SG.hu
Into the Pit
Kiadó: Humble Games
Fejlesztő: Nullpointer Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-8250U vagy AMD Ryzen 3 2200G, 4 GB RAM, GeForce MX 150 (2 GB VRAM) vagy Radeon RX 550 (4 GB VRAM), 3 GB szabad hely
Ajánlott: Intel Core i7-7700HQ vagy AMD FX-9590 vagy erősebb, 8 GB RAM, GeForce GTX 1060 (6 GB VRAM) vagy erősebb, Radeon R9 390X (8 GB VRAM) vagy erősebb, 3 GB szabad hely
Hasonló játékok: Ziggurat 2, ULTRAKILL, AMID EVIL, Immortal Redneck
Kategória: akció, FPS, roguelike
A Humble Bundle 2010 óta az indie játékok és fejlesztők nagy segítője. Ennek a filozófiának köszönhető, hogy az utóbbi időben játékkiadóként is funkcionálnak Humble Games néven. Ennek a projektnek az egyik legutóbbi terméke az Into the Pit, ami egy retro grafikájú roguelike FPS játék.
Történetünk szerint egy varázslócsalád leszármazottja vagyunk, és egy rokonunk segítségével megyünk vizsgálódni, miután felröppen a hír, hogy okkultizmus folyhat egy faluban. Megérkezve találunk egy nagy démoni lyukat a földben, és a rokonunk által írt levelezés hirtelen megszűnik. Ekkor úgy döntünk, hogy a végére járunk a dolgoknak, és beugrunk a lyukba.
Ez a lyuk több lakót is eltűntetett, akiket megmentve különböző boltokat nyithatunk meg a játék központjának számító faluban. Mielőtt a démoni jelre kattintva megnyílna a talaj előttünk, kiválaszthatunk magunknak különböző módosítókat (pl. nagyobb sebzésért cserébe több pénz esik). Amint ezzel megvagyunk, beugorhatunk a fényes kör közepébe, ahol rögtön az első szint fogad bennünket. Itt ismerkedünk meg a játék egyik fő mechanikájával, ami a következőképpen írható le: bal kéz, jobb kéz, védekezés.
Ami módosítókat felveszünk majd a pályák teljesítése során, az ezt a három tárgykiosztást befolyásolja. A játék elején kiválasztunk egy fegyvertípust a három felajánlott lehetőség közül a bal és jobb kezünkbe, majd kiválasztunk egy védelmi lehetőséget is. Például mondhatjuk azt, hogy a bal kezünkbe egy gyorsan lövő, de kicsi hatótávú varázslatot választunk, míg a jobb kezünkbe egy lassú, de nagy erővel és messzire lövő varázslatot teszünk. Védelmi opciónak is három közül választhatunk, például azt, hogy a közelharci támadások után belassul a minket megtámadó ellenség.
Ezután az aktuális teremben körbenézve láthatjuk, hogy több jelzéssel ellátott kapu van körülöttünk. Az ajtók mindegyikének teljesítése fogja feloldani a következő szintet. Minden ajtó több opciót ad a pálya megválasztására. Ha nagyon lesérültünk az egyik csatában, akkor választhatunk egy gyógyító forrásos pályát a csata helyett (ha arra megfelelő szimbólumot látunk a kapuk felett). Ezek a kapupárok össze vannak kötve, és ebből egyet-egyet kell teljesíteni a továbbhaladáshoz. Mindegyik kapu teljesítése után egy újabb erősítést kapunk. Lehet ez sebzésnövelés a fegyverünkre, sebzésmódosító vagy valamilyen védelmi bónusz. Minél több kaput teljesítünk, annál nagyobbra duzzad a bónuszaink száma, de halál esetén, vagy ha azt választjuk, hogy visszamegyünk a faluba, ezek elvesznek.
Ha sikeresen kimentettük már a runakészítőt, a kulcsmásolót vagy a bájolót, akkor az eddigiek során összegyűjtött úgynevezett Elemental Mote-darabokat be tudjuk váltani különböző fejlesztésekre a faluban nyílt boltban. Wealth mote: Rune Carver és Key Maker; Insight mote: Enchanter; Fire mote: Keymaker. Ez a három olyan mote, ami a run végén megtartható és elkölthető. Ezenkívül található még három másik, amelyek a játék alatt adnak valamilyen bónuszt.
A Renewal mote arra használható, ha egy kapu után az oltárnál választanánk egy fejlesztést, de újrasorsolnánk azt, amit a játék felajánlott nekünk. A Luck mote növeli az esélyét, hogy a választható lehetőségek jobb minőségűek legyenek. A Blood Mote pedig a Cheat Death rendszerhez használt alapanyag, amit az életerő-csíkunk mellett lévő értékig feltöltve egy halálos ütés helyett visszatölt egy adag életpontot, és tovább folytathatjuk a harcot. Ez az érték minden aktiváció után növekedik. Az utóbbi 3, játék során használt pénz a pálya elhagyásakor elveszik.
Grafika: A grafikai stílus nagyon retro hatást kelt. Korlátozottan állíthatók az effektek a beállítások között. A bloom szerintem nagyon el van túlozva, ezért én elég hamar ki is kapcsoltam. A pixel downsampling opció segít, hogy még retrósabb érzést adjon a játék, de ha egy távoli ellenségre céloztam, akit pontosan kellett eltalálni, akkor a torzítás miatt nagyon nehézzé vált a precíz célzás. A köd opció elég sokat hozzá tud tenni a környezethez, de néha belenézve esett egy nagyot az fps-szám. Egy ennyire pörgős játék esetében ez mindenképp elkerülendő dolog. A környezet és a fények éreztetik a story által sejtett okkult-démoni témát. Ha a faluban nézzük egy darabig az eget, akkor néhány eldritch szörnycsápot is látni csapkodni a zöld égbolton.
Kezelőfelület, irányíthatóság: A kezelőfelület jól átlátható. Talán az életerő-sáv és a hozzá tartozó számok lehetnének nagyobbak, hogy a komoly küzdelem közepette is egyszerű legyen leolvasni. A „lőszerünk” mennyiségét kreatívan a varázslatot tartó bal és jobb kezünk fényereje jelzi. Minél jobban fogy a töltés benne, annál halványabb a kéz. A mozgatás nagyon reszponzív, egyszerűen lehet a lövedékek között jobbra-balra oldalazni és teljes sebességgel ugrálni, mint ahogy a régi szép időkben is tettük. A sebzésszámok jól kivehetők még a kaotikusabb csaták közepén is, ami szintén üdvözlendő dolog.
Játszhatóság: Aki inkább a modernebb FPS játékokhoz van szokva, annak elég meredek tanulási görbével kell szembesülnie. Fel kell venni a tempóját a játéknak elég hamar, mert különben már az első fokozaton elhasalunk majd. Sajnos azt el lehet mondani, hogy úgy 3-4 óra után már nem sok újjal fogunk találkozni, csak a meglévő dolgokat kombinálja majd a játék másként. Az árusok kimentése után szinte megáll a sztori, viszont az eddig a részig elvezető út elég tartalmas lesz.
Intelligencia, nehézség: A gép nem kimondottan okos. Mindig egyenes vonalban törnek ránk az ellenfelek, amint meglátnak. Mentségükre szóljon, hogy a szintkülönbséget jól kezelik, sosem akadtak meg lépcsőkben vagy bukkanókban. Ha trükkösen felugranánk egy kiálló teraszra a tájon, akkor vigyázzunk, mert ha ütéstávolságba érünk, azért megcsapnak majd bennünket. Ha valaki nincs hozzászokva vagy nem ismeri a klasszikus FPS-ek ütemét, akkor biztosan nehéz lesz beletanulni, de nem lehetetlen feladat. Ha párszor eltalál bennünket egy repülő lövedék, akkor gyorsan megtanuljuk megsaccolni a lövedék gyorsaságát. A pályákon találhatók csapdákkal kapcsolatban elmondható, hogy egyszer-egyszer beléjük lépve gyorsan kiismerhető, hogy mitől kell tartanunk.
Hangok, zene: A háttérzene nagyon sejtelmes, és jól eladta ezt a varázslós sztorit. Dinamikus váltás van a „nyugodt” és „harci” jelenetek között. A harci zenénél a hangszerek hangja annál erősebb, minél jobban pörög a csata. Ez főként a basszuson érezhető különösen, és egyfajta dinamikát kölcsönöz a jeleneteknek. Hátránya viszont, hogy nincs túl nagy változatosság a dallamok között. Gyakran halljuk majd újra és újra ugyanazt a lüktetést.
Összegzés: Sztoriját tekintve nem túl hosszú, de eléggé véletlenszerű ahhoz, hogy hosszabb távon is szórakozást nyújtson a játék. A retro stílust mind kinézetében, mind játékmenetében igazán eltalálták a készítők. Az ellenfelek típusából lehetne egy kicsit több, de a hozzájuk kapcsolt sok módosító valamilyen szinten kárpótol azért bennünket. Az újratöltést nem igénylő duplakezes lövöldözés dinamikus harcokat eredményez. A nosztalgiázni vágyóknak kötelező darab, de ha esetleg meglévő Game Pass-előfizetésünk van, akkor onnan mindenképpen érdemes legalább egy próbát adni neki.
Fejlesztő: Nullpointer Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-8250U vagy AMD Ryzen 3 2200G, 4 GB RAM, GeForce MX 150 (2 GB VRAM) vagy Radeon RX 550 (4 GB VRAM), 3 GB szabad hely
Ajánlott: Intel Core i7-7700HQ vagy AMD FX-9590 vagy erősebb, 8 GB RAM, GeForce GTX 1060 (6 GB VRAM) vagy erősebb, Radeon R9 390X (8 GB VRAM) vagy erősebb, 3 GB szabad hely
Hasonló játékok: Ziggurat 2, ULTRAKILL, AMID EVIL, Immortal Redneck
Kategória: akció, FPS, roguelike
A Humble Bundle 2010 óta az indie játékok és fejlesztők nagy segítője. Ennek a filozófiának köszönhető, hogy az utóbbi időben játékkiadóként is funkcionálnak Humble Games néven. Ennek a projektnek az egyik legutóbbi terméke az Into the Pit, ami egy retro grafikájú roguelike FPS játék.
Történetünk szerint egy varázslócsalád leszármazottja vagyunk, és egy rokonunk segítségével megyünk vizsgálódni, miután felröppen a hír, hogy okkultizmus folyhat egy faluban. Megérkezve találunk egy nagy démoni lyukat a földben, és a rokonunk által írt levelezés hirtelen megszűnik. Ekkor úgy döntünk, hogy a végére járunk a dolgoknak, és beugrunk a lyukba.
Ez a lyuk több lakót is eltűntetett, akiket megmentve különböző boltokat nyithatunk meg a játék központjának számító faluban. Mielőtt a démoni jelre kattintva megnyílna a talaj előttünk, kiválaszthatunk magunknak különböző módosítókat (pl. nagyobb sebzésért cserébe több pénz esik). Amint ezzel megvagyunk, beugorhatunk a fényes kör közepébe, ahol rögtön az első szint fogad bennünket. Itt ismerkedünk meg a játék egyik fő mechanikájával, ami a következőképpen írható le: bal kéz, jobb kéz, védekezés.
Ami módosítókat felveszünk majd a pályák teljesítése során, az ezt a három tárgykiosztást befolyásolja. A játék elején kiválasztunk egy fegyvertípust a három felajánlott lehetőség közül a bal és jobb kezünkbe, majd kiválasztunk egy védelmi lehetőséget is. Például mondhatjuk azt, hogy a bal kezünkbe egy gyorsan lövő, de kicsi hatótávú varázslatot választunk, míg a jobb kezünkbe egy lassú, de nagy erővel és messzire lövő varázslatot teszünk. Védelmi opciónak is három közül választhatunk, például azt, hogy a közelharci támadások után belassul a minket megtámadó ellenség.
Ezután az aktuális teremben körbenézve láthatjuk, hogy több jelzéssel ellátott kapu van körülöttünk. Az ajtók mindegyikének teljesítése fogja feloldani a következő szintet. Minden ajtó több opciót ad a pálya megválasztására. Ha nagyon lesérültünk az egyik csatában, akkor választhatunk egy gyógyító forrásos pályát a csata helyett (ha arra megfelelő szimbólumot látunk a kapuk felett). Ezek a kapupárok össze vannak kötve, és ebből egyet-egyet kell teljesíteni a továbbhaladáshoz. Mindegyik kapu teljesítése után egy újabb erősítést kapunk. Lehet ez sebzésnövelés a fegyverünkre, sebzésmódosító vagy valamilyen védelmi bónusz. Minél több kaput teljesítünk, annál nagyobbra duzzad a bónuszaink száma, de halál esetén, vagy ha azt választjuk, hogy visszamegyünk a faluba, ezek elvesznek.
Ha sikeresen kimentettük már a runakészítőt, a kulcsmásolót vagy a bájolót, akkor az eddigiek során összegyűjtött úgynevezett Elemental Mote-darabokat be tudjuk váltani különböző fejlesztésekre a faluban nyílt boltban. Wealth mote: Rune Carver és Key Maker; Insight mote: Enchanter; Fire mote: Keymaker. Ez a három olyan mote, ami a run végén megtartható és elkölthető. Ezenkívül található még három másik, amelyek a játék alatt adnak valamilyen bónuszt.
A Renewal mote arra használható, ha egy kapu után az oltárnál választanánk egy fejlesztést, de újrasorsolnánk azt, amit a játék felajánlott nekünk. A Luck mote növeli az esélyét, hogy a választható lehetőségek jobb minőségűek legyenek. A Blood Mote pedig a Cheat Death rendszerhez használt alapanyag, amit az életerő-csíkunk mellett lévő értékig feltöltve egy halálos ütés helyett visszatölt egy adag életpontot, és tovább folytathatjuk a harcot. Ez az érték minden aktiváció után növekedik. Az utóbbi 3, játék során használt pénz a pálya elhagyásakor elveszik.
Grafika: A grafikai stílus nagyon retro hatást kelt. Korlátozottan állíthatók az effektek a beállítások között. A bloom szerintem nagyon el van túlozva, ezért én elég hamar ki is kapcsoltam. A pixel downsampling opció segít, hogy még retrósabb érzést adjon a játék, de ha egy távoli ellenségre céloztam, akit pontosan kellett eltalálni, akkor a torzítás miatt nagyon nehézzé vált a precíz célzás. A köd opció elég sokat hozzá tud tenni a környezethez, de néha belenézve esett egy nagyot az fps-szám. Egy ennyire pörgős játék esetében ez mindenképp elkerülendő dolog. A környezet és a fények éreztetik a story által sejtett okkult-démoni témát. Ha a faluban nézzük egy darabig az eget, akkor néhány eldritch szörnycsápot is látni csapkodni a zöld égbolton.
Kezelőfelület, irányíthatóság: A kezelőfelület jól átlátható. Talán az életerő-sáv és a hozzá tartozó számok lehetnének nagyobbak, hogy a komoly küzdelem közepette is egyszerű legyen leolvasni. A „lőszerünk” mennyiségét kreatívan a varázslatot tartó bal és jobb kezünk fényereje jelzi. Minél jobban fogy a töltés benne, annál halványabb a kéz. A mozgatás nagyon reszponzív, egyszerűen lehet a lövedékek között jobbra-balra oldalazni és teljes sebességgel ugrálni, mint ahogy a régi szép időkben is tettük. A sebzésszámok jól kivehetők még a kaotikusabb csaták közepén is, ami szintén üdvözlendő dolog.
Játszhatóság: Aki inkább a modernebb FPS játékokhoz van szokva, annak elég meredek tanulási görbével kell szembesülnie. Fel kell venni a tempóját a játéknak elég hamar, mert különben már az első fokozaton elhasalunk majd. Sajnos azt el lehet mondani, hogy úgy 3-4 óra után már nem sok újjal fogunk találkozni, csak a meglévő dolgokat kombinálja majd a játék másként. Az árusok kimentése után szinte megáll a sztori, viszont az eddig a részig elvezető út elég tartalmas lesz.
Intelligencia, nehézség: A gép nem kimondottan okos. Mindig egyenes vonalban törnek ránk az ellenfelek, amint meglátnak. Mentségükre szóljon, hogy a szintkülönbséget jól kezelik, sosem akadtak meg lépcsőkben vagy bukkanókban. Ha trükkösen felugranánk egy kiálló teraszra a tájon, akkor vigyázzunk, mert ha ütéstávolságba érünk, azért megcsapnak majd bennünket. Ha valaki nincs hozzászokva vagy nem ismeri a klasszikus FPS-ek ütemét, akkor biztosan nehéz lesz beletanulni, de nem lehetetlen feladat. Ha párszor eltalál bennünket egy repülő lövedék, akkor gyorsan megtanuljuk megsaccolni a lövedék gyorsaságát. A pályákon találhatók csapdákkal kapcsolatban elmondható, hogy egyszer-egyszer beléjük lépve gyorsan kiismerhető, hogy mitől kell tartanunk.
Hangok, zene: A háttérzene nagyon sejtelmes, és jól eladta ezt a varázslós sztorit. Dinamikus váltás van a „nyugodt” és „harci” jelenetek között. A harci zenénél a hangszerek hangja annál erősebb, minél jobban pörög a csata. Ez főként a basszuson érezhető különösen, és egyfajta dinamikát kölcsönöz a jeleneteknek. Hátránya viszont, hogy nincs túl nagy változatosság a dallamok között. Gyakran halljuk majd újra és újra ugyanazt a lüktetést.
Összegzés: Sztoriját tekintve nem túl hosszú, de eléggé véletlenszerű ahhoz, hogy hosszabb távon is szórakozást nyújtson a játék. A retro stílust mind kinézetében, mind játékmenetében igazán eltalálták a készítők. Az ellenfelek típusából lehetne egy kicsit több, de a hozzájuk kapcsolt sok módosító valamilyen szinten kárpótol azért bennünket. Az újratöltést nem igénylő duplakezes lövöldözés dinamikus harcokat eredményez. A nosztalgiázni vágyóknak kötelező darab, de ha esetleg meglévő Game Pass-előfizetésünk van, akkor onnan mindenképpen érdemes legalább egy próbát adni neki.