Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: Gearbox Software
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 1 GHz-es Pentium III vagy AMD Athlon, 512 MB RAM, ATI Radeon 8500 vagy NVIDIA GeForce 4 (GeForce 4 MX nem jó!)
Ajánlott: 2,5 GHz-es Pentium IV vagy Athlon XP 2500+, 1 GB RAM, NVIDIA GeForce FX 5600 vagy ATI Radeon 9600
Kategória: Háborús FPS
Hasonló játékok: Medal of Honor: Allied Assault, Return to Castle Wolfenstein, Call of Duty United Offensive

Azt hiszem senki nem fog meglepődni azon, hogy egy újabb II. Világháborús játék került a piacra. Az sem fog senkit sokkolni, hogy a Szövetséges oldal egyik hős katonáját kell megszemélyesíteni a játékban és persze az sem lesz újdonság, hogy a játék állítólag szebbnek, valósághűbbnek és izgalmasabbnak ígérkezik, mint elődjei. Lássuk tehát mitől is lesz több mégis az Ubisoft gondozásában megjelent, GearBox Software fejlesztésű FPS akció.

A Medal of Honor rajongók biztosan egyből felhördülnek, hogy bizony semmivel sem lehet jobb ez a próbálkozás, de az indításkor mégis az volt az érzésem, hogy itt bizony rejtőzködik valami. Indítás után a minket fogadó főmenü igazán igényes, megspékelve az elmaradhatatlan, szívbemarkoló, háborús dráma érzetű melódiával. Az igényes előjáték persze el is várható minden DVD méretű játéktól. Igaz kevesebb, mint 3 Gbyte hasznos adat rejtőzik a lemezen, de ez csak annyit jelent, hogy nem pakolták tele a készítők felesleges videó animációval.


Megfordult a fejemben, hogy lassan már nem lehet eredeti történetet kreálni a világháború témakörben, mert minden pillanatát átélhettük már játékokban. Itt a szituáció 7 nappal a normandiai partraszállás után kezdődik, mikor is főhősünk a légi ezred egyik lelkes őrmestereként egy ejtőernyős bevetésben vesz részt. A repülőt annak rendje és módja szerint lelövik, a kis csapat pedig teljesen szétszóródva, hiányos felszereléssel és természetesen rossz helyen, de földet ér.

Az első sokk után feleszmélve a feladat, hogy a szétszóródott egységeket összehozzák és a veszteségeket összegezve kitalálják, hogyan jutnak el az eredeti célponthoz. Természetesen ez nem olyan egyszerű, mert úgy tűnik a front kellős közepébe csöppent a gárda (legalábbis a németek annyian vannak, mint az oroszok :> ). Persze szövetséges csak elvétve. Ezeknél a játékoknál mindig felmerül bennem a kérdés, hogy miért áll készenlétben ezernyi katona, ha a mi oldalunkon csak néhány szerencsétlen túlélő próbál navigálni. Ebből a szempontból a Call of Duty viszi a prímet, ahol legalább megpróbálták az egyenlő küzdelem látszatát kelteni.


Az első egy-két küldetés még a bemelegítés része, ahol is kiderül, hogy nem egyszerű katonaként kell helyt állni, hanem jó tiszthez méltóan kisebb-nagyobb csapatok vezényletét is el kell látnunk. Első barátunk Hartsock lesz, aki a történet folyamán szinte mindig mellettünk van. Itt jegyezném meg az első negatívumot, amitől felocsúdtam a varázslatból. Az teljesen normális, hogy alkalomadtán társaink közül temetni kell valakit, de az már több mint fura, hogy a következő küldetés eligazításán már újra ott sorakozik mellettünk. Mivel egy küldetés alatt nincs lehetőség a veszteségek pótlására, ezért elég lett volna csupán kitalálni 20 különböző nevet ugyanannak az arcnak. Ez már egy fokkal jobb lett volna.


Kösse fel mindenki a gatyáját, ez nem a Doom 3!

A készítők ezúttal tényleg komolyan gondolták a valósághű játékmenetet. A korábbi játékoknál talán többeknek szöget üthetett a fejébe, hogy a.), miért vannak szétszórva elsősegélycsomagok az erősen védett helyek után, b.) hogy kerül a mi fegyverünkbe való lőszer mindenhova az ellenséges területen. Ezeket az alapvető kérdéseket itt megoldották. Se "health pack", se szövetséges lőszer, se semmi, amivel összerakhatnánk magunkat küldetés közben. Cserébe viszont minden ellenséges fegyvert tudunk használni, bár egyszerre nem lehet nálunk sok fegyver, csakúgy mint a valóságban.

Ezt a képet árnyalja valamelyest, hogy a következő küldetésekhez érve nemcsak mi, hanem társaink is teljesen egészségesen ugranak bele a következő húsdarálóba. Ez persze magyarázható az akciók közti pihenők hatásával, de azt viszont nem értem, hogy ha már a kezemben van egy tuti német géppisztoly, akkor a következő küldetést miért kell újra egy közepesen gyenge puskával kezdenem. Ha már a fegyvereknél járunk, akkor az induláshoz egy jó tanács: akár állva, akár térdelve próbálunk tüzelni, használjuk a középső egérgombbal elérhető célzott lövést. Mint mindenki észre fogja venni, nincs célkereszt. Itt a normál állásban való lövöldözés inkább ijesztgetésnek számít, de kicsi az esélye a találatnak. Viszont erre is szükség van, hisz a játék egy új fogalommal operál, mégpedig figyelembe veszi, hogy egy adott ellenfél tűz alatt áll-e vagy sem, mennyire van hátrányos helyzetben a tüzeléshez. Az eredetihez képest, ha komoly tűz alá veszzük az ellent, akkor jóval több időt tölt majd a fedezékben és kevesebbet tüzel, és ha lő, akkor sem tud pontosan célozni. Ez a funkció adja vissza véleményem szerint a háború igazi hangulatát (bár bevallom nem vettem részt a II. Világháborúban).

Egy csata általában úgy néz ki, hogy kiszemeljük az ellenfelet, fedezéket keresünk, onnan kikémlelve megvárjuk míg újratölt, elkezdjük az ő fedezékét lőni folyamatosan, majd ha nagyon befészkelte magát, de egyébként tiszta a terep, akkor valaki előre fut és közelről agyonlövi. Ez egyszerűen hangzik, de mikor már nem egy hanem 4-5 csapattagot kell összehangolni, akkor komoly menedzsment készségek szükségeltetnek a sikerhez.


Über Mátrix Feature

Ezt valószínűleg érezték a játék készítői is, ezért bármelyik pillanatban lehetőség van a csata megállítására és a szituáció átgondolására, miközben felülről látjuk a csatateret. Először arra gondoltam, hogy ennyit a realitásról, de nem kell megijedni. Ebben a nézetben sem látjuk azokat az egységeket, akiket még nem fedeztünk fel és nincs igazi mozgatásra lehetőség, csak váltogathatjuk a nézetet a csata résztvevői között. Ez a funkció kárpótol minket azért, amit a monitor és a valós jelenlét közti különbség szül. Ebben a nézetben átgondolhatjuk, hogy merről lenne érdemes megközelíteni az ellenséget, hol a következő fedezék, milyen tereptárgyak vannak körülöttünk. A valóságban ugye ehhez elég a nyakizmainkat megmozgatni kicsit. Illetve ritka az a játékos, aki képzett parancsnok vagy tiszt, tehát az akciók taktikáján is van időnk gondolkodni.

Sajnos az eddigi magasztalás véget ér, ugyanis azt vettem észre, hogy küldetésről-küldetésre, fedezékről-fedezékre ugyanazt kell tennünk. Mivel említettem, hogy nem voltam háborúban ezért nem tudom, hogy a valóságban is ilyen-e, de kicsit unalmasnak tűnik egy idő után a recept. Észrevesz, fedezéket keres, lő, fedez, megkerül, öl. Körülbelül ez a folyamat ismétlődik meg párszázszor a játékban. Persze lehet kombinálni, mert eleinte egyedül, majd ketten kell helyt állni, majd később egyre több és különbözőfajta csapat segít miket. Igazán izgalmas, amikor egy tanknak üvöltözünk és szavainknak megfelelően fordul is a vetőcső.


Természetesen a klisé érzet jelen van az ellenséges katonák között is, de ez sem biztos, hogy különbözik a valóságtól, mert ugye minden ellenség egyforma, akkor jó, ha ólom van a fejében. Ezzel ellentétben társaink mind különbözőek. Mindenkinek saját arca és hangja is van, viselkedésben viszont nem térnek el észrevehetően. Talán az átvezető jelenetekben ismerhetjük meg őket kicsit jobban, mikor is mindenféléről beszélgetnek.

A karakterek egyébként meglepően jó fizikával vannak megáldva és a megjelenítés, illetve a speciális effektek még dobnak is ezen. Kedvencem mikor lerohan egy német katona, én épp újratöltök, ő pedig csap rajtam párat puskatussal. Ilyenkor elhomályosul a kép, egy pillanatra úgy érezheti a játékos, hogy tényleg megszédült kicsit. Ugyanez a szituáció, ha egy lövedék vagy gránát éppen mellettünk robban fel. Egyébként a vér is fröccsen, kenődik úgy ahogy kell, mindenki kielégítheti brutalitás igényét a játék közben. A fiatalabbak kedvéért viszont nem szakadnak a testrészek és a hullák szinte azonnal eltűnnek.


Tiszavirág

Sajnos a játék hordozza az egyjátékos FPS-ek klasszikus hibáját, mégpedig a nagyon rövid játékidőt. Amennyiben legkönnyebb fokozaton vágunk neki, akkor is akadhatnak kemény helyzetek, de a játékidőt csak akkor tudjuk feltornázni, ha legnehezebb fokozaton vágunk neki, akkor is inkább az ismétlések, újrapróbálkozások szorozzák azt. A nettó játékidő gyakorlott virtuális katonáknak 15-20 óra lehet maximum, ami a 20 küldetést figyelembe véve nem is rossz. Persze ha valaki kevésbé gyakorlott és naponta csak egy órát játszik, akkor akár egy hónapra is elegendő lehet az aktuális instant háború. Biztos vagyok benne, hogy az első részt legalább két kiegészítő követi majd, ami próbál valamicskét javítani ezen az adaton, de ez a magyar lapos pénztárcának nem olyan jó hír. Grafika: Ugyan nem a legújabb csillogó-villogó shader halmaz, de a speciális effekteknek köszönhetően teljesen egységes világ tárul elénk. Az épületek gyönyörűen meg vannak tervezve, teljes értékű textúrákkal rendelkeznek. A torkolattűz talán kicsit túlzás néha, de egyébként a lövedékek és a fegyverek is kiválóan megrajzoltak. Számomra a víz megvalósítása volt a legfőbb érv az öt csillag mellett. Régóta próbálják a szép, valósághű, de a környezetébe mégis beleillő vízfelületet eltalálni, azt hiszem itt sikerült. Igaz ha belelépünk, vagy belelövünk, akkor nem tökéletes a hatás. Illetve fura volt nekem, hogy katonáink - akik egyébként az FPS-ekben megszokottól lassabban mozognak - a derékig érő vízben sem lassulnak le. Külön dicséretet érdemel az égbolt és a nehéztüzérség grafikai megvalósítása, mely plusz hangulati eleme a játéknak.

Kezelőfelület: Elsőre nem volt minden egyértelmű. Igaz a tutorial és az első küldetés egyértelműen elmagyaráz mindent. Ennek ellenére a rutin megszerzéséhez szükség lehet egy fél órára-órára. Ezután viszont teljesen kellemes, alapbeállítással is tökéletesen használható, ergonómikus. A wsad és környéke mellett csupán az egérre lesz szükségünk. A jobb-bal gombok mellett a középső gomb van alapból használatban, illetve azokat röviden és hosszan lenyomva is különböző dolgok történnek. Minden eseményt a karakterünk néhány szóval vagy mozdulattal is kísér, ami megerősítés arra, hogy amit szeretnénk megtörtént. Ez fontos lehet akkor, ha nem esik látóterünkbe a katona, akinek a parancsot adtuk.

Játékmenet: A közepes értékelés oka a korábban említett klisés küldetés sorozat és a játékidő maga. Nem gondolom, hogy többet érdemel egy játék, amit 1-2 nap alatt végig lehet vinni és ezen túl nem kecsegtet további kihívásokkal. Nem várható persze el egy MMORPG összetettsége, és valljuk be egyik FPS-nek sem volt erőssége ez az oldal. A történet egyébiránt összefüggő és logikus.

Ami miatt biztosan hármas, az a teljesen lineáris felépítés. Soha sincs alternatíva, sőt a bejárható terület is korlátozódik a kijelölt útvonalra. Ami esetleg bónusznak tűnik, az is előre eltervezett, hiszen kerülnünk kell, ha szemben egy telepített gépágyú szórja az áldást.

Hangeffektek és zene: Ez csillagos ötös viszont. A zenével kezdeném, erről ugyanis nem kell sokat beszélni. Ha már annyit erőltettük a valósághűséget, akkor igazuk van, hogy a játék közben nincs aláfestő zene, hisz a 40-es években nem nagyon volt még divat a hordozható zenelejátszó.

A hangeffektek viszont kárpótolnak mindenért. Folyamatos tűzharcok zaja a természet hangjaival kombinálva. Egy sötét szobában nem nehéz beleképzelnünk magunkat a katonák helyzetébe. A lövedékek hangja is elégedettségre ad okot. A motor külön számolja, hogy a lövedék hová és milyen szögben csapódik be és ennek megfelelően puffan, csattan vagy gellert is kaphat. A beszédhangok is tetszetősek, nagyon jó szinkronokat találtak a karakterekhez. Van persze beszédhibás katona is, illetve az átvezető szöveget egy Max Payne - TV reklám hang keveréke mondja az igazán hatásos, mély tónusban.

Összegzés: Tökéletesnek messze nem mondható, viszont számos olyan elemet tartalmaz, amivel eddig nem, vagy tökéletlen formában találkozhattunk. Kellemes perceket szerez a csapatirányítás, ami mostanság trend az egyjátékos FPS-ekben. A hangulat ötös és azt gondolom, hogy az a néhány hiba elhanyagolható. A megvételén ugyanakkor elgondolkodnék, nem biztos, hogy egy hazánkfia megengedheti magának, hogy egy rövid távú élményért kifizessen ennyi pénzt. Ha a játék kecsegtetne egy komoly multiplayer résszel, akkor más lenne a helyzet persze.

Mindezek ellenére a tavasz egyik nagy dobásaként értékelem. A végítélet persze szubjektív, mindenki maga dönti el, hogy számára jelent-e eleget, de az biztos, hogy a PC-re, PS2-re és Xbox-ra megjelent program külföldön is sokak szívét meghódította, sőt Xbox-on az idény éllovasaként aposztrofálták.

Letölthető videók:
Videó #1
Videó #2