Kiadó: Sega
Fejlesztő: The Creative Assembly
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Dual Core 2 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 4000+ processzor, Nvidia GeForce 8600 GT vagy ATI Radeon HD 4550 grafikus kártya, 2 GB RAM, 35 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-2500T 2,3 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 975 processzor, Nvidia GeForce GTS 450 vagy ATI Radeon HD 4870 grafikus kártya, 4 GB RAM, 35 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Total War-sorozat
Kategória: stratégia

Az 1987 óta létező The Creative Assembly fejlesztőcsapata ugyan már a kilencvenes években is számtalan nagyszerű videojátékot készített, de csak az ezredfordulón, a Shogun: Total War megjelenésekor találtak igazán magukra. Azóta szinte egyetlen olyan év sem volt, amikor ne kapott volna egy újabb részt, vagy legalább egy kiegészítőt a nagy sikerű stratégiasorozat, így megjárhattuk már segítségével - több aspektusból is - az ókort, a középkort, de még a napóleoni háborúkat is. Habár sokan úgy tartják, hogy a brit stúdió az elmúlt években kifogyott az ötletekből, hiszen immáron második alkalommal nyúltak vissza gyökereikhez, hogy újabb történelmi korok prezentálása mellett egy már ismert időszakot dolgozzanak fel nekünk, de a Total War: Rome 2 a legjobb példa arra, hogy ezek a vádak nem tekinthetők többnek alaptalan rágalmaknál. A Római Birodalom ugyanis bár valóban nem első alkalommal jelenik meg a sorozat keretein belül, de már a Total War: Shogun 2-höz képest is annyi újdonság került a játékba, hogy azt össze sem lehetne vetni közvetlen, név szerinti elődjével.


A Rome 2 kampánya Krisztus előtt 272-ben veszi kezdetét, és 300 évet ölel fel a világtörténelemből, amit többnyire a Földközi-tenger körül és az Európa déli régióiban élő népek oldalán fedezhetünk fel. A játék méreteit nagyszerűen érzékelteti, hogy 117 frakció kapott benne helyet, amiből természetesen csak nyolcat vehetünk irányításunk alá, de így is elég lehetőséget kapunk ahhoz, hogy akárhányszor is indítsuk el a kampányt, minden esetben újfajta kihívások elé nézhessünk. Már az alapvetően meghatározza az alkotásban ránk váró lehetőségeket és történéseket, hogy melyik frakciót választjuk magunknak, hiszen mindegyik sajátos berendezkedéssel, gazdasági, társadalmi, katonai és politikai rendszerrel rendelkezik, így választásunk kihat majd a kampány teljes egészére.

Ha igazán jót akarunk magunknak, akkor eszünkbe sem jut például az első végigjátszáskor a karthágóiak vagy a makedónok oldalára állni, inkább a rómaiakat válasszuk helyettük, akik kezdetben még nem rendelkeznek túl sok területtel, de éppen emiatt haragosaik száma is elenyésző, tehát sokáig nem kell tartanunk többfrontos háborúktól. Természetesen később ez megváltozik, hiszen álljunk bármelyik frakció oldalára is, a játékban a célunk a folyamatos terjeszkedés lesz, méghozzá elsődlegesen a diplomáciát, valamint a háborúkat a középpontba állítva, így erővel, csellel vagy politikával kell majd felépítenünk az egész Római Birodalmat, többnyire éppen úgy, ahogyan az a történelemkönyvekben meg van írva.


Aki játszott már életében legalább egy Total War-játékkal - legalábbis az utóbbi években megjelent epizódok valamelyikével -, az tudja, hogy a játékmenet alapesetben két részre osztható. Ennek köszönhetően van a birodalommenedzsmentre és a diplomáciára építő, körökre osztott blokk, ahol a legtöbb időt töltjük majd, valamint a taktikázásra és a konkrét csatákra összpontosító valós idejű rész, ahol hadvezéri ambícióinkat élhetjük ki. Lássuk első ízben a körökre osztott stratégiákat idéző oldalt, aminek keretein belül egy hatalmas térképen veszhetünk el a részletekben.

Nem túlzás kijelenteni, hogy a Total War: Rome 2 minden várakozásunkat felülmúlta ezen a téren, hiszen a valaha készült legalaposabb és legösszetettebb rendszert építette fel itt a The Creative Assembly, aminek köszönhetően immáron birodalmunk szinte minden apró-cseprő ügyébe beleszólhatunk. Nyilván a készítők nem akartak átesni a ló túlsó oldalára, így a közérthetőség továbbra is alapvető kritérium maradt a részükről - tehát senki se várjon olyan alaposságot, mint az Europa Universalis IV-ben -, ellenben így is könnyedén elveszhetünk a sok-sok lehetőség között. A hatalmas stratégiai térképen tudjuk majd például bővíteni birodalmunkat, így városainkat is, hiszen első körben csak nagyon alapvető lehetőségek és nagyon alapszintű épületek lesznek még a legnagyobb településeken is. Ez nem csak azért fontos, hogy később például változatosabb katonai egységeket verbuválhassunk, hanem azért is, hogy polgáraink elégedettek legyenek, így lázadások szítása helyett boldogan fizessenek adót, aminek köszönhetően mi is újabb fejlesztéseket kivitelezhetünk, nem utolsó sorban pedig takarékoskodhatunk a későbbi nagy háborúkra. Szintén a taktikai térképen tudunk - felsorolhatatlanul sok egyéb lehetőség mellett - hadsereget toborozni, meglévő haderőnket menedzselni, de olyan apróságokra is lehetőségünk lesz, mint hogy ügynököket küldjünk az ellenség területeire.


Módunkban áll például kémekkel szabotálni az ellenfél seregét, hivatalnokokkal felborítani egy rivális ország vagy város gazdaságát, netán katonai specialistákkal kirobbantani egy rabszolgafelkelést, amelyek akár olyan sikeresen is zárulhatnak, hogy megalapozhatják egy háború sikerét. Természetesen szintén ezen a felületen merülhetünk majd el a diplomáciai részletekben is, ami legalább olyan fontos lesz, mint például egy jól levezényelt ütközet. Lehetőségünk lesz például békét, kereskedelmi megállapodást, megnemtámadási egyezményt és még számtalan egyéb szerződést megkötni, amelyekkel még abban az esetben is érdemes lesz élnünk, ha például a kiválasztott államot később le akarjuk rohanni, hiszen könnyen lehet, hogy megúszhatjuk harc nélkül, egy jó szövetséges ugyanis minden háborúban megfizethetetlen.

Természetesen lesznek olyan pillanatok, amikor hiába próbálkozunk a rengeteg diplomáciai lehetőséggel és egyéb trükkel, a harc elkerülhetetlenné válik. Ebben az esetben két lehetőség kínálkozik. Az egyik, hogy a gépre bízzuk az ütközetet - jó hír, hogy immáron ebbe is van minimális beleszólásunk a taktika kiválasztásánál -, a másik pedig, hogy személyesen vezényeljük le az ütközetet, ami alighanem a Total War-játékok egyik legjobb és legkedveltebb része. Akárcsak a korábbi epizódokban, úgy természetesen a Rome 2-ben is elfelejthetjük azokat a csatákat, amelyeket kizárólag erőfölényünkre alapozunk.

Megpróbálkozhatunk vele ugyan, de olyan elképesztő méretű túlerőre kell hagyatkoznunk, illetve olyan tetemes veszteségekkel kell számolnunk, hogy jobban járunk, ha inkább kidolgozunk legalább egy működő taktikát a csatákhoz. Nyilván a rendkívül hangulatos és látványos városostromok vagy a tengeri összecsapások ez alól részint kivételt képeznek, ellenben a hatalmas szárazföldi ütközetek már nem. Így amennyiben kiismerjük seregünket, és tudjuk, hogy melyik egységünk pontosan mire használható, akár még jelentős túlerővel szemben is győzedelmeskedhetünk.


A Total War: Rome 2-ben is lesznek olyan taktikák, amik mindig bejönnek - például a lovassággal az íjászokat támadni, miután a főerők már összecsaptak -, de szinte minden egyes összecsapás lehetőséget nyújt számunkra arra, hogy újabb és újabb stratégiákat dolgozzunk ki magunknak, így akár minden egyes ütközet más lehet. Természetesen a háborúk tekintetében is számíthatunk majd rengeteg újdonságra, így új egységekre - a harci elefántok nagyon hatásosak -, taktikai lehetőségekre - a tengeri és a szárazföldi ütközetek ötvözése rendkívül hangulatos lett -, valamint olyan apró változásokra, amelyek inkább kényelmi funkciókat szolgálnak, de gyakorlati hatással nincsenek a játékmenetre. Grafika: Minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy a Total War: Rome 2 az idei év legszebb - és persze legjobb - stratégiája is lett egyben, aminek egyetlen komoly hátulütője van. Ez nem más, mint hogy a teljes grafikai élmény eléréséhez egy igencsak erős számítógépre lesz szükségünk, így az ajánlott gépigény is csak arra elég, hogy kellő kompromisszumok mellett 20-30 fps-t érjünk el a kampány során, ami a nagyobb, több száz vagy ezer főt megmozgató csaták alatt még alacsonyabb lehet. Az alkotásra azonban maradéktalanul igaz az a közhely, miszerint még kompromisszumok mellett is érdemes játszani vele, mert itt a játékélmény, és nem a grafika a lényeg, habár még közepes beállításokkal is nagyszerűen fest a végeredmény.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A Total War: Rome 2 minden téren hozza a korábbi részekben megszokott irányítást, illetve kezelőfelületet, így túl sok újdonságot nem tapasztalhatunk majd ezen a téren, szinte csak a friss lehetőségeket kell memorizálnunk. Természetesen aki még új a Total War világában, az jobb lesz, ha felköti a nadrágját, hiszen több óra sem elegendő ahhoz, hogy maximálisan beletanuljunk az irányításba. Ugyanakkor ezt is csak egyszer kell megtanulni!

Játszhatóság: Túlzás nélkül kijelenthető, hogy a Total War: Rome 2 több száz órányi játékidővel kecsegtet, hiszen csak a kampányból kihozható - vérmérséklettől függően - 20-30 óra, de mivel az újrajátszhatósági faktor a választható frakciók miatt nagyon magas, ezért ez a szám legalább nyolccal megszorozható. Arról nem is beszélve, hogy a nagyszerű történelmi csaták mellett még többjátékos mód is helyet kapott benne, amivel garantáltan kihúzhatjuk a következő epizód érkezéséig.

Intelligencia, nehézség: Sajnos azonban a Total War: Rome 2-ben sem fenékig tejfel az élet, így szép számmal akadnak problémák a játékban, amelyek többsége a mesterséges intelligenciával hozható összefüggésbe. Alapvető probléma, hogy ellenfeleink teljesen kiszámíthatatlannak tűnnek, a csatamezőn sem jeleskednek mindig, de az már inkább programozási hiányosság, hogy körváltáskor a program - avagy a mesterséges intelligencia - nem ritkán percekig gondolkozik azon, hogy mi legyen a következő lépése. Ezen a téren tehát még van hová fejlődnie a játéknak, de az összkép így is jobbnak tűnik, mint a közvetlen elődben.

Hangok, zene: Mind a narrációk, mind az átvezető animációk alatt hallható szinkronok, illetve egyéb hangok és hangeffektek a szokásos minőségben lettek rögzítve, aminek köszönhetően ezen a téren sem lehetne belekötni a sorozat legújabb tagjába. Talán egyedül a fülbemászó dallamok hiányoznak majd néhány rajongónak!

Összegzés: A Total War: Rome 2 képében - a várakozásoknak megfelelően - megszületett az idei esztendő legjobb stratégiája, ami mind összetettségben, mind küllemében, mind megvalósításában magasan veri az idei felhozatalt, ami alól egyedül a Company of Heroes 2 jelenthet csak kivételt. Ha egy igazán összetett, de mégis könnyen megtanulható stratégiára vágysz, amelyben politikai és diplomáciai érzékedre éppen úgy szükséged lesz, mint hadvezéri ambícióidra, akkor ne is keress tovább, a legújabb Total War a te játékod lesz. Méltó folytatás, amely letette az alapot egy újabb epizódhoz is.