James Gleick amerikai író legújabb könyvében az információ történetét dolgozta fel. A szerző a Chaos című könyvével lett világhírű és 1993 decemberében társalapítója volt a The Pipeline nevű cégnek, ami egyike volt az Egyesült Államok első internetszolgáltatóinak.

A The New York Times hasábjain is rendszeresen publikáló író legújabb kötetének címe The Information: A History, a Theory, a Flood és az információ történetével foglalkozik, az afrikai doboktól kezdve egészen az internetes korszakig. Gleick bemutatja miként vált a civilizációnkból a találmányok segítségével információs társadalommá és rámutat arra, hogy napjainkban a különböző információk képezi az emberiség legértékesebb tulajdonát, legyen szó a számítógépek világában létező bitekről vagy a DNS-ünkről.

"Ami most történik, vagyis az, hogy mindenki része lesz a digitális hálózatnak, az abszolút meghatározza a jelent. Ugyan ki gondolt volna 25 évvel ezelőtt arra, hogy mindannyian számítógépeket használunk, mivel ez teszi lehetővé számunkra a digitális kommunikációs hálózatokhoz való hozzáférést? Ugyanakkor rendkívül arrogáns vagy naiv lenne azt hinnünk, hogy ez a technikai fejlődés fontosabbak például az írott nyelv feltalálásánál. Viszont azt sem veszem komolyan, amikor az emberek azt mondják, hogy az információk hálózati tárolása és lekérése butává tesz bennünket. Minden, amit megélünk, az megváltoztatja az agyunkat. Az információk feldolgozásának területén megvalósított különböző úttörő jellegű fejlesztéseket nem tudjuk visszafordítani,. éppúgy, ahogy az olvasási képességünket sem tudjuk eltüntetni."

"Napjainkban még az analfabéták is egy alfabetikus világban élnek. De gondoljunk csak bele, hogy a történelem koncepciója az olvasás vagy az írás képessége nélkül nem működne. Természetesen az információáradat idegessé tesz bennünket, stresszt okoz, azonban, ha visszatekintünk a történelemre, akkor az emberekben gyakran alakult ki ez az érzés. Ma már megmosolyogtató, de amikor feltalálták a nyomtatott sajtót, akkor az emberek amiatt aggódtak, hogy a sok információ miatt nem tudják majd észben tartani a fontos dolgokat. a könyvtárakat pedig azért bírálták, mert állítólag annyi kötet volt a polcaikon, hogy nem lehetett megtalálni azt a művet, amit az illető éppen keresett. A változásokkal vívott harc mindig is részét képezte a létünknek" - jelentette ki James Gleick.

Az író szerint nem lehet megmondani, hogy ki dönti el, miként használják az emberek a gyakorlatban az új információ-feldolgozási lehetőségeket. Eleinte a telefonról is mindenki azt tartotta, hogy az csak az üzletembereknek való, később azonban kiderült, hogy nagyon egyszerűen lehet használni. Annyi felhasználási lehetőség és megoldás van, ahány felhasználó. Az új kötet egyik fő mondanivalója, hogy az információk képezik az emberiség legértékesebb tulajdonát. Minden az információktól függ, nem véletlen, hogy az elmúlt években a cégek és a kormányok harcolnak azért, hogy eldöntsék: ki irányítja az új kommunikációs hálózatokat? Jelenleg e két fél közé szorultak az emberek. Ugyan nem lehet megjósolni, hogy mi lesz ennek a küzdelemnek a végkimenetele, azonban a polgároknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a digitális világban állandóan olyan információkat gyártanak, amelyek összefüggésben vannak az életükkel és a szokásaikkal. S ezek az információk értékesek, de nem csak a Google és más vállalatok számára.

"Mindenki, aki jelenleg számítógépet használ, állandóan látszólag legális üzleti alkalmazási feltételekkel találkozik, amiket el kell fogadnia ahhoz, hogy használhasson egy adott szolgáltatást. Ezeket a szövegeket azonban soha senki sem olvassa el. Minden cég igényt tart az adatainkra, de ezt az alapvető kérdést még soha nem tisztázták. A szerzői jog nem segít minket tovább ezen a területen. Egy szerző rendelkezhet a könyve szerzői jogával, de utóbbi nem érvényes azokra az információkra, amik abban szerepelnek. Ez igaz a tényekre is, amiket senki sem birtokolhat, azok ugyanis szabadok. Úgy gondolom, hogy a velünk kapcsolatos információkkal sem a kormányoknak, sem a cégeknek nem szabadna rendelkezniük." "A jövőt illetően alapvetően optimista vagyok. Nem félek a Google tevékenységétől, csak aggódom. A Facebookot lehet, hogy pár év múlva már el is fogjuk felejteni. Az emberiség felülmúlhatatlan, ha arról van szó, hogy új információcserélési formákat kell találni. Éppen ezért nem csak azt állítom, hogy az internet egy nagyszerű dolog, hanem azt is, hogy az emberi kommunikáció több jót teremt, mint rosszat, mivel az igazságot szolgálja" - szögezte le végül az amerikai író.