MTI
John McCain az amerikai kongresszus Twitter-királya
Az amerikai kongresszusi képviselők egyharmada twitterezik, politikai észrevételeikről és utazásaikról, olvasmányaikról vagy éppen az időjárásról közölnek mikroblogokat; a Capitolium Twitter-királya azonban a 73 éves John McCain volt elnökjelölt - derült ki a kongresszus felméréséből.
Egyre többen közlik 140 karakteres mikroüzenetekben gondolataikat a Capitolium politikusai közül, a kongresszus 535 tagjából már 200-an élnek a technika új vívmányával - állapította meg a Kongresszusi Kutatási Szolgálat, amely a törvényhozás saját kutatócsoportja. Az alsóházi képviselők többet twittereznek a felsőházi szenátoroknál, és a twitterezők között több a republikánus, mint a demokrata párti politikus. A kongresszusi politikusok kedvenc twitterező napja a szerda, és különösen kedvelt témájuk a választókörzetükbe való hazautazás. A legtöbben a kaliforniai delegáltak közül, 55-ből 15-en mikroblogolnak.
A mikroblogszenvedély csak tavaly jelent meg az amerikai törvényhozásban, a legnagyobb hangú és legtöbbet beszélő képviselők voltak az első twitterezők. Táboruk azóta folyamatosan gyarapodik. Leginkább az a John McCain szenátor kapott rá a mikroblogolásra, aki az elnökválasztási kampányban bevallotta, hogy bizony nem számítógépezik. Mikroüzenetei kissé hivatali ízűek, de fantasztikusan sok, 1,7 millió követője van. A Capitoliumon az idősebb politikusok többet twittereznek. A 76 éves Charles Grassley, Iowa szenátora az öt legnépszerűbb twitterező között van. Üzenetei olyanok, mintha egy kamasz írogatna haza a szüleinek arról, hogy mik történnek vele.
Mint a Kongresszusi Kutatási Szolgálat rámutatott: a politikusok mindeddig - a Facebook és a MySpace közösségi oldal és a YouTube videomegosztó portál növekvő népszerűsége ellenére - megőrizték hivatalos stílusukat. A twitterezés személyes spontaneitása azonban minden korábbinál többet mond el a viselkedésükre leginkább ügyelő politikusokról is. A törvényhozók mikroblogjai a capitoliumi tudósítók számára aranybánya.
A képviselők és szenátorok - akik a törvényhozás folyosóin is sokszor tanácsadókkal közlekednek, hogy a nekik feltett kérdésekre helyes válaszokat tudjanak adni - ebben a műfajban minden korábbinál jobban megnyílnak. Nancy Pelosi demokrata házelnök többnyire úgy írogat követőinek, mint amikor egy jó anya terelgeti a gyerekeit. "El kell fogadjuk az egészségügyi reformot" - írta a napokban, vagy korábban arra figyelmeztetett: "Nézzétek meg az évértékelő beszédet". Claire McCaskill szenátor nyelvtanilag kifogástalan, remekbe szabott mondatokban ad hírt mindennapjairól, otthoni foglalatosságairól. Rendszeres személyes hangú üzenetei a második legnépszerűbb twitterező politikussá tették.
Elemzők azt latolgatják, hogy a twitterezés egy napon talán forradalmasíthatja a választók és a politikusok viszonyát, mint több korábbi technikai újítás esetében is történt. A televízió, a kongresszusi ülések közvetítése például közel hozta az emberekhez a törvényhozási vitákat, a robottelefonos technikával pedig minden választó személyes kampányüzeneteket kap otthonába. A twitterezés pedig a jövőben valós idejű üzenetváltásokat tehet majd lehetővé a választók és delegáltjaik között, akár akkor is, amikor utóbbiak éppen szavazni készülnek egy kérdésben, erősítve a demokráciát.
Egyre többen közlik 140 karakteres mikroüzenetekben gondolataikat a Capitolium politikusai közül, a kongresszus 535 tagjából már 200-an élnek a technika új vívmányával - állapította meg a Kongresszusi Kutatási Szolgálat, amely a törvényhozás saját kutatócsoportja. Az alsóházi képviselők többet twittereznek a felsőházi szenátoroknál, és a twitterezők között több a republikánus, mint a demokrata párti politikus. A kongresszusi politikusok kedvenc twitterező napja a szerda, és különösen kedvelt témájuk a választókörzetükbe való hazautazás. A legtöbben a kaliforniai delegáltak közül, 55-ből 15-en mikroblogolnak.
A mikroblogszenvedély csak tavaly jelent meg az amerikai törvényhozásban, a legnagyobb hangú és legtöbbet beszélő képviselők voltak az első twitterezők. Táboruk azóta folyamatosan gyarapodik. Leginkább az a John McCain szenátor kapott rá a mikroblogolásra, aki az elnökválasztási kampányban bevallotta, hogy bizony nem számítógépezik. Mikroüzenetei kissé hivatali ízűek, de fantasztikusan sok, 1,7 millió követője van. A Capitoliumon az idősebb politikusok többet twittereznek. A 76 éves Charles Grassley, Iowa szenátora az öt legnépszerűbb twitterező között van. Üzenetei olyanok, mintha egy kamasz írogatna haza a szüleinek arról, hogy mik történnek vele.
Mint a Kongresszusi Kutatási Szolgálat rámutatott: a politikusok mindeddig - a Facebook és a MySpace közösségi oldal és a YouTube videomegosztó portál növekvő népszerűsége ellenére - megőrizték hivatalos stílusukat. A twitterezés személyes spontaneitása azonban minden korábbinál többet mond el a viselkedésükre leginkább ügyelő politikusokról is. A törvényhozók mikroblogjai a capitoliumi tudósítók számára aranybánya.
A képviselők és szenátorok - akik a törvényhozás folyosóin is sokszor tanácsadókkal közlekednek, hogy a nekik feltett kérdésekre helyes válaszokat tudjanak adni - ebben a műfajban minden korábbinál jobban megnyílnak. Nancy Pelosi demokrata házelnök többnyire úgy írogat követőinek, mint amikor egy jó anya terelgeti a gyerekeit. "El kell fogadjuk az egészségügyi reformot" - írta a napokban, vagy korábban arra figyelmeztetett: "Nézzétek meg az évértékelő beszédet". Claire McCaskill szenátor nyelvtanilag kifogástalan, remekbe szabott mondatokban ad hírt mindennapjairól, otthoni foglalatosságairól. Rendszeres személyes hangú üzenetei a második legnépszerűbb twitterező politikussá tették.
Elemzők azt latolgatják, hogy a twitterezés egy napon talán forradalmasíthatja a választók és a politikusok viszonyát, mint több korábbi technikai újítás esetében is történt. A televízió, a kongresszusi ülések közvetítése például közel hozta az emberekhez a törvényhozási vitákat, a robottelefonos technikával pedig minden választó személyes kampányüzeneteket kap otthonába. A twitterezés pedig a jövőben valós idejű üzenetváltásokat tehet majd lehetővé a választók és delegáltjaik között, akár akkor is, amikor utóbbiak éppen szavazni készülnek egy kérdésben, erősítve a demokráciát.
