Németh Szabolcs
Galactic Assault: Prisoner of Power
Az Akella, és a Wargaming.net játékáról 2006-ban már írtunk, igaz akkor még Inhabited Island néven. Az elmúlt egy év során számos dolog történt.
Az Akella nagyon szívesen használja fel tehetséges írok regényeit játékainak megalkotásánál. A Galactic Assault a Sztrugatszkij testvérek tollából származó sztorit dolgozza fel, méghozzá úgy, hogy a játékosok ne csalatkozzanak az izgalmas papírlapok után a DVD-korongon található virtuális átiratban sem.
Főhősünk Maxim Kammerer, aki egy technikai hiba miatt kénytelen kényszerleszállást végrehajtani, és egy idegen bolygón landol, amelyről hamarosan kiderül, hogy egyáltalán nem lakatlan, sőt rögtön négy kolónia is megpróbál megélni rajta. Sokáig nem töprenghet, hiszen szinte azonnal lakat alá kerül, ám szerencsére hamar kiszabadul, és úgy gondolja, hogy ha már a sors a Saraksh-ra sodorta, körülnéz. Ez lesz a veszte, ugyanis a bolygón élő nemzetek között öldöklő háború dúl.
A Sztrugatszkij testvérek regényét egyesek egyszerűen izgalmas történetnek fogják fel, ám azok akik a sorok közt is tudnak olvasni rájönnek, hogy sokkal többről van szó. Konkrétan ügyesen elbújtatott társadalomkritikáról a különféle világeszmék körítésével. Ezért természetesen a Galactic Assault sem szól másról, de persze legtöbbünk számára a GA: PoP nem lesz több egy izgalmas körökre osztott stratégiánál, ami nem is baj.
A játék során hiába keresünk szövetségest, hiszen ezen a bolygón olyan nem létezik. A négy egymással szemben álló nagyhatalom eredetben, fejlettségben, kultúrában, egyszóval szinte mindenben különbözik egymástól, és mindegyik szeme előtt egy cél lebeg, a totális győzelem. A történeti szálak összekuszálódása során többször feltesszük majd a kérdést, hogy mi miért avatkozunk bele egy számunkra teljesen idegen civilizáció történelmébe, de valami miatt mindig a bolygón maradunk, hogy igazságot tegyünk ott, ahol ez lehetetlen. Arról nem is beszélve, hogy egészen a játék végéig nem lehetünk biztosak abban, hogy azt a frakciót segítettük-e a győzelemhez, amely azt valóban megérdemelte.
Három nép között szorosabb együttműködést is felfedezhetünk, ugyanis a Khonties, a Barbarians és az Island Empire egy célt tűzött ki maga elé. Amellett, hogy egymást elpusztítsák, meg akarják semmisíteni a legnagyobb csoportosulást, a Land of Fathers-t.
A játékmenet sokban hasonlítani fog a Wargaming.net korábbi fejlesztésére, a Massive Assaultra, ám szerencsére a fejlesztők átértékelték a körökre osztott stratégia fogalmát. Ha mondjuk az egyik ellenfélre rálövünk, az még abban a körben visszatüzel, és nem várja meg azt, hogy rákerüljön a sor. További újításként tarthatjuk számon azt is, hogy számos ismert hadművelet, mint például beásás, gránátvetés, telepítés, környezeti előnyök kihasználása is bekerültek a programba. Például ha egy mocsár közelébe telepítjük a bázisunkat, ne csodálkozzunk azon, ha a gyilkos sártenger miatt páncélosaink magatehetetlenné válnak.
Az Akella-nál kínosan ügyelnek az egyensúlyra, ezért a gyalogostól kezdve egészen a vadászbombázóig mindent megtalálunk, igaz mind a négy frakciónál más név alatt. Az egységek a szokásos energia, pajzs, támadóerő, mobilitási értékekkel bírnak, ami pontosan elég egy izgalmas stratégiai játékhoz. Természetesen az egységeinket fejlesztésekkel tovább erősíthetjük, illetve az elcsigázott csoportokat "felfrissíthetjük".
Bizony-bizony, motiváció nélkül nem jutunk előre. Az egységekre kattintva egy lámpa jelzi az elégedettségük szintjét. Ha a fényforrás zölden világit, minden rendben, a katonák maximális erőbedobással hajlandóak meghalni értünk. Viszont ha piros fény ékeskedik az egységünk felett, akkor nagy a baj, ugyanis a lelkesedés hiánya akár parancsmegtagadásban is kicsúcsosodhat.
A fejlesztők ígéretei szerint kivételes mesterséges intelligenciával lesz dolgunk. Például az ellenfél sosem az állig felfegyverzett, a haderő gerincét alkotó, bivalyerős egységeinket támadja majd meg, hanem elsőként a csatában elfáradt, sebezhető katonáink szanálásába kezd. A vizuális megjelenítés egyértelműen nem tartozik a program ütőkártyái közé. Az évszak, napszak változása manapság nem lehet pozitív újdonság, hiszen ezek inkább már alapelemei egy játéknak, ahogy azt sem illik nagydobra verni, hogy több égtájon is megfordulunk majd.
Mindent egybevetve nem tűnik rossz próbálkozásnak a Galactic Assault: Prisoner of Power, és ha még a grafikán is kovácsolnak egy kicsit, szemre is tetszetős játék elé ülhetünk le szeptember 28-án.
Az Akella nagyon szívesen használja fel tehetséges írok regényeit játékainak megalkotásánál. A Galactic Assault a Sztrugatszkij testvérek tollából származó sztorit dolgozza fel, méghozzá úgy, hogy a játékosok ne csalatkozzanak az izgalmas papírlapok után a DVD-korongon található virtuális átiratban sem.
Főhősünk Maxim Kammerer, aki egy technikai hiba miatt kénytelen kényszerleszállást végrehajtani, és egy idegen bolygón landol, amelyről hamarosan kiderül, hogy egyáltalán nem lakatlan, sőt rögtön négy kolónia is megpróbál megélni rajta. Sokáig nem töprenghet, hiszen szinte azonnal lakat alá kerül, ám szerencsére hamar kiszabadul, és úgy gondolja, hogy ha már a sors a Saraksh-ra sodorta, körülnéz. Ez lesz a veszte, ugyanis a bolygón élő nemzetek között öldöklő háború dúl.
A Sztrugatszkij testvérek regényét egyesek egyszerűen izgalmas történetnek fogják fel, ám azok akik a sorok közt is tudnak olvasni rájönnek, hogy sokkal többről van szó. Konkrétan ügyesen elbújtatott társadalomkritikáról a különféle világeszmék körítésével. Ezért természetesen a Galactic Assault sem szól másról, de persze legtöbbünk számára a GA: PoP nem lesz több egy izgalmas körökre osztott stratégiánál, ami nem is baj.
A játék során hiába keresünk szövetségest, hiszen ezen a bolygón olyan nem létezik. A négy egymással szemben álló nagyhatalom eredetben, fejlettségben, kultúrában, egyszóval szinte mindenben különbözik egymástól, és mindegyik szeme előtt egy cél lebeg, a totális győzelem. A történeti szálak összekuszálódása során többször feltesszük majd a kérdést, hogy mi miért avatkozunk bele egy számunkra teljesen idegen civilizáció történelmébe, de valami miatt mindig a bolygón maradunk, hogy igazságot tegyünk ott, ahol ez lehetetlen. Arról nem is beszélve, hogy egészen a játék végéig nem lehetünk biztosak abban, hogy azt a frakciót segítettük-e a győzelemhez, amely azt valóban megérdemelte.
Három nép között szorosabb együttműködést is felfedezhetünk, ugyanis a Khonties, a Barbarians és az Island Empire egy célt tűzött ki maga elé. Amellett, hogy egymást elpusztítsák, meg akarják semmisíteni a legnagyobb csoportosulást, a Land of Fathers-t.
A játékmenet sokban hasonlítani fog a Wargaming.net korábbi fejlesztésére, a Massive Assaultra, ám szerencsére a fejlesztők átértékelték a körökre osztott stratégia fogalmát. Ha mondjuk az egyik ellenfélre rálövünk, az még abban a körben visszatüzel, és nem várja meg azt, hogy rákerüljön a sor. További újításként tarthatjuk számon azt is, hogy számos ismert hadművelet, mint például beásás, gránátvetés, telepítés, környezeti előnyök kihasználása is bekerültek a programba. Például ha egy mocsár közelébe telepítjük a bázisunkat, ne csodálkozzunk azon, ha a gyilkos sártenger miatt páncélosaink magatehetetlenné válnak.
Az Akella-nál kínosan ügyelnek az egyensúlyra, ezért a gyalogostól kezdve egészen a vadászbombázóig mindent megtalálunk, igaz mind a négy frakciónál más név alatt. Az egységek a szokásos energia, pajzs, támadóerő, mobilitási értékekkel bírnak, ami pontosan elég egy izgalmas stratégiai játékhoz. Természetesen az egységeinket fejlesztésekkel tovább erősíthetjük, illetve az elcsigázott csoportokat "felfrissíthetjük".
Bizony-bizony, motiváció nélkül nem jutunk előre. Az egységekre kattintva egy lámpa jelzi az elégedettségük szintjét. Ha a fényforrás zölden világit, minden rendben, a katonák maximális erőbedobással hajlandóak meghalni értünk. Viszont ha piros fény ékeskedik az egységünk felett, akkor nagy a baj, ugyanis a lelkesedés hiánya akár parancsmegtagadásban is kicsúcsosodhat.
A fejlesztők ígéretei szerint kivételes mesterséges intelligenciával lesz dolgunk. Például az ellenfél sosem az állig felfegyverzett, a haderő gerincét alkotó, bivalyerős egységeinket támadja majd meg, hanem elsőként a csatában elfáradt, sebezhető katonáink szanálásába kezd. A vizuális megjelenítés egyértelműen nem tartozik a program ütőkártyái közé. Az évszak, napszak változása manapság nem lehet pozitív újdonság, hiszen ezek inkább már alapelemei egy játéknak, ahogy azt sem illik nagydobra verni, hogy több égtájon is megfordulunk majd.
Mindent egybevetve nem tűnik rossz próbálkozásnak a Galactic Assault: Prisoner of Power, és ha még a grafikán is kovácsolnak egy kicsit, szemre is tetszetős játék elé ülhetünk le szeptember 28-án.