Kiadó: HD Interactive

Fejlesztő: Digitalo Studios

Rendszerkövetelmények:
Minimum: PIII 700 MHz, 256 MB RAM, 32 MB-os videókártya
Ajánlott: PIII 1 GHz, 256 MB RAM, 64 MB-os videókártya
Hasonló játékok: Unreal 2, Return to Castle Wolfenstein
Kategória: FPS

2075-öt írunk. A Föld nevű bolygót szinte teljesen elpusztították. A világot néhány hatalmas megavállalat irányítja, természetesen a saját önző érdekeik szerint. A lakosságot rabszolgaként kezelik, és akaratukat brutális rendfenntartó erőik segítségével erőszakolják rá az emberekre. A helyzet azonban nem teljesen reménytelen, ugyanis létezik egy ellenállási mozgalom, amely megpróbálja aláaknázni a megavállalatok hatalmát. Az utóbbi időben az események felpörögtek, a megavállalatok összefogtak és valami nagy dobásra készülnek. Itt jövünk mi a képbe Flynn Haskell szerepében, aki az ellenállás egyik helyi vezetője, és őt irányítva kell felszabadítanunk a világot a gonosz elnyomás alól.

A fentiekből látszik, hogy a Devastation sztorija kissé elcsépelt, de ahhoz pont elég, hogy megfelelő motivációval induljunk embertársaink megmentésére. A játékfejlesztés terültén újoncnak számító Digitalo Studios nagy fába vágta a fejszéjét, ugyanis az utóbbi idők leginnovatívabb FPS-ét akarta elkészíteni. Lássuk, sikerült-e megvalósítani a tervet! A játék a már jól ismert Unreal Warfare motorra épül, és ez a név már sejteti azt, hogy a grafikára nem lehet majd panaszunk. Telepítés után első dolgom a grafika illetve a billentyűzet beállítása volt, ami gyorsan ment köszönhetően annak, hogy nincs semmi túlbonyolítva, csak a szokásos dolgokat kell állítgatni.


A Single Player gombra kattintva választhatunk, hogy a gyorsabb és elvileg könnyebb Arcade, vagy pedig a nehezebb és realisztikusabb Simulation módban kívánunk-e játszani. Mindkét játékmód három nehézségi fokozaton játszható, így mindenki beállíthatja a saját tudásának megfelelő szintet. A Simulation módot a tapasztaltabb, türelmesebb játékosoknak tudom ajánlani, ugyanis itt reálisabbak a sérülések, többet kell lopakodni, jobban meg kell fontolnunk minden lépésünket, ráadásul van "friendly fire" is, azaz csapattársaink sérülnek lövéseink hatására. Ez utóbbit Arcade módban észre sem veszik, még annyi sem szólnak hogy esetleg másfelé kéne lövöldözni legközelebb.

Az egyjátékos mód 21 küldetése igen változatos helyszíneken játszódik, sokszor hatalmas, részletesen megvalósított kültéri pályákon kell harcolnunk, de nem egyszer fordul elő olyan is, hogy szűk folyosókon kell shotgunnal a kezünkben reflexeinket gyakorlatoztatnunk. A küldetések nem csak helyszíneik miatt változatosak, hanem az elérendő cél szempontjából is, ugyanis van itt a különböző tárgyak begyűjtésétől kezdve csapattársak megmentésén át a megfelelő objektumok felrobbantásáig minden, sőt a játék második felétől kezdve megtapasztalhatjuk a számítógép ellen a multiplayer módok közül talán legizgalmasabb Territories játékot is.


Manapság komoly FPS nem jelenik meg igazi főszereplő, illetve társak nélkül, és ez a Devastation esetében sincs másképp. Tekintsük át röviden, hogy kikkel futunk össze a világ megmentése során:

Flynn Haskell: őt irányítjuk a játék során. Az ellenállás egyik helyi csoportjának a vezetője, aki még nem sejti, hogy sokkal nagyobb szerepe lesz a világ menetének alakításában, mint azt valaha is képzelte volna.

Eve McAllister: az egyik megavállalat (Grathius) tudósa, aki teljesen véletlenül keveredik az ellenállás soraiba. Vele rögtön a játék elején találkozunk és többször is megmentjük az életét, mire ráébred hogy mellettünk a helye.

Gus: fegyverszakértő, aki humorérzéknek sincs hiányában. Vele is az első küldetések során futunk össze, és több hasznos fegyverrel is megajándékoz minket, így őt nagyon kedveljük :>.

Tara: igazi kemény nő, aki technológiai téren is otthon érzi magát. Sokat segít nekünk a számítógépek feltörésében, és különböző kódok megszerzésében, nagyjából a játék negyedénél csatlakozik csapatunkhoz.


Ők négyen a főbb szereplők a játék során, de időnként az ellenállás más tagjai is csatlakoznak hozzánk. Eddig egyetlen játékban sem voltam kibékülve az AI által irányított csapattársakkal, és véleményemet a Devastation sem tudta megváltoztatni. A legtöbb esetben, főleg a játék elején a küldetést nem tudjuk teljesíteni ha valamelyik csapattagunk meghal, így mindenképp meg kell tanulnunk a parancsok kiadását.

Alapbeállításként a V gomb lenyomása után kiválaszthatjuk hogy melyik csapattagnak szeretnénk parancsot adni, majd ezt követően kiválaszthatjuk a négy parancsból (támadás, védekezés, követés, állj) a megfelelőt. Nálam a legtöbbször az állj (hold) parancs vált be, ugyanis csapattársaink hajlamosak elkolbászolni és öngyilkos módon az ellenségnek rohanni, így ajánlatos rögtön a pálya elején kiadni ezt a parancsot. Ez sem jelent tuti megoldást, ugyanis néha gondolnak egyet és nekiindulnak megkeresni minket, de szerencsére a parancsok bármilyen távolságból kiadhatók, így többnyire jobb belátásra bírhatjuk őket. A társak után jöjjenek az ellenségek, belőlük is van szép számmal. Céljaink elérésében számos emberi és gépi ellenfél próbál megakadályozni, ezek közül talán a legidegesítőbbek a távcsöves puskával felszerelt emberek, akiket többnyire nem könnyű felfedezni a távolból. A automata géppuskaállványok nekem először igen nagy fejtörést okoztak, mert úgy tűnt, hogy nem lehet kilőni őket, de senkit ne tévesszen meg a dolog elsőre, ugyanis simán leszedhetjük őket, csak arra kell vigyázni, hogy ne menjünk túl közel hozzájuk. A gépesített ellenfelek ellen többnyire bejön az a taktika, hogy a lehető legmesszebbről, leguggolva lőjünk, és akkor nem sok bántódásunk eshet.

Az ellenfelek irtásához elengedhetetlen kellékek a fegyverek, amiből összesen több mint 30 féle áll rendelkezésünkre, leszámítva az alkalom szülte fegyvereket. Ez utóbbiból számos akad a pályákon, ugyanis rengeteg tárgy elmozdítható. Amit odébb tudunk tolni, vagy arrébb tudunk rúgni, azt többnyire kézbe is vehetjük, majd a jobb egérgomb nyomva tartásával el is dobhatjuk őket. Ezek a hadviselésnek nem a leghatékonyabb módja, főleg nem géppisztollyal vagy shotgunnal felszerelt ellenségek ellen, de mindenképp érdekes kipróbálni néhányszor.


Most nézzük a komolyabb fegyvereket:

Közelharci fegyverek: mint a nevük is mutatja, közvetlen közelről alkalmazhatók legjobban, bár többségük (kivéve például saját ökleinket) jobb egérgomb lenyomásával eldobható, ez a funkció különösen a kés esetében hasznos. Gyakorlatilag ide sorolhatjuk az előbb említett alkalmi fegyvereket is.

Kézi fegyverek: ebben a kategóriában többféle pisztolyt találunk, amelyeket akár párosával is tudunk használni.

Géppisztolyok: hatótávolságuk és pontosságuk nem túl nagy, de közepes távolságra kiválóan alkalmazhatók, viszonylag könnyen tudunk fejlövést elérni velük, ami az ellenféllel való leszámolás leghatékonyabb és leggyorsabb módja.

Gépfegyverek és shotgunok: az előző kategóriához hasonló fegyverek, csak sokkal nagyobb sebzéssel. A shotgun csak kis távolságokra hatékony, de egy szűk folyosón talán a leghatékonyabb fegyvernek számít.


Távcsöves puskák: egyik kedvenc kategóriám, ugyanis az ellenfeleket roppant nagy távolságokból is simán le tudjuk szedni egy ilyen fegyver segítségével.

Nehézfegyverek: ha igazán komoly sebzést akarunk elérni, akkor a három nehézfegyver valamelyikét kell előkapnunk. Sokszor ki tudnak menteni minket az esélytelennek látszó helyzetekből.

Speciális fegyverek: leginkább csak egy adott típusú célpont ellen használhatók, de néha elengedhetetlen kellékei a küldetéseknek.

Gránátok: a robbantási szakértők kedvencei, főleg csoportosan mászkáló ellenfelek ellen jó használni, hogy több legyet üthessünk egy csapásra.

A játékban a legérdekesebb "fegyver" a kamerával és robbanóanyaggal felszerelt patkány, amivel igen nagy meglepetéseket lehet okozni az ellenségnek.


A Digitalo a játékhoz licenszelte a MathEngine Karma motort, ami az élethű fizikai megvalósításáért felel. Ennek köszönhetjük az UT2003-ból már jól ismert rongybaba fizikát (ott is ugyanez a motor oldotta meg), illetve a pályákon szanaszét heverő tárgyak látványos viselkedését is. Ha például felkapunk egy dobozt és arrébb dobjuk, akkor az úgy viselkedik mint a valóságban, de ugyanez a helyzet akkor is, ha például egy konzervdobozt meglövünk, akkor az megpördülve odébb repül. Egy ideig vicces, hogy mászkálás közben automatikusan odébb rúgjuk a körülöttünk levő tárgyakat, de egy idő múlva kezd idegesítő lenni (főleg mikor emiatt nem tudunk odamenni rendesen például egy asztalhoz), és olyan érzést kelt az emberben, mintha a világ legesetlenebb akcióhősét alakítaná, aki mindenben megbotlik. A fizikai megvalósítás valóban igen látványos és élethű, azonban számos hiba van benne, például gyakran előfordul olyan, hogy ha közvetlenül a lábunk elé dobunk egy dobozt akkor az eltűnik, vagy pedig félig besüllyed a padlóba. Grafika: A Devastation is mutatja, hogy az Unreal motor jelenleg a leginkább minőségi grafikát tudja biztosítani, legalábbis a mostani felhozatalt tekintve. A pályák részletesen kidolgozott, változatos textúrákat tartalmaznak, a karakterek kidolgozottsága is nagyon részletes, és számos látványos effektben lesz részünk a játék során. Gyönyörű tüzeket, robbanásokat láthatunk, a víz látványa is igen meggyőző, és olyan apróságok is nagyon jól néznek ki, mint amilyenek a fák.

Kezelőfelület: A játék kezelőfelülete semmi gondot nem okozhat annak, aki már végigjátszott legalább egy FPS-t. A menürendszer átlátható, nincs túlbonyolítva, az irányítás meg a szokásos gombokon kívül nem sok újdonságot tartalmaz. Ami új, azt meg roppant könnyen meg lehet tanulni, gyakorlatilag mindennek a működése magától értetődő.

Játékmenet: A küldetések változatosak, a helyszínekkel sincs gond, de a játék több ponton is igen idegesítő tud lenni, főleg az időnként figyelmetlenül megírt scriptek miatt. Érdekes lehetett volna a csapattársak oldalán harcolni, de a gyenge AI miatt ők teljesen a háttérbe szorulnak, a fejlesztők ráadásul teljesen kihasználatlanul hagyták azt a lehetőséget is, hogy bármilyen tárgyat felkapva hozzávághatjuk az ellenséghez (ha ezzel próbálkozunk, a legtöbb esetben esélytelenek vagyunk a többnyire lőfegyverrel felszerelt ellenség ellen), pedig ez is egy lehetőség lett volna arra, hogy valami egyedi játékélményben legyen részünk.

Hangeffektek: A fegyverek hangja jól sikerült, bár néha lehetne kicsit dinamikusabb is, viszont a környezeti zajokkal már van egy kis gond. Mégpedig az, hogy sokszor előfordul olyan, hogy tökéletes csendben mászkálunk, semmi zaj nincs a háttérben és még zene sem szól, pedig főleg kültéri területeken számos háttérzaj kellene, hogy feldobja egy kicsit a hangulatot.

Zene: Zene is ritkán van a játékban, és ami van, az sem túl magas színvonalú. Többnyire teljesen átlagos techno zenékkel találkozunk, de az mindenképp jó pont, hogy eseményfüggő a zenei aláfestés, azaz amikor harcba keveredünk, akkor többnyire megszólal a pörgős techno téma.

Multiplayer: Négy játékmód áll rendelkezésünkre az egymás elleni csatákhoz: a deathmatch, a team deathmatch, a capture the flag és a territories mód. Az első három módban semmi különös nincs, az igazi újítás a territories mód, aminek a lényege, hogy meg kell szereznünk a kódot az ellenfél bázisához, ki kell iktatnunk védelmüket, majd el kell pusztítanunk az újraélesztő gépeiket. Amint ez megtörtént, gyakorlatilag last-man standing módban kell kiiktatnunk az ellenséges csapat tagjait. Izgalmas meccseket lehet vívni az interneten egymás ellen, de semmi különlegeset nem nyújt a játék, a territories módot leszámítva.

Intelligencia és nehézség: A játék AI-ra meglehetősen gyengére sikeredett, egyrészt saját csapattagjaink, másrészt az ellenség részéről is. Nem elég, hogy saját csapatunk sokszor nem bírja hosszú távon megjegyezni parancsainkat, de olyan bakik is előfordulnak, mint például a lézerrácsos eset, mikor társunk elmondja nekünk, hogy ne menjünk bele a lézerbe, mert ropogósra sülünk, majd ezt követően megindul a lézer felé, és ha nem tudjuk elég gyorsan kiadni a hold parancsot, akkor szétégeti őt a lézer, és annyi a küldetésünknek. Az ellenfelek sem sokkal okosabbak, nem egyszer fordult elő olyan, hogy az ellenfél elszaladt mellettem, majd nekem háttal leguggolt és nézelődött össze-vissza, de olyat is tapasztaltam többször, hogy néhány lépésnyi távolságból sem vett észre az őr, aki egyenesen rám nézett. A hasonló hibákat felsorolni elég sokáig tartana, sajnos a fejlesztők nem fordítottak elég figyelmet erre a részre.

Összegzés: A Devastation a nagy ígéretek (no meg ennek következtében nagy elvárások) ellenére egy teljesen átlagos játék, több idegesítő hibával. Ha fejlesztők még fél évet rászánnak a játékmenet, illetve az AI csiszolására, könnyen lehet, hogy az év FPS-éről írnék most, de így ez a játék hamar el fog tűnni a süllyesztőben. Az egyjátékos rész hibáit részben kompenzálja az, hogy a multiplayer mód sokkal jobban sikerült, de ennek ellenére csak megszállott FPS rajongóknak tudom bátran ajánlani ezt a játékot.