva.

Sajnos legtöbbször a játék nem tájékoztat arról, hogy pontosan mi is történik, a pihent amcsiknak az már biztosan megterhelő lett volna, ha kettőnél több számot látnak egy napon/lapon, ezért egy teljesen öncélú "légcsatorna" lett a prezentáció, aminek funkciója viszont nem sok van. Szerencsére az autó festegetése, matricázása a régi, bele lehet merülni a dekorációba, már akinek van türelme hozzá, kitartása és ideje maszatolni vele és nem kizárólag a verseny érdekli.


A játékmódok között régi ismerősök és új megoldások is vannak, igaz sajnos a korábbi részekben kedvelt funkciók közül is hullott ki bőven, kezdve mondjuk a rendőrökkel, hisz ez egy tök legális verseny, nem nagyon kell menekülni. A sima versenyt itt Grip-nek hívják, ami egy versenypályán zajlik, amiben többnyire 1-2 hosszú egyenes és különböző erősségű kanyarok vannak. A sima módban mindenki olyan autóval nevez be, amilyennel tud, míg van az osztály alapú, amikor annak ellenére, hogy a keményebb és gyengébb gépek is a pályán vannak, a mindenki a saját kategóriájának megfelelő társakkal méreti meg magát.

Le lehet akár zúzni a komolyabbakat is csak nem sok értelme van, talán a több bónusz jutalom miatt esetleg Ezen kívül egy érdekes találmány a sima köridő alapú verseny mellett a szektor foglalósdi. Aki a leggyorsabban teljesíti az adott szakaszt, az pontokat kap, az időket persze lehet javítgatni, amiért szintén jár a pont, kicsit olyan, mint a saját magunk kitalált manuális kompetitív játékmód 5 NFS-sel korábban. A Speed módban szintén egy korábbi ismerős köszön vissza, mégpedig az trafipax hangulat.

A maradék két játékmód pedig természetesen a drift és a gyorsulás. A dift szintén valamennyivel valóságosabbnak tűnik, nagyon könnyen meg lehet csúszni, nagyon könnyen lelassul az autó és alig ellenkormányozható. Ezen persze fejlesztéssel lehet javítani. Míg a driftben a legfontosabb, a kocsi útontartása és minél nagyobb sebességgel való bűvészkedés, addig a gyorsulás természetesen most is egy gagyi reflexjáték. Az autóra rá sem kell nézni, elegendő a sebváltó sávot bámulni és a megfelelő pillanatokban felváltani következő sebességbe.


Ezektől persze senkinek nem fog a vérnyomása az egekbe szökni, pár óra után halál unalmassá válik, jómagam egyszer-egyszer el is aludtam versenyek közben, de legalább sikerült komolyabban tesztelni az autók törését morálisan megkérdőjelezhető szándékosság nélkül. A változás mindössze annyi lesz, hogy egyre gyorsabb tempóban haladunk majd, egyre rövidebb idő alatt lesz meg a negyed mérföld és egyre gyorsabban bírja majd a verdánk bevenni a kanyarokat. Ez körülbelül olyan kreativitási szintet jelent, amit a PDA-mon favoritként kezelt pár megás K-Rally játék is képes prezentálni. Amennyiben valaki nagyon előre akar szaladni a játékban, akkor azt fogja észrevenni, hogy a drag race-ben a többiek másodpercekkel előtte vannak, ha viszont alaposan minden versenyt kivégzünk, akkor pedig ultra könnyű lesz végig az egész játék. A titok egyszerűen annyi, hogy mindegyik versenytípusra legyen egy felkészített autó, amiket nem kell agyontuningolni, éppenséggel csak azt kell belerakni, amitől azt a versenyt meg lehet nyerni.

Autók szintjén viszont teljesen meglepő a választék. Mivel a versenyhelyzet a bárki által szabadon nevezhető bajnokságot jeleníti meg, ezért nem a legelvarázsoltabb csudajárgányok kaptak csak helyet a játékban, sőt a jelen levő márkák közül sok esetben nem is a legújabb modellek. BMW-ből, Porsche-ből például több féle is van, VW-ből az 5-ös Golf GTI-je szerepel, addig például a Ford a jó kis Escorttal képviselteti magát, ami egyébként teljesen érthető, annak ellenére, hogy a Nissanból például nem a Sunny-t tették be mégsem.

Kár lenne felsorolni mind az 55-60 járgányt, ami szerepel a játékban, viszont a bogarászós fajta játékosok bizonyára élvezni fogják, hogy az eddiginél még aprólékosabban lehet majd kidíszíteni az autókat, a fényezés, a karosszéria elemek mellett a minták, feliratok végtelen tárháza áll rendelkezésre és az autók között is lehet lelni már önmagában stílusos és gyönyörű darabokat. Aki kevésbé kreatív, az az ellenfelek autóiról is lophat ötleteket, de szerencsére az efféle optikai tuning ki is hagyható teljesen, akkor is ha a vallásos NFS játékosnak a dizájnolás nélkülözése elképzelhetetlen. Grafika:
Szépnek szép, jónak jó. Az effektek és a fények láttán bólogatni kezd még a legszkeptikusabb ember is, de valami miatt mégis az az érzésem támad, hogy az EA még mindig ugyanazt a motort használja évek óta. Ugyanazok a figurák, ugyanazok a megoldások, egyre több sminkkel eltakarva persze. Arról nem is beszélve, hogy főleg multiplayer módban szinte minden effektet érdemes levenni, mert annak ellenére, hogy egyébként korrektül megy, néha elég keményen beszaggathat a játék minden egyértelmű ok nélkül. Ráadásul érdemben a felbontás csökkentése sem orvosolta ezt a problémát, tehát valószínű, hogy egyszerű teljesítményhiányról lenne szó.

Kezelőfelület:
Nagyon béna konzol átportolás ismét. Az EA mintha elfelejtette volna, hogy a PC-hez billentyűzet jár alapból egérrel és nem gamepad vagy kormány. A menük logikája számomra végig szokatlan volt. Nem okozott problémát ugyan, de valamiért állandóan pislogtam, hogy ez vajon miért így működik. És ez? Az alapértelmezett billentyűzetkiosztás átállítása pedig szinte biztos, hogy a legtöbbeknek szükséges lesz.

Játszhatóság:
Nagyon hamar unalmassá válik, talán tini fiúcskák számára lehet élvezetes hálózatban hosszútávon, ha pedig hozzátesszük, hogy teljesen az amerikai kultúrából építkezik a tematika, akkor számunkra végleg bukta a dolog. Aki nem játszik sokat, az talán kihúzza vele pár hónapig, de egy addiktabb virtuálsofőr számára karácsonyig jó ha kitart az öröm. Konzolon nyilván nagyobb élmény is lehet, így hát PC-re ez messze nem ajánlott kategóriába esik. A különböző helyszínek abban különböznek egymástól, hogy más bugyi van a zászlólengető csajon és más a környezet, de egyébként hamar rá lehet unni a terepekre is, mert abból sincs annyira sok.

Nehézség, AI:
Normál fokozaton minden pályát teljesítve gyerekjáték az egész. A kihívást az okozhatja, ha nincs szerencsénk és nem nagy pénzeket húzunk be a sorsolásokon vagy ha előre szaladva nem sikerül uralni az egész rendezvényt, így nagy lóvé nem jön be. Verseny közben az ellenfelek egészen korrekt módon okoskodnak. Autós versenyben eddig a dróton rángatott kocsik ideje dívott, de mára azért elvárt, hogy az ellenfelek reagáljanak valamit akcióinkra. Nagyon jó kis párbajok, csaták alakulnak ki, főleg akkor, ha komolyan vesszük, hogy az autókat nem nagyon kéne összetörni, mert sokba kerül javítani őket, ráadásul az eredmény is fényesebb, ha nem az a taktika, hogy mindenkit le kell zúzni.

Hangok és zene:
A zenei anyagok között a hiphop vonal mellett megjelenik az amerikai laza pop és némi elektronikus beütés és a szokásos hardcore is. Egyébiránt jó aláfestő dallamok csendülnek fel, igaz teljesen jelentéktelen módon, mint ahogy a kommentátor is az: folyamatosan magyaráz valamit, de jobbára nem lehet hallani belőle semmit, annyira viszont nem jó, hogy megérje miatta átvariálni a hangbeállításokat. Az autók hangja a szokásos, a tuning kocsik gazdái tudnák csak megítélni, hogy mennyire autentikusak.

Összegzés:
Unalmas, hogy minden évben kell egy nagy durranásnak ígérkező NFS-nek jönnie, ami klisékből építkezik az elsőtől az utolsó morzsáig. Nem igaz, hogy nem lehet vele jól szórakozni, nem igaz, hogy egy casual playert nem kötne le hosszabb időre, de bizony, aki látott már jó autóversenyeket, az nem fog erről ódákat zengeni. Az sem biztos, hogy a PC a legjobb platform azoknak, akik száguldozni szeretnének. Ez a játék PC-re nem feltétlenül ajánlott, konzolon elmegy, jövőre talán jobb lesz.

Kapcsolódó letöltések:

Demó