SG.hu

Observation

Kiadó: Devolver Digital
Fejlesztő: No Code
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-3240 3,4 GHz-es vagy AMD FX-4300 processzor, Nvidia GeForce GT 640 vagy ATI Radeon HD 7750 grafikus kártya, 4 GB RAM, 12 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-6600K 3,5 GHz-es vagy AMD Ryzen 3 2200G processzor, Nvidia GeForce GTX 960 vagy ATI Radeon RX 570 grafikus kártya, 8 GB RAM, 12 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Stories Untold
Kategória: kalandjáték

Újabb kalandjátékot juttatott el a célegyenesig a skót No Code stúdió elszánt csapata, akik ezúttal a távoli világűrbe visznek minket, hogy mesterséges intelligenciaként segítsünk egy bajba jutott űrhajóst. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miként sikerült az Observation!

Már teljesen hozzászoktunk, hogy a minőségi kalandjátékokért manapság nem a tripla-A kategóriás kiadók kínálatában kell nézelődnünk, sokkal inkább az indie színtéren, ahol szerencsére egymást érik a jobbnál jobb megjelenések. Természetesen ebben a kategóriában is kutakodni kell a különlegességek után, de a skót No Code fejlesztői szerencsére akkora kreativitással lettek megáldva, hogy Stories Untold című első alkotásuk után – melyet sokan tévesen sétaszimulátorként kategorizáltak és hajítottak kukába – alig vártuk legújabb dobásukat.

Bár korai változatban már tavaly elérhetővé tették második teljes értékű művüket, az Observation végleges verziója azonban csak a napokban lett beszerezhető, és bőven túlszárnyalta előzetes várakozásainkat, hiszen egy olyan különleges kalandról beszélünk, amihez foghatót ilyen minőségben korábban még nem igazán kaptunk. Lássuk is alaposabban, hogy miről szól ez a különleges történet!

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Az Observation egy különleges sci-fiként jellemezhető, mely a világűrbe, egy föld körüli pályán keringő többmodulos űrállomásra repít el minket. Az időpont 2026, főhősünk pedig Dr. Emma Fisher, aki az egész létesítmény orvosaként arra ébred, hogy elveszítette a kapcsolatot a legénység öt tagjával, valamint Houstonnal is. Egyetlen társa egy SAM névre hallgató mesterséges intelligencia, aki a teljes űrállomást képes átfogni, tehát amint megkapjuk felette az irányítást – merthogy ebből a szempontból ő lesz a főszereplő –, rögtön rádöbbenünk, hogy nagyobb a baj, mint azt elsőre hittük.

Egyrészt SAM sem éppen olyan, mint régen, sérültek a memóriái, rendszeréből rengeteg fontos adat törlődött, másrészt pedig az űrállomás szintén komolyan megsérült, így Emma és az MI közösen próbálnak rájönni arra, hogy mi történt valójában, illetve hol lehet a legénység többi tagja. Talán nem meglepő ezek után, hogy egy igazán feszült, erőteljesen klausztrofóbiás élményben lesz részünk, ahol valóra válnak majd a legrosszabb rémálmaink is, miközben őrült csavarok sokaságával kell szembenéznünk a folyamatosan tornyosuló problémák kapcsán. A cselekmény tehát kifejezetten kellemesre, már-már egyedire sikerült, és bár a finálé azért sokakat meglephet, alapvetően nagy dicséret illeti a készítőket azért, hogy nem egy snassz szájbarágós történettel próbáltak meg untatni minket, hanem hagytak nyitott ajtókat, teret engedtek a gondolatoknak.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Mindezt pedig kifejezetten kellemes játékélménnyel dobták fel a skótok! Bár rengeteg helyen azt olvashatjuk az Observation kapcsán, hogy egy közönséges sétaszimulátorról van szó, ezt a jellemzőt azonban most rögtön felejtsük el, hiszen a No Code műve egy vérbeli klasszikus kalandjáték, ahol nincs ugyan pixelvadászat, nem tudunk kattintással közlekedni – lévén karakterünknek még teste sincs –, de a zseniális történet mellett tonnányi fejtörő vár majd ránk, miközben az események alakulására is van némi ráhatásunk. Mi ez, ha nem egy nagybetűs kalandjáték? SAM oldalán egyébiránt annak ellenére, hogy nincs tényleges kiterjedésünk, elképesztően sok lehetőségünk lesz.

Kezdetben a biztonsági kamerákon keresztül láthatjuk Emmát és az űrállomás egyes blokkjait, miközben zoomolással és kameramozgással tudunk interakcióba lépni a különféle kapcsolókkal, laptopokkal és egyéb szerkezetekkel. Merthogy SAM természetesen bármihez hozzáférhet, azonban az eredményesség rendszerint annak a függvénye, hogy mi mennyire vagyunk ügyesek, lévén akadnak majd feladatok, melyek egyáltalán nem tekinthetők gyerekjátéknak. Különösen megnehezedik a dolgunk ráadásul azt követően, amikor a fix kamerák után egy repülő drónt kapunk, és szabadon repkedhetünk vele az állomáson – ezzel olyan helyeket és interakciós pontokat elérve, melyek korábban lehetetlennek tűntek.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Hogy egy ilyen koncepcióra kizárt érdekes és folyamatosan pergő játékmenetet húzni? Bár biztosak vagyunk abban, hogy nem volt egyszerű, ellenben állandóan zajlanak az események, és minden feladatot igyekeztek kimagasló interakcióval ellátni annak ellenére is, hogy a kezelőfelület gyakran a nyolcvanas évek számítógépeinek színvonalát verdesi. Hol egyszerű ajtókat kell feltörnünk és kinyitogatnunk, hol a tűzoltó berendezést kell aktiválnunk a katasztrófa elkerülésének érdekében, hol klasszikus logikai játékokat megszégyenítő módon kell majd formákra visszaemlékeznünk.

A nehézség folyamatosan hullámzó, néhány feladat egyenesen rutinszerűnek tekinthető, miközben valóban akadnak olyan fejtörők, melyek összehangolt logikát és egyéb képességeket igényelnek ahhoz, hogy Emmát újabb szintekre léptethessük. A doki egyébiránt kifejezetten nehezen viseli néha a kétségbeejtő pillanatokat, hajlamos pánikolni és ordibálni velünk, amit kiemelkedő hatásfokkal tudtak lemodellezni az alkotók, de különösen a szinkronszínészt illeti kalapemelés ebből a szempontból. Hiába tudjuk, hogy nincs valódi tétje, Emma ordibálása annyira képes stresszelni minket néhány ponton, hogy az ember elhiszi: tényleg ott van a fedélzeten, és rajta múlik a túlélés.

Bár meglepő, de az Observation annak ellenére sem lesz unalmas egy pillanatig sem, hogy mindvégig egy helyszínen leszünk, és folyamatosan csak a fejtörők kapják benne a főszerepet, tehát a szabadságunk erőteljesen korlátozva lesz. Ez a megoldás manapság kifejezetten szokatlan, nem véletlen, hogy csak egy indie csapat merte bevállalni, akik nagyon ügyesen megtöltötték tartalommal és feszültséggel a végeredményt, ami ebből kifolyólag olyan hatást kelt, mintha egy televíziós sorozat egész évadja egyszerre állna a rendelkezésünkre szabad felhasználással és interaktív körítéssel.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Grafika: Bár kategóriájához mérten nem neveznénk éppenséggel csúnyának a játékot, de sajnálatos módon az Observation dugig van olyan idegesítő momentumokkal, melyek sokak számára okozhatnak kellemetlenségeket. Példának okáért a rendszerhibás kamerák állandó villogása hiába realisztikus, de annyira megterheli a szemet és akadályozza az élmény kiteljesülését, hogy inkább tekinthető elbaltázott ötletnek, mint hatásfokozó elemnek. Független fejlesztéshez mérten egyébiránt Emma karaktere és az űrhajó kidolgozása kifejezetten kellemes lett, miközben a gépigényt is sikerült nagyon barátságos szinten tartani.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Helyenként kissé szokatlannak nevezhető a kezelőfelület, logikusnak ugyan logikus, de például több fejtörőnél sem kapunk megfelelő segítséget a megoldáshoz, így rengeteg alkalommal ezért bukhatunk el feladatokat, miközben megkérdőjelezhető a korhűség is. A játék ugyanis bár a közeli jövőben játszódik, a kezelőfelületek gyakran olyan hatást keltenek – pláne SAM diagnosztikai eszközei –, melyek már a kilencvenes években is kellemetlenek lettek volna, pláne egy űrállomáson.

Játszhatóság: Noha sok helyen panaszkodtak arra, hogy az Observation alig 5-6 óra alatt átélhető, de ezt nem neveznénk negatívumnak. Egyrészt a történettel tudunk malmozni egy kicsit, másrészt ez a pár óra olyan tartalmas és összetett élményt kínál, hogy az egyenesen imádni való. Olyan játék ez, amit néhány havonta egyszer érdemes elővenni egy-egy esős délután, akárcsak egy jó filmet.

Intelligencia, nehézség: Nyilvánvalóan nem nevezhetnénk túl nehéznek a játékot, annak ellenére sem, hogy akadnak fejtörők, melyek csak sokadik nekifutásra sikerülnek majd, de ez inkább a megfelelő betanítás, a szájbarágós jellegzetességek hiányának számlájára írható fel. A mesterséges intelligencia tulajdonságairól pedig csak szuperlatívuszokban tudunk beszélni annak függvényében, hogy a főhős maga is egy MI.

Hangok, zene: A hangok terén kifejezetten realisztikus, gyakran ijesztő, nyomasztó lett az egész, de főként a fentiekben már említett Emma szinkronhangját kell kiemelnünk a sorból. Az űrhajós orvos annyira élethűen adja elő magát, és annyira meg tud ijeszteni minket egy-egy pánikhelyzetben, hogy aki hajlamos beleélni magát a szituációkba, annak garantáltan felmegy a vérnyomása – persze jó értelemben.

Összegzés: Az Observation egy kifejezetten kellemes gyöngyszemnek tekinthető a kalandjátékok műfaján belül, hiszen dacára a független fejlesztői háttérnek és a merész alapötletnek, a végeredmény kifejezetten jól sikerült. Érdekes történet, nagyszerű hangulat, zseniális fejtörők és egy nagyon erős karakter. Mi kell még egy kitűnő kalandjátékos élményhez? Sok hasonlót várunk a skót alkotóktól a jövőben is!

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Fürtös #3
    Hát ha tudja hozni a The Experiment (aka. eXperience 112) által annó felállított szintet akkor én adok neki egy esélyt.
    12 éve tök véletlenül botlottam bele és azóta sem értem, hogy nem lett belőlle bestseller?
    Iszonyat jó sztori,jó zene,és jól megoldott játékmenete volt, végig megvolt a csak még 10 percet játszom feeling.
    Egyetlen baja az volt,hogy elég rövidre sikerült de nem nagyon lehetett letenni.