SG.hu·
Drágán mérik a raboknak a telefonálást
A büntetés-végrehajtási intézményekben használható telefonrendszerek, mobil hívásokat zavaró adók és internetezésre alkalmas televíziók kifejlesztése jó üzletet jelent.
A Telio által készített eszközök mindegyike megfelel a német büntetés-végrehajtási intézetekre vonatkozó biztonsági előírásnak. A 80 dolgozót foglalkoztató vállalat az első telefonhálózatot 1999-ben szerelte fel Hamburgban és jelenleg Németországban már 92 börtönben, továbbá 11 európai államban és az Egyesült Arab Emírségekben találhatók meg a készülékei. Az intézetek számára a szolgáltatások ingyenesek, a költségeket a rabok telefonbeszélgetéseinek díjaiból fedezik.
Erol Yilmaz havonta négy alkalommal, 30-30 percen át beszélhet a feleségével, a gyermekeivel és más rokonaival. A helyi hívások percenként 9 eurócentbe kerülnek, a távolsági beszélgetésekért percenként 20, a mobiltelefonokra irányuló hívásokért pedig 60 eurócentet kell fizetnie. Amennyiben törökországi rokonait akarja felhívni úgy percenként 80 eurócentje bánja. Ezzel szemben a szabad világban egy perc törökországi beszélgetése díja 4,9 eurócent - a börtönben minden drágább. Yilmaz nem panaszkodhat, a jobban keresők közé tartozik. A Lichtblick (Reménysugár) börtönújság szerkesztőségében dolgozik, naponta 14 eurót keres. Aki nem dolgozik, az havonta csupán 30 eurót keres. Ebből az összegből vásárolható meg a cigaretta vagy a kávé, de akadnak, akik a perköltségeiket törlesztik ilyen módon.
Aki Szerbiából, Marokkóból vagy Oroszországból származik, annak még nehezebb dolga van, a percdíjak ebben az esetben ugyanis akár az 1,40 eurót is elérhetik. Minden harmadik németországi elítélt külföldi, a Telio pedig jól keres a kommunikációs igényeiken. A társaság 2011-ben 15 millió eurós bevételre tett szert, ebből 4 millió eurót Németországban keresett meg. "A börtönigazgatók nem akarták, hogy az intézeteikben készpénzforgalom legyen" - jelentette ki Johannes Feest kriminológus és büntetés-végrehajtási szakértő. "Túl nagy kockázata lett volna egy belső feketepiac kialakulásának. A telefonkártyák sem jelentettek megoldást, mert a rabok azokkal is kereskedtek."
Ekkor jött el a Telio ideje. 20 fogolyra jut egy készülék, mindenki kap egy felhasználói nevet és egy PIN-kódot. A bejelentkezés után a telefon pontosan tudja, hogy mennyi pénz van az illető számláján és milyen telefonszámokat hívhat fel. Letiltható egyes számok hívása és a fegyőrök belehallgathatnak a beszélgetésekbe. A rendszer előnye, hogy a büntetés-végrehajtási intézeteknek semmi dolguk nincs, a Telio a forgalmazott beszélgetések után befolyó percdíjakból tartja fenn magát. "Az üzleti modellünk nem hasonlítható össze a hagyományos telefontársaságokéval. Nem több millió ügyfeles tömegpiacot kezelünk" - hangsúlyozta Oliver Drews, a Telio ügyvezetője. Németországban jelenleg 23 000 rab használja a cég szolgáltatásait, közülük néhányan havonta csupán pár percet telefonálnak.
A cellei fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézetében minden rab minden beszélgetésért percenként csupán 6 eurócentet fizet, viszont a körülmények szigorúbbak. Minden hívás előtt a fegyőrök ellenőrzik a megadott telefonszámot, majd tárcsáznak és a foglyok leárnyékolt celláiba kapcsolják a beszélgetést. További szigorítás, hogy az összes hívást lehallgatják. A Telio piacra dobta a Multio nevű csomagot is, amely képernyőből, billentyűzetből és fejhallgatóból áll. A rendszert már hét börtönben használják és lehetővé teszi a telefonálást, a televíziós műsorok vagy a műsoros DVD-k megtekintését, továbbá még az internetezést is, de csak kiválasztott oldalakon. Annak az elítéltnek, aki az összes televízióadó műsorát látni szeretné, havonta 12,95 eurót kell fizetnie.
A Telio által készített eszközök mindegyike megfelel a német büntetés-végrehajtási intézetekre vonatkozó biztonsági előírásnak. A 80 dolgozót foglalkoztató vállalat az első telefonhálózatot 1999-ben szerelte fel Hamburgban és jelenleg Németországban már 92 börtönben, továbbá 11 európai államban és az Egyesült Arab Emírségekben találhatók meg a készülékei. Az intézetek számára a szolgáltatások ingyenesek, a költségeket a rabok telefonbeszélgetéseinek díjaiból fedezik.
Erol Yilmaz havonta négy alkalommal, 30-30 percen át beszélhet a feleségével, a gyermekeivel és más rokonaival. A helyi hívások percenként 9 eurócentbe kerülnek, a távolsági beszélgetésekért percenként 20, a mobiltelefonokra irányuló hívásokért pedig 60 eurócentet kell fizetnie. Amennyiben törökországi rokonait akarja felhívni úgy percenként 80 eurócentje bánja. Ezzel szemben a szabad világban egy perc törökországi beszélgetése díja 4,9 eurócent - a börtönben minden drágább. Yilmaz nem panaszkodhat, a jobban keresők közé tartozik. A Lichtblick (Reménysugár) börtönújság szerkesztőségében dolgozik, naponta 14 eurót keres. Aki nem dolgozik, az havonta csupán 30 eurót keres. Ebből az összegből vásárolható meg a cigaretta vagy a kávé, de akadnak, akik a perköltségeiket törlesztik ilyen módon.
Aki Szerbiából, Marokkóból vagy Oroszországból származik, annak még nehezebb dolga van, a percdíjak ebben az esetben ugyanis akár az 1,40 eurót is elérhetik. Minden harmadik németországi elítélt külföldi, a Telio pedig jól keres a kommunikációs igényeiken. A társaság 2011-ben 15 millió eurós bevételre tett szert, ebből 4 millió eurót Németországban keresett meg. "A börtönigazgatók nem akarták, hogy az intézeteikben készpénzforgalom legyen" - jelentette ki Johannes Feest kriminológus és büntetés-végrehajtási szakértő. "Túl nagy kockázata lett volna egy belső feketepiac kialakulásának. A telefonkártyák sem jelentettek megoldást, mert a rabok azokkal is kereskedtek."
Ekkor jött el a Telio ideje. 20 fogolyra jut egy készülék, mindenki kap egy felhasználói nevet és egy PIN-kódot. A bejelentkezés után a telefon pontosan tudja, hogy mennyi pénz van az illető számláján és milyen telefonszámokat hívhat fel. Letiltható egyes számok hívása és a fegyőrök belehallgathatnak a beszélgetésekbe. A rendszer előnye, hogy a büntetés-végrehajtási intézeteknek semmi dolguk nincs, a Telio a forgalmazott beszélgetések után befolyó percdíjakból tartja fenn magát. "Az üzleti modellünk nem hasonlítható össze a hagyományos telefontársaságokéval. Nem több millió ügyfeles tömegpiacot kezelünk" - hangsúlyozta Oliver Drews, a Telio ügyvezetője. Németországban jelenleg 23 000 rab használja a cég szolgáltatásait, közülük néhányan havonta csupán pár percet telefonálnak.
A cellei fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézetében minden rab minden beszélgetésért percenként csupán 6 eurócentet fizet, viszont a körülmények szigorúbbak. Minden hívás előtt a fegyőrök ellenőrzik a megadott telefonszámot, majd tárcsáznak és a foglyok leárnyékolt celláiba kapcsolják a beszélgetést. További szigorítás, hogy az összes hívást lehallgatják. A Telio piacra dobta a Multio nevű csomagot is, amely képernyőből, billentyűzetből és fejhallgatóból áll. A rendszert már hét börtönben használják és lehetővé teszi a telefonálást, a televíziós műsorok vagy a műsoros DVD-k megtekintését, továbbá még az internetezést is, de csak kiválasztott oldalakon. Annak az elítéltnek, aki az összes televízióadó műsorát látni szeretné, havonta 12,95 eurót kell fizetnie.