Ötvös Tibor
Zenith - besült a humoros RPG
A paródia már szinte minden szórakoztatóipari műfajban elfogadott stílus, így kaphatnak a különböző filmek vagy akár dalok is hol jobb hol rosszabb kifigurázást. A játékvilágban viszonylag ritka az ilyen, többnyire csak az úgynevezett Easter Eggek képében jelennek meg vicces és más termékre utaló elemek, de az Infinigon Games korábban úgy döntött, hogy megpróbálnak egy vicces, az akció-RPG műfaj összes ismert elemét és szereplőjét kifigurázó alkotást készíteni, mely végül a Zenith címet kapta.
A játék most megjelent és bár hatalmas várakozás előzte meg a címet (pedig szinte semmi reklámot nem kapott), de sajnos a humoros elemektől eltekintve minden szempontból egy közepesnél gyengébb alkotást kaptunk. Az alaptörténet szerint a Birodalom és a Tündék folyamatos harcban állnak egymással és mi előbbi felet erősítjük. Argus egy igazi tökös mágus, akit rögtön az elején el is fognak az ellenfelei és ennek köszönhetően bekerül egy olyan templomba, ahol végül olyan erőre bukkanunk, amely eldöntheti a háborút is.
A Zenith ezen a szinten remekül működik. A sztori elemeiben elhelyezett, elrejtett poénok pazarul működnek, számos térdcsapkodós beszélgetés zajlik majd a karakterek között és ahogy haladunk előre a történetben, úgy jelentkeznek majd a legbanálisabb világmegváltós sztori-elemek - hogy aztán egy igazán remek poénnal más irányba tereljék az eseményeket. Ugyanakkor senki ne gondolja, hogy a történetet feláldozták a humor oltárán... ez ugyanis nem igaz. A sztori az utolsó pillanatig izgalmas és érdekes. Szóval ez a rész csillagos ötös.
Ami egyébként igen meglepő, hiszen az ellenfeleink zombi-szerűen rohannak felénk, nem gondolkodnak vagy taktikáznak - szimplán csak lerohannak. Vagy a másik példa, mikor szimplán csak állnak, végzik az előre beállított animációjukat és lazán tűrik, hogy messziről próbáljuk meg eltalálni őket. A másik nagy hiba a térkép hiánya. Egyszerűen nem is értem, hogyan maradhatott ki egy ilyen fontos rész a Zenithből, mikor a küldetésekben is olyan leírásokat kapunk, hogy "menj Dél-nyugatra...". Szóval így nem a legegyszerűbb odatalálni az adott helyre.
Írhatnék még a nagyon gyenge animációról, az állandó kifagyásokról vagy arról az érdekes tényről, hogy ahogy haladunk előre, úgy romlik egyre jobban a teljesítmény és jelentkeznek egyre többször az előbb említett gondok. Egy szó mint száz a Zenith nagyon nagyot akart és láthatóan a történettel sikerült is megmutatni, hogy lehet viccesen is lebilincselő sztorit kreálni, azonban ilyen körítéssel viszonylag kevesen adnak esélyt a programnak, ami nem is csoda.