Berta Sándor
Joel Tenenbaum nem adja fel
Nem nyugszik bele a korábbi bírósági ítéletbe a Bostoni Egyetem hallgatója és az őt támogató jogászok csapata.
Tenenbaumot tavaly augusztusban egy bíróság 675 000 dolláros kártérítés megfizetésére kötelezte 30 zeneszám illegális letöltéséért. A fiatalember támogatói honlapjukon kijelentették, hogy nem vérbosszúról van szó, egész egyszerűen nem hajlandók belenyugodni az ítéletbe és egy hasonlattal élve meg akarják védeni az átlagpolgárt (Dávidot) a vállalatoktól (Góliáttól).
A Joel Tenenbaumot védő Charles Nesson jogász professzor és kollégái egy új beadványt fogalmaztak meg, amely egyszerű érvekkel igyekszik kicsikarni az új döntést. A 32 oldalas dokumentumban többek között olyan érvelés szerepel, miszerint a zeneipar maga tehetett a fájlcserélés elterjedéséről, mivel nem voltak megfelelő digitális másolásvédelmek (DRM), illetve legális szolgáltatások. A hatékony másolásvédelmek hiánya miatt a fájlcserélés rendkívül egyszerűvé vált és ez a folyamat felkeltette az emberek figyelmét az online elérhető zeneszámok iránt.
Tény, hogy 2004 augusztusában, amikor az egyetemi hallgató a tettét elkövette a zenei CD-ken még nem volt digitális másolásvédelem és ez nagy mértékben megkönnyítette a dalok lemásolását, illetve terjesztését. Mindez ráadásul gyakorlatilag arra ösztönözte a fiatalokat, hogy kövessék Tenenbaum példáját. A helyzetet csak súlyosbította és ez az alperesek szerint szintén a zeneipar bűne, hogy akkoriban gyakorlatilag nem voltak legális zenei letöltési szolgáltatások.
Nesson és kollégái szerint ez olyan, mint amikor a kisgyerekek beleesnek valakinek a medencéjébe. Ilyen esetekben a medence tulajdonosát ugyanakkora felelősség terheli, hiszen ha elkerítette volna a medencét, akkor ez nem történhetett volna meg. A végső érv az, hogy a dalonkénti 22 500 dolláros kártérítés rendkívül magas és túlzó. Az Amerikai Alkotmány kimondja, hogy senkit sem lehet túlzottan szigorúan megbüntetni.
Amennyiben a bíróság elutasítja a beadványt, akkor Nesson és csapata azt akarják elérni, hogy a kártérítés összegét csökkentsék le dalonkénti 750 dollárra. Ez lenne egyébként a hatályos törvények szerint minimum fizetendő kártérítés. Tenenbaum egyébként korábban elismerte a fájlcserélő szoftverek használatát, így azt is, hogy tettének következményei vannak és együttműködött a hatóságokkal.
Tenenbaumot tavaly augusztusban egy bíróság 675 000 dolláros kártérítés megfizetésére kötelezte 30 zeneszám illegális letöltéséért. A fiatalember támogatói honlapjukon kijelentették, hogy nem vérbosszúról van szó, egész egyszerűen nem hajlandók belenyugodni az ítéletbe és egy hasonlattal élve meg akarják védeni az átlagpolgárt (Dávidot) a vállalatoktól (Góliáttól).
A Joel Tenenbaumot védő Charles Nesson jogász professzor és kollégái egy új beadványt fogalmaztak meg, amely egyszerű érvekkel igyekszik kicsikarni az új döntést. A 32 oldalas dokumentumban többek között olyan érvelés szerepel, miszerint a zeneipar maga tehetett a fájlcserélés elterjedéséről, mivel nem voltak megfelelő digitális másolásvédelmek (DRM), illetve legális szolgáltatások. A hatékony másolásvédelmek hiánya miatt a fájlcserélés rendkívül egyszerűvé vált és ez a folyamat felkeltette az emberek figyelmét az online elérhető zeneszámok iránt.
Tény, hogy 2004 augusztusában, amikor az egyetemi hallgató a tettét elkövette a zenei CD-ken még nem volt digitális másolásvédelem és ez nagy mértékben megkönnyítette a dalok lemásolását, illetve terjesztését. Mindez ráadásul gyakorlatilag arra ösztönözte a fiatalokat, hogy kövessék Tenenbaum példáját. A helyzetet csak súlyosbította és ez az alperesek szerint szintén a zeneipar bűne, hogy akkoriban gyakorlatilag nem voltak legális zenei letöltési szolgáltatások.
Nesson és kollégái szerint ez olyan, mint amikor a kisgyerekek beleesnek valakinek a medencéjébe. Ilyen esetekben a medence tulajdonosát ugyanakkora felelősség terheli, hiszen ha elkerítette volna a medencét, akkor ez nem történhetett volna meg. A végső érv az, hogy a dalonkénti 22 500 dolláros kártérítés rendkívül magas és túlzó. Az Amerikai Alkotmány kimondja, hogy senkit sem lehet túlzottan szigorúan megbüntetni.
Amennyiben a bíróság elutasítja a beadványt, akkor Nesson és csapata azt akarják elérni, hogy a kártérítés összegét csökkentsék le dalonkénti 750 dollárra. Ez lenne egyébként a hatályos törvények szerint minimum fizetendő kártérítés. Tenenbaum egyébként korábban elismerte a fájlcserélő szoftverek használatát, így azt is, hogy tettének következményei vannak és együttműködött a hatóságokkal.
ACTA
