Napi Online
Csak korlátozott a verseny a szélessáv-piacon
Azokban az országokban, ahol a nemzeti távközlési hatóság erős jogosítványokkal rendelkezik, és ezeket aktívan ki is használja, ott a fogyasztók jobb telekommunikációs szolgáltatásokat élvezhetnek - ez áll abban a jelentésben, amelyet a közelmúltban hozott nyilvánosságra a European Competitive Telecoms Association (ECTA).
A szakmai versenyképességért felelős testület Regulatory Scorecard (szabályozási értékelés) című felmérése, amely húsz európai országban értékeli a távközléssel kapcsolatos szabályozási környezetet, úgy találta, hogy a szabályozás hatékonysága jelentősen eltér az egyes európai országokban, és a szabályozó hatóság tevékenysége nagymértékben befolyásolja a nagy sebességű (szélessávú) szolgáltatások fejlesztését.
A jelentés rámutat arra is, hogyan gátolja a multinacionális európai cégek versenyképességét az eltérő szabályozás, ami megnöveli a hálózatépítés költségeit. A leghatékonyabb távközlési versenyszabályozással rendelkező országnak az Egyesült Királyságot és Hollandiát találták, ugyanakkor a legbonyolultabb feltételekkel a cseh és a lengyel piacra újonnan belépők szembesülnek - állapította meg az ECTA felmérése, amelyet a testület az Európai Parlament elé tárt.
Kiemelt problémaként jelölték meg azt a tényt, hogy az egyes országokban más-más módon állnak az "új generációs" üvegszálas hálózatok hozzáférésének szabályozásához a spanyolországi teljes korlátozástól kezdve egészen a holland szemléletig, a szabad elérhetőségig. (A Magyar Telekom is jelentős összegű optikai hálózati fejlesztésről döntött. Az optikai szálas technológiáknál egy ésszerű szabályozási környezet kialakítására várunk - mondta korábban Christopher Mattheisen elnök-vezérigazgató.)
Emellett a nagy sebességű üzleti hálózatok nem egységes hozzáférhetősége rendkívül megnehezíti az európai multinacionális cégek összekötését. Az is rendkívül változó, hogy a versenyszabályokat mennyire képesek a törvényhozók kikényszeríteni: némelyik nemzeti szabályozó testületnek a legalapvetőbb jogosultságai is hiányoznak ahhoz, hogy megbüntesse a renitens cégeket. (Ezzel nem vádolható a magyarországi Nemzeti Hírközlési Hatóság, amely esetenként több tíz millió forintos bírságot is kiszab.)
Az ECTA sürgette az Európai Parlamentet és az Európai Tanácsot, hogy a távközlési keretrendszereket áttekintő jelentés (Review of the Telecoms Framework) kapcsán küldjön egyértelmű jelzést arra vonatkozóan, hogy támogatja a konzisztens és hatékony szabályozás szükségességét a távközlési szektor dominanciakérdéseinek megoldásához és a nemzeti szabályozó testületek teljes körű hatalommal való felruházásához.
Az Európai Bizottság legújabb számításai és a befektetői jelentések szerint a szélessávú-piacon akadályokba ütközik a verseny. Az elmúlt két évben a piacon már jelen lévő távközlési szolgáltatók megtartották átlagosan 50 százalékos piaci részesedésüket, míg néhány domináns cég még növelni is tudta azt - például a spanyol Telefónica 51,5 százalékról 57-re -, és ugyanakkor stabil pénzügyi eredményekről számolt be. Ugyanebben az időszakban a befektetések üteme lassult.
Innocenzo Genna, az ECTA elnöke szerint a politikusoknak most, a gazdasági válság idején minden eddiginél jobban kell segíteniük a fogyasztókat és a cégeket a piaci szereplők befektetéseinek és innovációs tevékenységének serkentésével, a költségek csökkentésével és az üzleti hatékonyság javításával. Az éves értékelés eredményei folyamatosan azt mutatják, hogy a domináns távközlési cégekre vonatkozó szabályok enyhítése nem jó módszer a fenti célok elérésére.
Genna kiemelte, hogy a távközlési piac új belépőinek különösen magas kockázattal kell szembesülniük a mai viszonyok között, és könnyen lehet, hogy csökken a törvényi szabályozás hatásossága, ha a nemzeti szabályozó testületek nem lépnek a verseny fenntartása érdekében. A már jelen lévő távközlési szolgáltatók sok országban - például Németországban és Olaszországban - azért lobbiznak, hogy növeljék a versenytársak hozzáférési költségeit. Az új belépők pedig azzal szembesülhetnek, hogy a meglévő befektetéseik zátonyra futnak, mivel a régebbi szereplők lezárják az ő hálózataikat befogadó helyi központokat. "Régebben általában azt tapasztaltuk, hogy a versenyképesség évről évre javult, de lehet, hogy ez most megváltozik." - mondta Genna.
Genna szerint a leghasznosabb, amit a telekommunikációs döntéshozók az európai haladásért tehetnek, ha biztosítják a piacot arról, hogy legfőbb célkitűzésük, hogy minden otthonhoz vezessen legalább egy üvegszálas távközlési "szupersztráda", amely megfelelően szabályozott abban az értelemben, hogy lehetővé teszi a korrekt megtérülést, de nem diszkriminál a régebbi szereplők javára. A politikai döntéshozóknak azt is biztosítaniuk kell, hogy az Európai Bizottság és a nemzeti szabályozó testületek szorosabban együttműködjenek, hogy a szavakat megfelelő tettek kövessék.
A szakmai versenyképességért felelős testület Regulatory Scorecard (szabályozási értékelés) című felmérése, amely húsz európai országban értékeli a távközléssel kapcsolatos szabályozási környezetet, úgy találta, hogy a szabályozás hatékonysága jelentősen eltér az egyes európai országokban, és a szabályozó hatóság tevékenysége nagymértékben befolyásolja a nagy sebességű (szélessávú) szolgáltatások fejlesztését.
A jelentés rámutat arra is, hogyan gátolja a multinacionális európai cégek versenyképességét az eltérő szabályozás, ami megnöveli a hálózatépítés költségeit. A leghatékonyabb távközlési versenyszabályozással rendelkező országnak az Egyesült Királyságot és Hollandiát találták, ugyanakkor a legbonyolultabb feltételekkel a cseh és a lengyel piacra újonnan belépők szembesülnek - állapította meg az ECTA felmérése, amelyet a testület az Európai Parlament elé tárt.
Kiemelt problémaként jelölték meg azt a tényt, hogy az egyes országokban más-más módon állnak az "új generációs" üvegszálas hálózatok hozzáférésének szabályozásához a spanyolországi teljes korlátozástól kezdve egészen a holland szemléletig, a szabad elérhetőségig. (A Magyar Telekom is jelentős összegű optikai hálózati fejlesztésről döntött. Az optikai szálas technológiáknál egy ésszerű szabályozási környezet kialakítására várunk - mondta korábban Christopher Mattheisen elnök-vezérigazgató.)
Emellett a nagy sebességű üzleti hálózatok nem egységes hozzáférhetősége rendkívül megnehezíti az európai multinacionális cégek összekötését. Az is rendkívül változó, hogy a versenyszabályokat mennyire képesek a törvényhozók kikényszeríteni: némelyik nemzeti szabályozó testületnek a legalapvetőbb jogosultságai is hiányoznak ahhoz, hogy megbüntesse a renitens cégeket. (Ezzel nem vádolható a magyarországi Nemzeti Hírközlési Hatóság, amely esetenként több tíz millió forintos bírságot is kiszab.)
Az ECTA sürgette az Európai Parlamentet és az Európai Tanácsot, hogy a távközlési keretrendszereket áttekintő jelentés (Review of the Telecoms Framework) kapcsán küldjön egyértelmű jelzést arra vonatkozóan, hogy támogatja a konzisztens és hatékony szabályozás szükségességét a távközlési szektor dominanciakérdéseinek megoldásához és a nemzeti szabályozó testületek teljes körű hatalommal való felruházásához.
Az Európai Bizottság legújabb számításai és a befektetői jelentések szerint a szélessávú-piacon akadályokba ütközik a verseny. Az elmúlt két évben a piacon már jelen lévő távközlési szolgáltatók megtartották átlagosan 50 százalékos piaci részesedésüket, míg néhány domináns cég még növelni is tudta azt - például a spanyol Telefónica 51,5 százalékról 57-re -, és ugyanakkor stabil pénzügyi eredményekről számolt be. Ugyanebben az időszakban a befektetések üteme lassult.
Innocenzo Genna, az ECTA elnöke szerint a politikusoknak most, a gazdasági válság idején minden eddiginél jobban kell segíteniük a fogyasztókat és a cégeket a piaci szereplők befektetéseinek és innovációs tevékenységének serkentésével, a költségek csökkentésével és az üzleti hatékonyság javításával. Az éves értékelés eredményei folyamatosan azt mutatják, hogy a domináns távközlési cégekre vonatkozó szabályok enyhítése nem jó módszer a fenti célok elérésére.
Genna kiemelte, hogy a távközlési piac új belépőinek különösen magas kockázattal kell szembesülniük a mai viszonyok között, és könnyen lehet, hogy csökken a törvényi szabályozás hatásossága, ha a nemzeti szabályozó testületek nem lépnek a verseny fenntartása érdekében. A már jelen lévő távközlési szolgáltatók sok országban - például Németországban és Olaszországban - azért lobbiznak, hogy növeljék a versenytársak hozzáférési költségeit. Az új belépők pedig azzal szembesülhetnek, hogy a meglévő befektetéseik zátonyra futnak, mivel a régebbi szereplők lezárják az ő hálózataikat befogadó helyi központokat. "Régebben általában azt tapasztaltuk, hogy a versenyképesség évről évre javult, de lehet, hogy ez most megváltozik." - mondta Genna.
Genna szerint a leghasznosabb, amit a telekommunikációs döntéshozók az európai haladásért tehetnek, ha biztosítják a piacot arról, hogy legfőbb célkitűzésük, hogy minden otthonhoz vezessen legalább egy üvegszálas távközlési "szupersztráda", amely megfelelően szabályozott abban az értelemben, hogy lehetővé teszi a korrekt megtérülést, de nem diszkriminál a régebbi szereplők javára. A politikai döntéshozóknak azt is biztosítaniuk kell, hogy az Európai Bizottság és a nemzeti szabályozó testületek szorosabban együttműködjenek, hogy a szavakat megfelelő tettek kövessék.