MTI
Nyugatellenes hullám a kínai interneten
A külföldi hírközlést ostorozó nacionalista fellángolás, amely a tibeti válsággal kapcsolatban alakult ki a kínai internetezők körében, ismét azt mutatja, hogy létezik egy olyan Kína, amely egyre inkább elutasítja a nyugati bírálatokat - mutatnak rá az AFP által idézett elemzők.
A lhászai zavargásokat követően elszabadultak az indulatok a hivatalos médiában, élen a televízióval, és az internetezők körében is. Felháborodásuk célpontjai eredetileg az egyes nyugati tévék és portálok által elkövetett tényleges hibák voltak, különösen az, hogy olyan felvételeket használtak fel lhászai illusztrációként, amelyek valójában akkor készültek, amikor nepáli rendőrök verték szét a tibeti tüntetőket a szomszédos országban. A bírálatok azonban hamarosan kiterjedtek valamennyi nyugati médiára, azzal vádolták őket, hogy már évek óta eltorzítva mutatják be a kínai valóságot.
Eric Sautedé Makaóban dolgozó politológus és internetszakértő az AFP-nek nyilatkozva kifejtette: "A népi büszkeség igazi nacionalista megnyilvánulása ez. A vezértéma így fogalmazható meg: +Elegünk van már abból, hogy folyton leckéztettek bennünket, végül is kik vagytok ti, milyen jogon beszéltek így?+" Miközben Kína az olimpiai játékok megrendezésére készül és szüntelenül megújulását ünnepli, az ország egy része már nem viseli el a nyugati bírálatokat és úgy érzi, hogy "igazságtalanul bántották meg" - vélekedik Sautedé.
Michel Bonin francia szociológus szerint a régi nóta, amely szerint Kína "nyugati összeesküvés áldozata", bizonyos mértékben sikeres, "legalábbis a diákok és a fiatal városlakók körében, akik körében sokkal elterjedtebb a túlzott, vagy éppen agresszív nacionalizmus". "Figyelembe kell venni, hogy ezek a fiatalok olyan időben nőttek fel, amikor a Kommunista Párt elhatározta: legitimitását és propagandáját főleg a nacionalizmusra alapozza, miután szocialista céljai már egyáltalán nem szavahihetőek. Ezen túlmenően pedig az elkényeztetett, magabiztos egykéknek ahhoz a nemzedékéhez tartoznak, amely a gazdasági növekedés fő nyertese volt" - teszi hozzá.
Jean-Pierre Cabestan, a hongkongi baptista egyetem Kína-szakértője szerint "ma nagyobb az intolerancia, mint 2005-ben volt, kisebb a hajlandóság a külföldi bírálatok elfogadására". "Nem értik meg, hogy minél nagyobb hatalom Kína, minél befolyásosabb, minél inkább szerepet játszik a nemzetközi válságokban, például Dárfúr kapcsán, vagy az olyan általános kérdésekben, mint a környezetvédelem, annál inkább bírálatok tárgya lesz" - jegyzi meg a szakértő.
Rebecca MacKinnon, a CNN volt újságírója, aki most a hongkongi egyetemen tanít, egy másik sajátosságra is rámutatott: "Sok kínai internetező, aki ma ledorongolja a CNN-t vagy más nyugati médiumokat, nem érti, hogy Nyugaton is sok olyan ember van, aki nem hisz saját médiájának, Nyugaton a médiát nem tekintik az igazság letéteményesének."
A lhászai zavargásokat követően elszabadultak az indulatok a hivatalos médiában, élen a televízióval, és az internetezők körében is. Felháborodásuk célpontjai eredetileg az egyes nyugati tévék és portálok által elkövetett tényleges hibák voltak, különösen az, hogy olyan felvételeket használtak fel lhászai illusztrációként, amelyek valójában akkor készültek, amikor nepáli rendőrök verték szét a tibeti tüntetőket a szomszédos országban. A bírálatok azonban hamarosan kiterjedtek valamennyi nyugati médiára, azzal vádolták őket, hogy már évek óta eltorzítva mutatják be a kínai valóságot.
Eric Sautedé Makaóban dolgozó politológus és internetszakértő az AFP-nek nyilatkozva kifejtette: "A népi büszkeség igazi nacionalista megnyilvánulása ez. A vezértéma így fogalmazható meg: +Elegünk van már abból, hogy folyton leckéztettek bennünket, végül is kik vagytok ti, milyen jogon beszéltek így?+" Miközben Kína az olimpiai játékok megrendezésére készül és szüntelenül megújulását ünnepli, az ország egy része már nem viseli el a nyugati bírálatokat és úgy érzi, hogy "igazságtalanul bántották meg" - vélekedik Sautedé.
Michel Bonin francia szociológus szerint a régi nóta, amely szerint Kína "nyugati összeesküvés áldozata", bizonyos mértékben sikeres, "legalábbis a diákok és a fiatal városlakók körében, akik körében sokkal elterjedtebb a túlzott, vagy éppen agresszív nacionalizmus". "Figyelembe kell venni, hogy ezek a fiatalok olyan időben nőttek fel, amikor a Kommunista Párt elhatározta: legitimitását és propagandáját főleg a nacionalizmusra alapozza, miután szocialista céljai már egyáltalán nem szavahihetőek. Ezen túlmenően pedig az elkényeztetett, magabiztos egykéknek ahhoz a nemzedékéhez tartoznak, amely a gazdasági növekedés fő nyertese volt" - teszi hozzá.
Jean-Pierre Cabestan, a hongkongi baptista egyetem Kína-szakértője szerint "ma nagyobb az intolerancia, mint 2005-ben volt, kisebb a hajlandóság a külföldi bírálatok elfogadására". "Nem értik meg, hogy minél nagyobb hatalom Kína, minél befolyásosabb, minél inkább szerepet játszik a nemzetközi válságokban, például Dárfúr kapcsán, vagy az olyan általános kérdésekben, mint a környezetvédelem, annál inkább bírálatok tárgya lesz" - jegyzi meg a szakértő.
Rebecca MacKinnon, a CNN volt újságírója, aki most a hongkongi egyetemen tanít, egy másik sajátosságra is rámutatott: "Sok kínai internetező, aki ma ledorongolja a CNN-t vagy más nyugati médiumokat, nem érti, hogy Nyugaton is sok olyan ember van, aki nem hisz saját médiájának, Nyugaton a médiát nem tekintik az igazság letéteményesének."