Informatika és tudomány

Dojcsák Dániel

Az Atari bezárja a Legend Entertainmentet

Az Unreal II: Special Edition az utolsó darab volt a virginiai székhelyű fejlesztőcsapattól.

A legtöbb dolgozó a pénteki napot várja a legjobban, bár sajnos a legtöbbször a kirúgások is ekkor történnek, mint ahogy a Legend Entertaintment csapatával is megesett. A hírek ugyan csak tegnap láttak napvilágot, de mára biztossá vált, hogy az Atari megszünteti a Legend Entertainment részleget és az összes alkalmazottat azonnali hatállyal elbocsátotta.

A hírt mindkét oldalról megerősítették. A Legend, mint studió megszűnt létezni, már csak néhány ember maradt a vezetőségből a bezárás levezénylésére - ők még egy hónapot maradhatnak. Az újságírói megkeresésektől az Atari emberei elzárkóztak, és a PR osztályra hárították a kínos nyilatkozatokat, illetve egy email címmel próbálták kiszúrni az érdeklődők szemét. A legrosszabb jel az egésszel kapcsolatban, hogy a Legend weboldalát már péntek délután váratlan hirtelenséggel bezárták.

A Legendet 1989-ben alapította Bob Bates és Mike Verdu. A csapat kalandjátékokra specializálódott. 1995-ben a korai sikerek ellenére átminősítették magukat csak fejlesztővé, majd 1998-ban a GT Interactive vásárolta meg a céget, amit szinte egyidőben az Inforgames nyelt le. A történet vége pedig, hogy az Atariba olvadt az egész francia érdekeltség 2002-ben. A Legend talán leghíresebb, de egyben utolsó munkája az Unreal II: Special Edition volt 2003. decemberében. Béke poraikra.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Anubys #18
    Hat sracok, nem tudom, ki mennyi idos, illetve hany evesen kezdtetek jatszani, de szerintem a regi jatekok szeretete nagyban a nosztalgiazasra vezetheto vissza, es arra, hogy fiatalabb korban sokkal inkabb lekoti az embert egy jatek. En a 80-as evek kozepen ultem eloszor gep ele, es emulatoron meg ma is jatszom azokkal a jatekokkal, amikkel akkor. Lode Runner, Maniac Mansion, Giana Sisters, Splatterhouse, Turrican, Wizard Of Wor, hogy csak parat emlitsek. Az ujabb jatekok kozul nagyon keves fogott meg (a Silent Hill 3 elott csak a Resident Evil-ek es a Mortal Kombat 1, na ezek sem mai darabok...). Amiket ti "hu de jo jatek is volt"-kent emlegettek, azok nekem mar csak "12 egy tucat"-kategoriaba esnek. Pedig az emlitett jatekok nagyresze meg 16 szint hasznalt, de mekkora volt pl. a Splatterhouse-t este nyomni a haverokkal, mindenki a szekebe kapaszkodva nezte, ahogy egyre sotetebb lesz a hazban, es mar elore sz*rtunk, mert tudtuk, hogy horror-jatek... A mai tizeneveseket leultetnenk ele, max rohognenek, hogy nem 3D es 16 szin, nem 16 CD... Vagy a Turrican, amikor a kis, kb. 1/8 kepernyos fazonom eletoppant egy ketkepernyos gepsarkany, mint foszorny, szo szerinte leizzadtam, mire legyaktam, es full katartikus elmeny votl, hogy kozben csak ket eletet vesztettem, es nem egyszer lepause-oltam a jatekot, hogy alaposabban megnezzem a gepsarkany grafikajat, pedig az is 32 szinnel keszult. Valljuk be, oregszunk, masok az elvarasaink most, mint mondjuk tiz evvel ezelott, es tiz ev mulva az "utanunk jovo nemzedek" gamer-ei, akik ma tizevesen leultek egy Unreal 2 ele, pont azt az Unreal 2-t fogjak visszasirni, amire ti azt mondjatok, hogy gyenge, en meg mar meg sem neztem.
    Ami pedig a legalis jatekokat illeti, en -a mar emlitett okbol rohadt ritkan- de veszek legalis jatekot, sot, minden olyan jatekom legalis, amit lehet kapni, es legalabb 2 napot lekotott. Es most igy fejbol tudnek mondani vagy 50 olyan cimet, amit, ha ujra kiadnanak, megvennem.
    Game.Com, GBC, GBA, GBA SP, NDS, NDSLite, PSP, Xbox, PS1, PS2, PS3, SMS, Megadrive, Saturn, Dreamcast, NES, SNES, N64, Gamecube, Wii és egy Amiga 1200/030/32 boldog tulajdonosa. :p
    pc suxx
  • mainruler #17
    Nekem van legalább tucatnyi eredeti játékom...
  • mainruler #11
    Pontosan. Az engedelmes bábok virágkorukat élik mostanában, a régiek pedig, akik még tudtak játékot készíteni, eltűnnek.
    \"The problem of leadership is inevitably: Who will play God?\"
  • RelakS #10
    Pont hogy az nem pusztul, hanem bekebelez...
  • mainruler #8
    "Én úgy vélem, hogy az unreal problémája a játékosok megváltozott igénye okozza. Az egyszerű lövöldözős programok , akarmilyen szép is a grafika, hamar unalmassá válnak."


    Lehetséges, bár én továbbra is a nagyüzemi termelésre gyanakszom, valamint a Cat által említett dologra, vagyis senki sem akar újat -legfeljebb a játékfejlesztők, a kiadóik viszont annál kevésbbé -> az örök konfliktus- hozni, mert az magában rejti a bukás lehetőségét. Jómagam már ott tartok, hogy bármilyen stílusú játékot elfogadnék -azokat is, amiket egyébként rühellek-, csak lenne már HANGULATOS/ÖTLETES!

    Visszatérve egyébként az Unreal-re, szerintem nem a mgeváltozott igények miatt nem lett valami jó az UT2K3. Én alapvetően ki nem állhatom az FPS játékokat, viszont egyetlenegyszer tényleg nagyon megtetszett egy, névszerint az UT. Fantasztikus a hangulata, ami olyasmi amit nem igazán tudok behatárolni, miért is volt ott a játékban -pedig veszettül kerestem, miért tetszik egy FPS, mikor rühellem a stílust-, de mégis ott volt. Talán érződik, hogy akik csinálták, szeretettel csinálták és nem a havi bérükért, nem tudom. Mindenesetre nagy csalódás volt mikor felfedeztem, hogy utódja semmit sem vitt át ebből és ugyanolyan, mint az összes többi FPS.
  • mainruler #7
    Milyen igaz!!!
    És milyen szomorú. :((
  • Unreal1942 #6
    1 perces néma gyász!
    A zseni nem lehet tekintettel az egyszerü emberekre!
  • Cat #4
    ez nemcsak a játékiparban, hanem a filmeknél is igy van, most olvastam erről origon egy jó cikket

    Hollywood kontra európai és ázsiai filmművészet - ez jelképezte eddig a filmkészítés két pólusát, melynek egyik végén az iparszerű termelés zajlott, másik végén pedig kísérletezés és önkifejezés. A két irányzat közül végül Hollywood tűnt életképesebbnek, és ez nemcsak azt a hatást váltotta ki, hogy az európai film kénytelen volt alkalmazkodni a fogyasztói igényekhez, hanem azt is, hogy Hollywood egyre vérmesebben vállalja a saját magával folytatott küzdelmet.

    Mire számítunk, amikor jegyet váltunk egy hollywoodi filmre? Ismert arcokra (kedvenceinkre), kalandos történetre (bármely műfajban), felfokozott érzelmekre (a vásznon és a bensőnkben), lenyűgöző látványra és hanghatásokra. Tökéletes illúzióra. Arra, hogy másfél-két órára (lassan egyre több időre) eltávolodjunk attól, ahonnan a moziba érkeztünk: a hétköznapjainktól.

    Hollywood pedig arra vállalkozott, hogy ezt az igényt garantáltan kielégíti. Ehhez ugyan egyre több pénzt kell fektetnie a produkciókba (hiszen önmagát kell újra és újra felülmúlnia), de cserébe egyre nagyobb nyereség csalogatja. A növekvő tét azonban magával vont egy, az alkotás szempontjából végzetes tulajdonságot: a kockázattól való félelmet. A bukástól való rettegés megbénít és korlátok közé szorít minden alkotó folyamatot - és a filmkészítés végtére is az, bármilyen ipari méretek között űzik is.

    Hollywood nagy filmstúdiói (a Columbia, a Paramount, a Warner Bros, a 20th Century Fox, a Universal, a Dreamworks, a Sony és a Disney) ma már csak tutira mennek: 100 millió dolláros költségvetés alatt szinte nem gyártanak filmet, ebből azonban évente csak 10-12-t vállalnak - a korábbi 20-25-tel szemben. Hogy az év végi mérleg mindenképp nyereséget mutasson, a produkciókat százszorosan bebiztosítják. Óvintézkedések egész sora őrködik afelett, hogy a vállalkozás legalább nullszaldón végezze.

    http://www.origo.hu/filmklub/20040116hollywood.html
  • mainruler #3
    Igazából nem is az a legnagyobb probléma. A legnagyobb különbség a fejlesztők és a felzabálók mentalitása közt van. A felzabálók profitot akarnak, nem érdeklik őket a 'szentimentális' okok (hangulat, történet, egyéb 'apróságok'), a játékosok pedig még kevésbé -vagyis nem látják be, hogy sokkal többen vennék a termékeiket, ha azok teljes értékűek lennének. Végülis sokan kénytelenek megvenni jelen formájában is, hisz nincs más-, vagyis ha egy játék grafikailag már teljes, akkor el is eladható, tehát nincs értelme tovább fejleszteni, mehet a polcokra...
    A régi játékfejlesztők, akik még tényleg szeretik a játékokat és emlékeznek a multi-időszak előtt időkre pedig nem tehetnek mást mint, hogy engedelmesen kiadják a félkész játékokat (ellenkező esetben megszűntetik őket), vagy pedig -ha már elég pénzt összehoztak- Allen Adham-hez hasonlóan itthagyják az egészet a véres francba.

    Microprose
    Westwood
    Bullfrog
    Interplay
    3DO
    Black Isle Studios
    Blizzard
    stb., stb.

    R.I.P
  • mainruler #1
    Ismét egy újabb cég... :((
    Ezen a héten ez már a második ilyen eset, Allen Adham is távozott A Blizzardból, úgyhogy nem is tudom, maradt-e ott egyáltalán valaki, akinek a jó játékaikat köszönhetjük.
    Kezdem rémesen utálni ezt a felzabálósdi kapitalizmust, mert olyan mammutvállalatok kebeleznek be nagy és elkötzelezett cégeket, akiknek fogalmuk sincs a játékgyártásról vagy a játékosok mentalitásáról, nem is csoda, ha szép lassan tönkremegy minden neves játékfejlesztő.
    \"The problem of leadership is inevitably: Who will play God?\"
További bejegyzések a fórumban...