Kruza Richárd
Kompromittáló fotók a karácsonyi céges bulin
Bár másnap már feledné tetteit a magáról megfeledkező kolléga, a technikának hála elképzelhető, hogy minden ismerőse a róla készült kompromittáló fotókon csámcsog. A következményeket pedig viselnie kell.
Bizonyos rendezvények igen kiszolgáltatott helyzetbe hozhatják az embert. A helyzet ismerős: céges karácsonyi rendezvényen az amúgy egész évben feszültséggel, stresszel teli dolgozók kicsit többet isznak a kelleténél, ami bizonyos személyek esetében a szokásostól eltérő viselkedési formát vagy cselekményeket eredményez. Szinte nincs olyan vállalati karácsony, ahol ne történnének olyan kompromittáló események, melyekért később bocsánatot kellene kérnie valakinek kollégájától. Még akkor is, ha az elkövető nem is emlékszik semmire.
Ha a bocsánatkérés eléri célját, januártól folytatódhat a megszokott élet, és az ominózus esemény fokozatosan a feledés homályába vész. Van azonban egy újkeletű probléma, egy új szokás, ami fordít egyet ezen a folyamaton: az a blog vagy közösségi oldal, melyen ott éktelenkednek azok a fotók, melyek konzerválják az eredetileg feledésre ítélt eseményeket, mintegy mindenki számára elérhető módon, makacsul hirdetve az utókornak a magáról megfeledkező dolgozó dicstelen produkcióját.
Jonathan Whittaker, az angol SAS Daniels ügyvédi munkaközösség tagja emiatt hazájában azt javasolja a munkaadóknak, hogy tiltsák be a mobiltelefonos fotózást az ilyen rendezvényeken, különösen karácsonykor. Ettől az intézkedéstől ugyanis azt várja, hogy januárban kevesebb dolgozót kell majd elbocsátani. Whittaker ugyanakkor a hagyományos fényképezőgépek használatát megengedné.
A dolognak úgy tűnik van értelme, ugyanis a céges rendezvényeken nem csak az elkövető, hanem a mobiltelefonjával az eseményt megörökítő is felfokozott állapotba kerülhet. Emiatt olyasmit örökíthet meg amit nem kellene, és amiről tiszta, józan fejjel talán inkább nem venne tudomást. A probléma kifejezetten a mobiltelefonok blogokhoz és közösségi oldalakhoz kapcsolódó automata funkcióival van: a spicces hangulatban készült fotók automatikusan és azonnal kikerülnek az internetre, az elkövető "modell" beleegyezése nékül, miközben valószínűleg a fotós is igencsak megfeledkezett magáról. Az utókor pedig gyönyörködhet a mementóként díszelgő bizonyítékban, mely ha véletlenül igen zaftosra vagy "cikire" sikerült, megállíthatatlanul elterjedhet az ismerősi kör számítógépes környezetében. Ezáltal az áldozat olyan megítélés alá kerül, amit nem tud lemosni magáról.
"Az Emberi Jogok Európai Egyezménye kimondja, hogy mindenkinek joga van saját magánéletének tiszteletben tartására. A dolgozóknak mindig a lefotózott személy beleegyezését kellene kérnie, mielőtt a szóban forgó fotó az internetre vagy blogra kerül." - mondta Whittaker. Mivel azonban ilyen helyzetekben erre soha nem kerül sor, Whittekkar a mobiltelefonos fotózás tiltásában látja a megoldást.
Bizonyos rendezvények igen kiszolgáltatott helyzetbe hozhatják az embert. A helyzet ismerős: céges karácsonyi rendezvényen az amúgy egész évben feszültséggel, stresszel teli dolgozók kicsit többet isznak a kelleténél, ami bizonyos személyek esetében a szokásostól eltérő viselkedési formát vagy cselekményeket eredményez. Szinte nincs olyan vállalati karácsony, ahol ne történnének olyan kompromittáló események, melyekért később bocsánatot kellene kérnie valakinek kollégájától. Még akkor is, ha az elkövető nem is emlékszik semmire. Ha a bocsánatkérés eléri célját, januártól folytatódhat a megszokott élet, és az ominózus esemény fokozatosan a feledés homályába vész. Van azonban egy újkeletű probléma, egy új szokás, ami fordít egyet ezen a folyamaton: az a blog vagy közösségi oldal, melyen ott éktelenkednek azok a fotók, melyek konzerválják az eredetileg feledésre ítélt eseményeket, mintegy mindenki számára elérhető módon, makacsul hirdetve az utókornak a magáról megfeledkező dolgozó dicstelen produkcióját.
Jonathan Whittaker, az angol SAS Daniels ügyvédi munkaközösség tagja emiatt hazájában azt javasolja a munkaadóknak, hogy tiltsák be a mobiltelefonos fotózást az ilyen rendezvényeken, különösen karácsonykor. Ettől az intézkedéstől ugyanis azt várja, hogy januárban kevesebb dolgozót kell majd elbocsátani. Whittaker ugyanakkor a hagyományos fényképezőgépek használatát megengedné.
A dolognak úgy tűnik van értelme, ugyanis a céges rendezvényeken nem csak az elkövető, hanem a mobiltelefonjával az eseményt megörökítő is felfokozott állapotba kerülhet. Emiatt olyasmit örökíthet meg amit nem kellene, és amiről tiszta, józan fejjel talán inkább nem venne tudomást. A probléma kifejezetten a mobiltelefonok blogokhoz és közösségi oldalakhoz kapcsolódó automata funkcióival van: a spicces hangulatban készült fotók automatikusan és azonnal kikerülnek az internetre, az elkövető "modell" beleegyezése nékül, miközben valószínűleg a fotós is igencsak megfeledkezett magáról. Az utókor pedig gyönyörködhet a mementóként díszelgő bizonyítékban, mely ha véletlenül igen zaftosra vagy "cikire" sikerült, megállíthatatlanul elterjedhet az ismerősi kör számítógépes környezetében. Ezáltal az áldozat olyan megítélés alá kerül, amit nem tud lemosni magáról.
"Az Emberi Jogok Európai Egyezménye kimondja, hogy mindenkinek joga van saját magánéletének tiszteletben tartására. A dolgozóknak mindig a lefotózott személy beleegyezését kellene kérnie, mielőtt a szóban forgó fotó az internetre vagy blogra kerül." - mondta Whittaker. Mivel azonban ilyen helyzetekben erre soha nem kerül sor, Whittekkar a mobiltelefonos fotózás tiltásában látja a megoldást.
