SG.hu

8Doors: Arum's Afterlife Adventure

Kiadó: Neowiz Games
Fejlesztő: Rootless Studio
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-2115C 2 GHz-es vagy AMD Phenom 9100e Quad-Core processzor, Nvidia GeForce GTX 560 vagy ATI Radeon HD 7790 grafikus kártya, 4 GB RAM, 8 GB szabad hely
Ajánlott: Intel Core i5-650 3,2 GHz-es vagy AMD Phenom 9950 Quad-Core Black Edition processzor, Nvidia GeForce GTX 560 vagy ATI Radeon HD 7790 grafikus kártya, 8 GB RAM, 8 GB szabad hely
Hasonló játékok: Shantae and the Seven Sirens, Ori and the Blind Forest
Kategória: metroidvania

Mindig nagy örömmel fogadjuk az olyan független fejlesztésű kezdeményezéseket, melyek a metroidvania stílusában szeretnének valami maradandót alkotni. Az 8Doors: Arum's Afterlife Adventure talán nem lesz akkora siker, mint az Ori and the Blind Forest volt annak idején, de a műfaj kedvelőinek garantáltan nagy örömet okozhat. Játéktesztünkből kiderül, hogy miért!

Bár volt idő, amikor a metroidvania műfaja annyira népszerű volt, hogy szinte minden stúdió ebben a stílusban akart alkotni valamit, azonban mindez már évtizedek óta nem egy kifizetődő vállalkozás, és csak nagyon kevés csapat tud igazán maradandó élményt nyújtani. Az indie színtérről azért időről időre felbukkan néhány ígéretes próbálkozás, azonban sajnálatos módon sokkal több olyan alkotás születik, ami a kiváló minőség ellenére is megmarad egy bizonyos szint alatt, azaz nem tud a függöny mögül a reflektorfénybe lépni.

Noha korai lenne már most határozott véleményt formálni az 8Doors: Arum's Afterlife Adventure kapcsán ezen a téren, azonban sajnálatos módon erőteljesen érezni, hogy a kiváló ötletek ellenére sem tud majd a műfaj modernkori nagyjai közé emelkedni, azonban a stílus kedvelőinek így is kihagyhatatlan klasszikussá érhet a gyűjteményben. Lássuk, hogy miért is táplálunk ennyire vegyes érzelmeket a Rootless Studio alkotása kapcsán annak ellenére, hogy egyébként a szívünkhöz tudott nőni a végeredmény!

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Az első csalódást a történet kapcsán okozta a játék. Nem azért, mert nem találták fel ezen a téren a kereket a készítők, sokkal inkább azért, mert azzal próbálják meg eladni a játékot, hogy sztoriját a koreai népmesék ihlették, ami ebben a formában szemen szedett hazugság. Bár nem ismerjük annyira a koreai népmesés világot, mint a magyart, annyira viszont azért igen, hogy kijelenthessük: néhány utalás és áthallás kivételével semmiféle koreai sajátosságot nem találhatunk benne, sőt még ázsiai jellegzetességeket sem, mint annak idején például a Jade Empire esetén, ami nem volt metroidvania, de a tematika terén legalább ott volt a csúcson.

A játék főszereplője egyébiránt egy Arum nevű kislány, aki azért lép át a túlvilágra, hogy megtalálja édesapja lelkét, ugyanis azt az ígéretet kapja, hogy ha megjárja a purgatórium mind a nyolc szintjét, akkor visszaszerezheti szeretett édesapját. Csakhogy ez a feladat közel sem tekinthető egyszerűnek vagy könnyed vállalkozásnak, hiszen utunkat rengeteg rejtély, akadály és ellenfél igyekszik megkeseríteni – méghozzá gyakran szó szerint.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Mint fentebb említettük, az 8Doors: Arum's Afterlife Adventure egy metroidvania, és a műfajról ezzel mindent elmondtunk, aki életében csak egyetlen ilyen alkotással is játszott – például éppen a legendás Castlevania-sorozattal –, az máris jól tudja, hogy egy olyan oldalnézetes akciójátékról van szó, ahol a küzdelmek mellett óriási szerep jut majd ügyességünknek is. Kis hősünk a kacifántos pályákon minden irányban közlekedhet – amerre szabad az út –, miközben a különféle horrorisztikus ellenfelek alaposan megkeserítik az életét. Szerencsére nem esik kétségbe, ha pofozkodásról van szó, kezdetben egy egyszerű kaszával tud hadakozni, majd később a leheletnyi fejlődési rendszer jóvoltából egyre többféle eszköz, sőt speciális képességek teszik igazán teljessé az élményt. A harcrendszer nincs különösebben túlbonyolítva, de később határozottan káoszjelleget tud ölteni, amikor megjelennek a kombók, és lehetetlenség lesz kiigazodni a lehetőségek között, de mindez nézőpont, illetve hozzáállás kérdése.

A változatosságot egyébiránt leginkább az ellenfelekben találhatjuk – legalábbis egy ideig. Akadnak köztük egyszerű, zombiszerű lények, köpködős teremtmények, kövek alatt megbújók, sőt olyanok is, akik vénemberekre vagy hóhérokra emlékeztetnek. Ezek a lidércek folyamatosan váltogatják egymást, különféle kombinációkban bukkannak fel, hogy megnehezítsék az életünket, és bár kezdetben nagy örömet, sőt változatosságot jelent, hogy kiismerjük sajátosságaikat, azonban sajnos egy idő után teljesen önismétlővé válik az egész. Hiába vezetnek be folyamatosan újoncokat, valamiért még sok-sok óra után is viszontláthatjuk az első szinten megismert lényeket, ami elég kiábrándító. Hasonló a helyzet a főellenfelekkel is.

Valóban egészen őrült dolgokat valósítottak meg a játékban ezen a téren a fejlesztők, néhány szörny a legrosszabb rémálmunkból vagy keleti horrorfilmekből is előléphetett volna, azonban dacára az egyedi megjelenésnek, sok esetben a bossok sajnos csak a kinézetük tekintetében különböznek egymástól. Minimális eltérés természetesen akad köztük, azonban nem olyan jelentős, mint ami elvárható lenne. A legtöbb főellenség például ugyanarra a taktikára építve egyszerűen legyőzhető, így elegendő csak elsajátítani hősünk egyes képességeit ahhoz, hogy minden, de legalábbis a legtöbb problémánkra megoldást találhassunk.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Mint említettük fentebb, az akciók mellett ügyességünkre egyaránt szükségünk lesz ahhoz, hogy az 8Doors: Arum's Afterlife Adventure-ben érvényesülhessünk. Ezen a téren szokásos klisékből építkezik a játék, ezáltal fix vagy eltűnő platformokon kell ügyeskednünk, közben mozgó akadályokat elkerülnünk és így tovább. A készítők nem találták fel a spanyolviaszt, és éppen ez az, amiért vegyes érzések keverednek bennünk a végeredmény kapcsán. A játék olyan, mint egy derekasan megírt szakdolgozat, melynek 90 százaléka közönséges plágium.

A végeredmény egyben van, jó ránézni, élmény játszani, azonban nagyjából egy óra után már úgy érzi az ember, hogy terhes számára az egész, mert nem talál benne egyediséget, sem olyan megoldásokat, amit máshol már ne láthatott volna korábban. A helyzetet pedig még a szerepjátékos megoldások, vagy az olyan játékelemek sem tudják javítani, mint hogy kis hősnőnk képes egy óriási varangy hátán ugrándozni az egyes akadályok leküzdéséhez. Nyilván a folyamatosan elsajátított képességek színezik egy kicsit a játékmenetet, de egyik sem annyira hatásos, hogy azért életünk végéig emlékeznénk rájuk.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Grafika: A játék nem szép, ellenben nem is csúnya, inkább egyedinek nevezhető a maga nemében. A koreai stílusjegyeket sajnos egyáltalán nem sikerült kidomborítaniuk a készítőknek, pedig óriási szükség lett volna rá azért, hogy megmaradjon bennünk – ki ne emlékezne például a Braid vagy a Limbo grafikai megoldásaira ugyebár –, helyette azonban valamiféle kellemetlen, lehangoló szürkeség jellemzi az egészet, erőteljes piros hatásokkal kiegészülve. A megvalósítás egyébiránt rajzfilmes alapokra építkezik, ami jól áll neki, nem is igényel túl erőteljes számítógépet, ellenben inkább lett volna nagyobb a gépigény, de szebb, illetve különlegesebb a küllem.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Ezen a téren különösebb probléma nincs a játékkal, ha csak a túlbonyolított megoldásokat nem tekintjük annak. Annyi opciót próbáltak meg beletuszkolni a fejlesztők, hogy gyakran teljesen összezavarodunk a lehetőségektől, a különféle kombók, képességek és kombinációk miatt. Irányíthatatlannak nem neveznénk a végeredményt, de azért több tekintetben is jobban átgondolhatták volna az egészet.

Játszhatóság: Tartalmasnak ugyan tartalmas az 8Doors: Arum's Afterlife Adventure, ellenben a változatossággal akadnak problémák. Hiába tudunk elméletben 7-8 órán át játszadozni és kalandozni a túlvilágon, ha az első óra után beleununk az egészbe.

Intelligencia, nehézség: Különösebb programozáson nem esett át az ellenfelek mesterséges intelligenciája a játékban, a kisebb ellenfelek agresszorként támadnak ránk – jellemzően ahányan csak érnek. Kicsit összetettebb megoldásokat egyedül a bossoktól láttunk, akik igyekeznek jobban helyezkedni, borsot törni az orrunk alá. A nehézség egyébiránt hullámzó, de alapvetően a klasszikusok, a kilencvenes évek metroidvaniáira emlékeztető kihívások várnak ránk.

Hangok, zene: Semmi kiemelkedőt nem lehetne megnevezni a játék kapcsán a hangok és a zenék tekintetében. Reménykedtünk, hogy lesznek koreai dallamok, de sajnos a zenék teljesen átlagosak és felejthetők, miközben szinkronokról nem is álmodhatunk, az egyéb effektek viszont legalább összességében rendben vannak.

Összegzés: Mindent összevetve az 8Doors: Arum's Afterlife Adventure egy kellemes metroidvania lett a sorban, azonban csak egy kiválóan sikerült iparosmunka, egy plágiumgyanús szerzemény, ami hemzseg a kihagyott ziccerektől. A koreai háttérrel ugyanis nagyon eredetivé lehetett volna tenni, de sajnos sehol sem használták ki ezt a készítők, csak üres szavakkal dobálóztak, így részben csalódás lett az egész. A stílus rajongóinak természetesen így is kötelező lesz a gyűjteményben, hiszen a jobb próbálkozások közül való, de aki csak a legjobbakat akarja, az inkább lapozzon.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
Nem érkezett még hozzászólás. Legyél Te az első!