Berta Sándor
Az információs világ alapjai az óceánok mélyén vannak
Miközben a felhasználók e-mailt küldenek, chatelnek vagy éppen egy YouTube-videót néznek meg, ritkán gondolnak az internet mögötti infrastruktúrára.
A globális adathálózat optikai kábelekből, rézből, vasból, acélból, betonból és műanyagokból áll. Az egyes kontinensek között az óceánok mélyén futó kábelek biztosítják az összeköttetést és egyúttal ezek jelentik az internet ereit is. Ezt aligha kell bizonygatni az Ile de Brehat kábelfektető hajó 60 fős legénységének. A hajó éppen Calais kikötőjében vár újabb feladatra. A raktár a legújabb távközlési kábelt nyeli el. A 2500 kilométer hosszú és 5000 tonna súlyú kábeltömeg elhelyezése a hajóban 3-4 hétig (!) tart. A vezetéket az Alcatel-Lucent egyik közeli üzeméből egy alagúton keresztül csörlőzik fel a hajóra, amelynek belsejében, egy 20 méter átmérőjű kerek helyiségben több ember figyeli a behúzást. Az így kialakuló "torony" magassága végül eléri a 7 métert.
Az Ile de Brehat néhány nap múlva kihajózik, hogy 14 500 kilométerre Calais kikötőjétől lefektesse a tengerben a vezetéket. A kontinensek közötti adattovábbítást biztosító kábel alig fél cm vastag és 1000-1500 méteres mélységben fektetik le. Az optikai kábelt egy rézcsőben helyezik el, amely víztaszító anyagokat tartalmaz. A következő külső rétegeket egy alumínium-, majd egy acél- és végül több műanyagcső jelentik. Az így létrejövő vezeték olyan vastag, mint egy felnőtt ember ökle. A tényleges kapcsolatot azonban csak az ujjnyi vastag kábel jelenti, a többi réteg célja, hogy megakadályozza a legértékesebb belső vezeték megsérülését például a sós tengervíztől.
A WACS nevű kábel Portugália és Dél-Afrika között összesen 9 afrikai országot köt majd össze. A kábelfektetés előtt azonban még sok dolgot kell elintézni. Az első és legfontosabb a tengerfenék feltakarítása. Ezt követi egy legfeljebb 1,5 méter mélységű árok kiásása, amelybe azután azonnal elhelyezik a vezetéket. Az elővigyázatosság indokolt: amennyiben nem így cselekednének, úgy a kábeleket könnyen elszakíthatná vagy megsérthetné egy elhaladó hajó horgonya vagy halászhálója.
Ha a kábelfektető hajónak ki kell ásnia a védőárkot, legfeljebb naponta 10-25 kilométer kábelt fektet le. Ha viszont csak a vezetékfektetéssel kell törődnie, úgy ez a távolság elérheti a napi 200-250 kilométert is. Az útvonalat minden esetben pontos geológiai vizsgálati eredmények alapján határozzák meg. A munka előtt minden a körzetben tartózkodó hajó figyelmét felhívják a kábelfektetésre. Amennyiben a vezeték elfogyott, úgy az utolsó méternél egy bóját helyeznek el és a hajó visszatér a kikötőbe, a munkát pedig egy testvérhajó folytatja.
Az Alcatel-Lucentnek hat saját kábelfektető hajója van, amelyek beszerzési ára egyenként 100 millió dollár volt. A WACS és a lefektetése potom 600 millió dollárba kerül. Az új kábel várhatóan jövőre készül el és a sávszélessége eléri majd a 10 Gigabit/s-ot. Az optikai jelet minden 60-80 kilométernél erősítővel küldik tovább.
A globális adathálózat optikai kábelekből, rézből, vasból, acélból, betonból és műanyagokból áll. Az egyes kontinensek között az óceánok mélyén futó kábelek biztosítják az összeköttetést és egyúttal ezek jelentik az internet ereit is. Ezt aligha kell bizonygatni az Ile de Brehat kábelfektető hajó 60 fős legénységének. A hajó éppen Calais kikötőjében vár újabb feladatra. A raktár a legújabb távközlési kábelt nyeli el. A 2500 kilométer hosszú és 5000 tonna súlyú kábeltömeg elhelyezése a hajóban 3-4 hétig (!) tart. A vezetéket az Alcatel-Lucent egyik közeli üzeméből egy alagúton keresztül csörlőzik fel a hajóra, amelynek belsejében, egy 20 méter átmérőjű kerek helyiségben több ember figyeli a behúzást. Az így kialakuló "torony" magassága végül eléri a 7 métert.
Az Ile de Brehat néhány nap múlva kihajózik, hogy 14 500 kilométerre Calais kikötőjétől lefektesse a tengerben a vezetéket. A kontinensek közötti adattovábbítást biztosító kábel alig fél cm vastag és 1000-1500 méteres mélységben fektetik le. Az optikai kábelt egy rézcsőben helyezik el, amely víztaszító anyagokat tartalmaz. A következő külső rétegeket egy alumínium-, majd egy acél- és végül több műanyagcső jelentik. Az így létrejövő vezeték olyan vastag, mint egy felnőtt ember ökle. A tényleges kapcsolatot azonban csak az ujjnyi vastag kábel jelenti, a többi réteg célja, hogy megakadályozza a legértékesebb belső vezeték megsérülését például a sós tengervíztől.
A WACS nevű kábel Portugália és Dél-Afrika között összesen 9 afrikai országot köt majd össze. A kábelfektetés előtt azonban még sok dolgot kell elintézni. Az első és legfontosabb a tengerfenék feltakarítása. Ezt követi egy legfeljebb 1,5 méter mélységű árok kiásása, amelybe azután azonnal elhelyezik a vezetéket. Az elővigyázatosság indokolt: amennyiben nem így cselekednének, úgy a kábeleket könnyen elszakíthatná vagy megsérthetné egy elhaladó hajó horgonya vagy halászhálója.
Ha a kábelfektető hajónak ki kell ásnia a védőárkot, legfeljebb naponta 10-25 kilométer kábelt fektet le. Ha viszont csak a vezetékfektetéssel kell törődnie, úgy ez a távolság elérheti a napi 200-250 kilométert is. Az útvonalat minden esetben pontos geológiai vizsgálati eredmények alapján határozzák meg. A munka előtt minden a körzetben tartózkodó hajó figyelmét felhívják a kábelfektetésre. Amennyiben a vezeték elfogyott, úgy az utolsó méternél egy bóját helyeznek el és a hajó visszatér a kikötőbe, a munkát pedig egy testvérhajó folytatja.
Az Alcatel-Lucentnek hat saját kábelfektető hajója van, amelyek beszerzési ára egyenként 100 millió dollár volt. A WACS és a lefektetése potom 600 millió dollárba kerül. Az új kábel várhatóan jövőre készül el és a sávszélessége eléri majd a 10 Gigabit/s-ot. Az optikai jelet minden 60-80 kilométernél erősítővel küldik tovább.
BOnfrie elkapta a lényeget :)