Évekkel ezelőtt a Nokia volt a mobiltelefon szinonimája, hiszen a finn gyártó által piacra dobott modellek megbízhatóak, innovatívak és praktikusak voltak. Mégis bekövetkezett a fordulat.

1996-ban vált elérhetővé a Nokia 9000-es, az úgynevezett Communicator, amely gyakorlatilag az első üzleti okostelefon volt. A társaság előrelátó módon milliókat fektetett be a mobil hálózatokkal, az érintőképernyő-technológiákkal és a levelezőrendszerekkel kapcsolatos kutatásokba. Olyan telefonokat gondoltak ki, amelyeknél a telefonálás másodlagossá vált, előtérbe került az internetezés, a játékok, a helyhez kötött szolgáltatások és egyéb dolgok. 2007-ben a Nokiának még 40 százalékos piaci részesedése volt, de ekkor megjelent az iPhone és minden megváltozott. Tavaly a Nokia piaci részesedése 22 százalékra csökkent, míg a részvények ára a 2007. évi 40 dollárról 3 dollárra esett vissza. A kérdés: mi történt a Nokiával?


A finn cég már 2000 előtt "okostelefont" gyártott
Nos, sokan úgy vélik, hogy a finn társaság kiváló példája annak, hogy mi történik akkor, ha egy innovatív vállalat rossz utat választ és ezzel elveszíti mind az újítási potenciálját, mind pedig - ezzel párhuzamosan - a piacvezető pozícióját. Ehhez elegendő volt csupán néhány hibát elkövetniük a vezetőknek. Ilyen hiba lehetett az operációs rendszer kiválasztása, illetve a cégen belül a technikai részletekkel kapcsolatos bizonyos rossz döntések és prognózisok.

Volt ugyanakkor három olyan típushiba, ami általában megfigyelhető a hasonló utat bejáró piaci szereplőknél. Az első, hogy a piacvezető pozíció arrogánssá és lustává teheti őket. Aki azt hiszi, hogy nem kell félnie a konkurenseitől, mondván: "úgy is mi vagyunk a legjobbak", az a pusztulásába rohan. Az innovációra szükség van ahhoz, hogy az adott gyártó továbbra is az élbolyban maradjon. Az első pozícióban lévő cégnek ez mindig sokkal nehezebb, mint a közvetlen üldözőinek.

A második fő gond, ha a társaságok nem figyelnek oda a felhasználók visszajelzéseire. A Nokia eleinte teljesen lebecsülte az iPhone-t, mert nem tudta teljesíteni a belső töréstesztet. A probléma csak az volt, hogy a vásárlókat egyáltalán nem érdekelte, hogy az iPhone könnyen törik-e vagy sem. Mindenképpen ezt a terméket akarták megvásárolni. Azok a hónapok, amiket a Nokia itt elvesztegetett, döntőnek bizonyultak.

A harmadik fő pont pedig, hogy a piacvezető pozícióra törő és ott hosszú távon maradni akaró vállalatnak fel kell ismernie, hogy egy ötlete vagy eszköze megelőzte a korát. A Nokia már akkor okostelefonokat tervezett és készített, amikor a felhasználók ezekre a készülékekre még nem voltak felkészülve. Ugyan volt kereslet az okostelefonokra, de ez semmiképpen sem nevezhető vásárlói rohamnak. Így a menedzsment azt a döntést hozta, hogy újra a mobiltelefonok felé kell fordulni. Holott egyáltalán nem igaz, hogy az elképzelés rossz lett volna, csak rossz időpontban rukkolt elő vele a cég.