SG.hu

Jagged Alliance: Rage

Kiadó: THQ Nordic
Fejlesztő: Cliffhanger Productions
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E7200 2,5 GHz-es vagy AMD Athlon II X3 455 processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 6870 grafikus kártya, 4 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-2300 2,8 GHz-es vagy AMD FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 760 vagy ATI Radeon R9 280X grafikus kártya, 8 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Jagged Alliance-sorozat, XCOM-sorozat
Kategória: körökre osztott taktikai stratégia

Újabb elkeseredett próbálkozás született a legendás Jagged Alliance-sorozat feltámasztására, azonban hiába minden ígéret, minden visszahozott régi szereplő, az egykori varázst továbbra sem találjuk benne. Jagged Alliance: Rage játéktesztünkből megtudhatod, hogy miért!

A Jagged Alliance neve a kilencvenes évek végén egyet jelentett a körökre osztott taktikai stratégiák vagy akciójátékok nagyágyújának szinonimájával. Bár a Madlab Software munkatársai annak idején semmi mást nem tettek, mint az XCOM-sorozat alapjait átültették egy, a sci-fi-körítést mellőző, ámde a Rambo-mozifilmekből komolyan merítő sztoriba, megalkottak pár emlékezetes karaktert, néhány extra játékelemet, és máris ott volt a kezükben a siker kulcsa. A siker pedig csakhamar kopogtatott is az ajtón, noha az igazán nagy áttörést a folytatás érte el, amit a kanadai Sir-Tech fejlesztőinek sikerült elképesztően magas szintre emelniük.

Ami viszont ezek után történt, azt tulajdonképpen jobb lenne elfelejteni a rajongóknak. Bár sokan és sokáig vártak a harmadik epizód megjelenésére, a jogok folyamatos vándorlása miatt azonban 2012-ig nem hallottuk a Jagged Alliance nevet – akkor is csak egy böngészős alkotás miatt –, és hiába volt azóta több próbálkozás, sajnos még a második rész feldolgozásának hívott Jagged Alliance: Back in Action sem hozta a kötelezően elvárható színvonalat. Emiatt nem reménykedtünk benne őszintén, hogy a Jagged Alliance: Rage kitűnhet ebből a pechsorozatból, azonban ennek ellenére is bizakodva ültünk le, hogy ránézzünk az egykori legenda aktuális epizódjára.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Csalódottságunkat azonban már az első pillanatoktól kezdve sem tudtuk leplezni. Az alapkoncepciót például simán elintézték a fejlesztők egy pár másodperces állóképes montázzsal, ami maximum a régi rajongóknak mondhat valamit, az újoncok azonban csak kapkodják majd a fejüket, pláne a karakterek láttán, akik egytől egyig a második részből tértek vissza közénk, és őszintén szólva egyáltalán nem látszódik rajtuk, hogy azóta az ő univerzumukban és a valóságban is eltelt két évtized. A történetet tehát felejtsük el, szokás szerint valamiféle felmentő sereget alakítunk, ám mielőtt rátérnénk a tárgyra, avagy néhány értékes fogoly kiszabadítására és pár információ megszerzésére, még ki kell szabadulnunk a börtönből, meg kell keresnünk eltűnt társainkat, miközben legalább két kínai hadseregre elegendő emberen próbáljuk meg átverekedni magunkat.

Aki annak idején oda-vissza imádta a Jagged Alliance 2-t, az biztosan nagy örömmel nyugtázza majd olyan nevek és személyek felbukkanását, mint Ivan, Dr. Q, Raven, Shadow, Vicki vagy Grunty, akik nemcsak kedves ismerősökként térnek vissza közénk, hanem mindemellett saját képességekkel és sajátosságokkal is bírnak. Ott van például Ivan, aki egy tipikus nagy termetű tank, emiatt nehezen tud rejtőzködni, kevesebb lépésponttal rendelkezik, életereje magas, ütése a lórúgással vetekszik, kiemelkedően bírja az alkoholt – igen, ez is fontos lesz néha –, hovatovább térdproblémákkal küzd, ezáltal magasból leugorva Peter Griffines sziszegések és jajgatások társaságában kapja büntetését. Rajta kívül Grunty hasonló kaliber, aki a nehézfegyverek megszállottja, és míg Vicki a kütyük és a szerelés nagymestere, addig Shadow a lopakodás területén van nagyon otthon. A sorból kihagytuk Dr. Q-t, aki a közelharcban emelkedik ki, és Ravent is érdemes kiemelni, hiszen ő a csapat szeme, akit érdemes magaslatokon elhelyezni, hogy mesterlövészként segítse a díszes társaságot.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Pontosabban azt a duót, akit kezdetben ki kell választanunk a térképek teljesítésére, hiszen mindössze egy kétfős sereggel vágunk neki a dzsungel felfedezésének, és minden egyes helyszínen szédületes túlerővel kell szembenéznünk. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a taktikázásnak és a lopakodásnak hála tonnányi lehetőségünk nyílik arra, hogy már előzőleg megritkítsuk az ellenfeleket, csapdába csaljuk őket, amivel a nyílt színi harc során sokkal könnyebb dolgunk lehet. Aki soha életében nem találkozott még a Jagged Alliance nevével, vagy nem játszott körökre osztott taktikai akciójátékkal, annak röviden ecsetelnénk, hogy mi lesz a feladat minden egyes pályán.

A dzsungeles közeghez mérten meglepően változatos helyszínekre lépve minden karakterünkkel erősen korlátozottak leszünk a cselekvésünkben, hiszen csak a rendelkezésünkre álló pontok felhasználásával közlekedhetünk majd, de cselekvéspontba kerül a támadás, a rejtőzködés, az újratöltés, a fegyverszerelés, vagy a speciális képességek alkalmazása is, tehát érdemes lesz ügyesen gazdálkodni. Hőseink saját kis inventoryval rendelkeznek, amit az elesett katonák vagy a pályákon található ládikák és egyebek kifosztásával tölthetünk fel, ezáltal vihetünk velük több fegyvert, lőszert, élelmet, vizet, kötszert, de aggathatunk rájuk különféle páncélokat is. Lehetőségeink tehát ezen a téren is elég korlátozottak, így érdemes jól meggondolni, hogy kitől és mit veszünk el, hovatovább miként csoportosítjuk a dolgokat a hátizsákban, de jó tanács, hogy ha tehetjük, mindig kutassunk át mindent, és soha ne lépjünk üres vagy hiányos zsebbel a következő szintre.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Amíg a pályákon az ellenfél nem szúr ki minket, addig csendesen tudjuk tizedelni a soraikat, késsel, kiütéssel, de akár íjpuskával is hatástalaníthatjuk őket, a fegyveres harc során azonban egy új magaslatát ismerhetjük meg a játéknak. Ilyenkor ugyanis számtalan dolog dönti el, hogy eltaláljuk-e az ellenfelet vagy sem. Fegyvertípus, képességek, sőt még a látószög is tényező, miközben minden fegyverrel lehetőségünk nyílik közelíteni és távolítani, dönteni arról, hogy lábra, testre vagy fejre célozzunk, hovatovább minderre a találat valószínűségének százalékos megjelenítése rakja fel a koronát.

Minden egyes pályán az lesz a feladatunk, hogy az összes katonát eltakarítsuk – néhányan sokszor meg is adják magukat –, ott elvégezzük a kitűzött célt – beszélgessünk valakivel, megszerezzünk valamit és így tovább –, majd miután hátizsákunkat megtöltöttük utánpótlással, a kilépőpontnál elhagyjuk a helyet, és jöhet a következő szint. Két bevetés között aztán a szemünk elé tárul kalandozásaink központi helyszíne, az óriási trópusi sziget, ahol mi dönthetünk arról, hogy melyik irányba indulunk tovább az ellenfelekkel való fogócskázás során, de katonáink gyógyítását vagy a felszerelések fejlesztését is itt tudjuk kivitelezni.

Ez mind szép és jó, azonban messze elmarad a legendás Jagged Alliance 2 összetettségétől, ahol tulajdonképpen egy komplett menedzserjáték várt ránk a bevetések során, melyek további taktikai lehetőségeket adtak a kezünkbe, ezzel olyan mélységet kínálva a játéknak, aminek itt a közelébe sem érünk. Nagyobb baj azonban, hogy a Jagged Alliance: Rage dugig van hibákkal, hiányosságokkal és logikátlanul felépített elemekkel, melyeket szívesen elfelejtenénk, ha tudnánk: legyen szó akár a problémás irányításról, a nehézkes kamerakezelésről, vagy például olyan apróságokról, mint hogy az ellenséges katonák legyűrése után is megmarad a körökre osztott irányítás, ami roppant frusztráló a loot felszedése és a célpont elérése során.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Grafika: Nemcsak a játékmenettel vannak azonban problémák a Jagged Alliance: Rage kapcsán, hanem a grafika hiányosságai is bődületesek. Bár azt értjük, hogy a maszatolás volt a cél a képregényes cell-shaded grafika alkalmazásával, de hogy nem lehet közelíteni és távolítani a pályán, hogy még a távolból is középszerűek az animációk, az effektek pedig egyenesen trehány kivitelezést kaptak, az túlmegy minden határon. Inkább elviseltünk volna egy kicsit szigorúbb gépigényt – a jelenlegi valóban kifejezetten baráti –, de cserébe jobban örültünk volna ennél derekasabb kinézetnek.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Noha a kezelőfelület meglepően átláthatóra sikerült, főként a sorozat ismerői és kedvelői számára nem okoz sok meglepetést, az irányítás azonban meglepően sokszor okoz fejtörést. A kameramozgás gyakran katasztrofális, a pályákat és a tereptárgyakat nem tudjuk megfelelően szemügyre venni, a célzás sokszor kritikán aluli, egyszerűen nem tudjuk befogni az ellenfeleket, de a betanító mód is annyira fapadosra sikeredett, hogy sokaknak már annak a végigjátszása is okozhat némi nehézséget.

Játszhatóság: Ha valamivel, akkor a tartalmával valóban képes kiemelkedni a sorból a Jagged Alliance: Rage, hiszen a kampány derekasan hosszúra sikerült, az útvonalak válogatása miatt újrajátszhatóságot kínál, miközben a fejlesztők még a többjátékosos élményekről sem feledkeztek meg.

Intelligencia, nehézség: Hiába azonban a tartalom, ha a rengeteg hiányosság és hiba, valamint az ellenfelek hihetetlenül ostoba mesterséges intelligenciája miatt egyszerűen nem akarjuk majd mélyebben beleásni magunkat a kampányba. A hullámzó nehézség ugyanis egy dolog, azonban a mesterséges intelligencia a legtöbbször annyira bugyuta és kiszámíthatatlan, hogy amiatt könnyedén megindulhat a kezünk a kilépés gomb irányába. Értelmetlenül cselekedő katonák, riadó esetén is ellenkező irányú őrködés, kiszámíthatatlan reakciók, folyamatosan pontatlan lövöldözések, egyszóval minden, ami egy kicsi kihívást is tenne a játékba, az gyakorlatilag hiányzik belőle. Magyarul ez annyit jelent, hogy dacára a sok taktikai lehetőségnek, legalább a felét nem kell használnunk, mert a buta MI miatt fölösleges lesz.

Hangok, zene: Mindehhez pedig még a hangok, a zenék és a szinkronok sem tudtak hozzátenni semmi pozitívumot. Maximálisan a középszerűségbe veszik minden, és bár semmiből sem szenvedünk hiányt, a minőségi szintet túl mélyre tették az alkotók.

Összegzés: A Jagged Alliance: Rage tehát minden lett, csak éppen jó nem. Akinek nagyon hiányoznak a klasszikus körökre osztott taktikai stratégiák, az nyilván elszórakozhat vele ideig-óráig, de a legutóbbi XCOM vagy a Mutant Year Zero: Road to Eden mérföldekkel magasabb minőséget és élményt kínál, ha kedveljük ezt a műfajt. Kár érte, mert igencsak nagy szükség lett volna már egy minőségi Jagged Alliance-játékra!

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • sárkánylovag #5
    A Mutant az viszont tényleg jó csak rövid erre volt jó a cikk hogy felhívjuk rá a figyelmet :)
  • Omega #3
    Akkor minek ezt ajánlani? Inkább ajánlom a Resident Evil 2-t.
  • Montanosz #2
    én játszottam vele pályát, borzalmas, a szemgolyó meg kifolyik az állnadó vöröstől
  • wraithLord #1
    Ez is inkább hétvégi nem-ajánló lett. :D

    Nem tudtam, hogy van új Jagged Alliance. Viszont elég csak átfutni a screenshotokat, szerintem már a képi világ is elég érdekes... Mint valami ízléstelenül kivitelezett indie játék.