Napi Online
E-szamárpadban ül Magyarország
Magyarország jelentős lemaradásban van az e-gazdaság terén, még az EU-hoz velünk együtt csatlakozott régiós államokhoz képest is - állapítja meg az ICEG EC kutatása, amely hat olyan területet határozott meg, ahol az államnak be kellene avatkoznia.
Az IKT-vonzatú fizikai infrastruktúrát tekintve a magyar vállalati szektor lemaradása uniós viszonylatban (EU-27 ill. EU-15 átlaghoz képest) és a régiós versenytársak többségéhez képest is jelentős. Az infrastrukturális mutatókban növekvő elmaradás mindenképpen erősödő versenyképességi gondokra, fejlesztési nehézségekre, motivációs problémákra utal. A fizikai mellett a humán infrastruktúrát, a munkaerő digitális képességeit tekintve is kedvezőtlenül állunk. A magyar lakosság több mint fele egyáltalán nem rendelkezik számítógép felhasználói ismeretekkel és készségekkel - míg az EU-25 átlaga egyharmad feletti - és ezzel Magyarország az újonnan csatlakozott tagállamok közül az utolsó helyet foglalta el 2005-ben. Még a felsőfokú végzettséggel rendelkezők és a tanulók digitális írástudása sem éri el az uniós átlagot.
Az e-gazdaság vállalaton belüli elemei közül a magyar vállalatok az IKT-eszközök használatának terén - a korábban már említett tendencia szerint - jelentősen le vannak maradva uniós versenytársaiktól, kiugróan nagy a százalékpontos különbség a vállalati honlapoknál, a számítógép-használatban, a szélessávú internet-hozzáférés tekintetében (itt tíz százalékpont feletti a lemaradás az uniós átlagoktól). A nagyvállalatok kedvezőbben állnak a többi vállalatcsoporttal szemben: náluk jóval magasabb az IKT-eszközöket használók aránya.
Probléma még, hogy a 2004 és 2006 közötti adatokat összehasonlítva, időben romló ellátottságot találunk mind a számítógép-használatot, mind az internet-hozzáférést tekintve. A vállalatok IKT-használata szektoronként is eltérő, a vizsgált ágazatok közül a magyar szálláshely-szolgáltatás szerepelt a legjobban, a legrosszabb mutatókkal pedig az ingatlan-gazdasági szolgáltatásban és a filmiparban tevékenykedő hazai vállalatok rendelkeznek. Régiós hátrányban Szinte minden IKT-mutatóban és ágazatban jelentős a régiós versenytársaktól (elsősorban Csehországtól, Szlovákiától és Szlovéniától, kisebb részt Lengyelországtól) való lemaradás.
Két átfogó kutatás, az e-Business W@tch és az e-Business readiness index alapján is összességében egyértelműen megállapítható, hogy Magyarország az e-gazdaság, az arra való felkészültség területén a sereghajtók között van az EU-tagországok között. Így az e-Business Readiness felmérésben szereplő 25 ország között Magyarország az e-gazdaságra való felkészültség terén a 24. helyet foglalja el. Gyenge a vállalat és a munkavállalók közötti elektronikus kapcsolat (B2E) és a munkahelyi e-Képzés fejlettségének értékelése is.
Az e-kereskedelmet illetően kiemelhető, hogy az interneten vásárló és rendeléseket felvevő vállalatok aránya elmarad az Európai Unió átlagától, míg a B2B (cégek közötti) kereskedelem volumene tekintetében nincs olyan nagy elmaradás. A B2C (a cégek és fogyasztók közötti) kereskedelem terén azonban szintén alacsonyabbak a fejlettségi mutatók az uniós átlagnál, melynek okai közé sorolhatóak, hogy egyrészt a lakosság nem megfelelő számítógépes és internetes ellátottsága mellett az elégtelen internettudás kevés ember számára teszi lehetővé az internetes vásárlást, másrészt az elektronikus B2C kereskedelem kínálati oldalról is korlátozott, hiszen például az internetes boltok csak idén kaptak jogszabályi könnyítéseket.
Az internetet banki és egyéb pénzügyi szolgáltatások érdekében igénybe vevő vállaltok és egyéni felhasználók aránya uniós viszonylatban igen alacsony, az internetes fizetési módok biztosítása a kereskedők, használata pedig a vevők oldaláról korlátozott. Az e-kormányzat területén ugyanakkor az elmúlt két évben jelentős fejlesztések történtek, amelyek érdemben javították a terület fejlettségét és Magyarország mutatóit nemzetközi összevetésben. Miért állunk ilyen rosszul?Az e-gazdaság egészének rossz szereplése mögött meghúzódó okokat, főbb problémákat néhány jelentősebb csoportba lehet sorolni: makrogazdasági, mikrogazdasági, fiskális problémák, piaci szerkezet és verseny anomáliái, lakossági és képzettségi gondok.
A makrogazdasági jellegű problémák elsősorban áttételesen eredményezik az e-gazdaság lemaradását. Az e-gazdaság fejlődése szempontjából jelentős hátrányt jelent, hogy Magyarországon alacsony a beruházási ráta, a hazai beruházásokon belül elmarad az IKT vonzatú beruházások aránya az európai átlagtól, miközben magas a beruházásokon belül az állami megrendelések részesedése. Az e-gazdaság szempontjából releváns makrogazdasági korlát még a jelentős regionális eltérések megléte, miközben a lemaradó régiók lehúzzák az átlagos mutatókat. A mikrogazdasági problémák közé tartozik a vállalatok alultőkésítettsége, a működési gondok és a szervezeti konzervativizmus is, mint hátráltató tényező.
A vállalati döntéshozók számos esetben nincsenek tisztában az e-gazdaság által nyújtott előnyökkel és megtakarítási lehetőségekkel. A fiskális problémák közül kiemelendő, hogy sok országgal szemben Magyarországon nem támogatják az IKT-eszközök beszerzését és alkalmazását gyorsított amortizációval. Ennek hiánya az összességében nem ösztönző környezetben jelentős mértékben fogja vissza az e-gazdaság fejlődését. A magyarországi e-gazdaság fejlődését kedvezőtlenül befolyásolja a főbb piacok kompetitív szerkezetének hiányosságai. Az elégtelen versenyhez kötődik, hogy változatlanul magasak a főbb eszközök és szolgáltatások, a hardver és szoftver árak.
Az e-gazdaság alulfejlettségéhez hozzájárulhatnak szerkezeti sajátosságok is: így Magyarországon relatíve alacsony a fejlett technológiát használó ágazatok részesedése a kibocsátásban és a foglalkoztatásban, miközben a kevésbé IKT-intenzív ágazatok súlya viszonylag magas. Az e-gazdaság fejlődését befolyásolják a felhasználókkal, munkavállalókkal, lakossággal kapcsolatos képzettségi problémák is. A felhasználók alacsony képzettsége egyrészt csökkenti a potenciális vásárlóerőt (pl. internetes kereskedelem és elektronikus banki szolgáltatások igénybevétele), továbbá a munkavállalók képzettségbeli korlátai miatt alacsony a foglalkoztatási ráta, miközben a részmunkában és távmunkában alkalmazottak aránya is alacsony.
Mit lépjen az állam?
A tanulmány szerint hat főbb terület különíthető el, amelyeken az állam képes beavatkozni. Az IKT-jellegű beruházások alacsony szintjének növelése érdekében egyrészt az államnak arra kellene törekednie, hogy elbontsa a vállalati tőkeképződést korlátozó tényezőket, (pl. átláthatatlan kedvezményekkel és magas határadókkal terhelt adórendszer), másrészt fejlesztéspolitikai eszközöket kellene alkalmaznia (pl. Strukturális Alapok felhasználása) a szűk keresztmetszetek oldása és a tovagyűrűző hatások generálása érdekében. A mikrogazdasági jellegű problémák kezelése során az egyik legfontosabb feladat az alultőkésítettség enyhítése. Mindenképpen fontos szerepet játszik ebben a kkv-szektor általános támogatása, beruházás-ösztönzése, kedvezményes hitelek biztosítása.
Fontos továbbá az e-Gazdasági megoldások használatából eredő előnyök kommunikálása a gazdasági szereplők felé, egyúttal az információs aszimmetria csökkentésére is szükség van, például nemzetközi jó gyakorlatok bemutatásával. A fiskális támogatások terén az egyik lehetséges megoldás az IKT-alkalmazások, eszközök beszerzését elősegítő gyorsított leírás alkalmazása. Az e-gazdasággal kapcsolatos állami szerepvállalás másik, fiskális eszközökhöz szorosan kapcsolódó területe a fejlesztéspolitikai prioritások meghatározása, amelyekkel kapcsolatban egyrészt fontos, hogy a prioritások egymással teljes összhangban valósuljanak meg, másrészt célszerű volna az egyes intézkedéseken belül végiggondolni, hogy a támogatás feltételei között miképpen lehetne az IKT eszközök, szolgáltatások, megoldások szerepét, súlyát erősíteni.
Az e-gazdaság fejlődésének egyik fontos akadályozó tényezője a verseny nem megfelelő mértéke. Az állam három területen tudja szabályozással elősegíteni a kompetitívebb piaci szerkezetek kialakulását. Az egyik esetben - amikor az állam megrendelőként lép fel a piacon - a közbeszerzés területén jelentkező anomáliák, átláthatatlanság mérséklésével, mely erősítheti a piaci szereplők belépését erre a fontos piaci szegmensre. A másik feladat a már meglévő piaci monopóliumok oldása, elsősorban a hálózatos iparágak esetében, mely kiegyenlítettebb piaci feltételeket teremtene. A harmadik terület a technológiai konvergencia: a verseny erősítése érdekében az államnak a pályázati-közbeszerzési rendszereket technológia-semlegesen kell működtetnie, és a stratégia-alkotás valamint a szabályozás során támogatni kell a konvergencia-folyamatot.
Egy további terület, amelyen az állami beavatkozás fontos lehet, a digitális készségek erősítése, mivel ezek hiánya az e-gazdaság egyik fontos keresleti (felhasználói) és kínálati (munkavállalói) korlátját jelentik. Egyrészt az alap- és középfokú oktatásban a mainál erőteljesebben (és az egyes iskolatípusok között kisebb eltéréseket tolerálva) kellene erősíteni a digitális képességek megszerzését másrészt a hazai felnőtt társadalom digitális írástudását kellene fejleszteni a felnőttoktatás, élethosszig tartó tanulás és a munkanélküliek átképzése során. Lényeges lenne továbbá a releváns természettudományi területeken (matematika, programozás, műszaki tudományok stb.) végzettek arányának növelése.
Kulcsfontosságú az állami fejlesztésVégezetül, az egyik leghatékonyabb támogatás az e-gazdaság fejlődéséhez az állam részéről az államra háruló feladatok, fejlesztések megvalósítása lenne. Az e-közigazgatás, e-önkormányzat, részben az e-egészségügy, e-közbeszerzés fejlesztése, az ezeken a területeken meglévő elmaradás, hiányosságok felszámolása elengedhetetlen. Az említett területek fejlesztése során, a G2B és B2G szolgáltatások további tervezésénél kulcsfontosságú, hogy a vállalati szektor is véleményt nyilváníthasson, hiszen ezek a szolgáltatások a két szféra között kell, hogy megvalósuljanak. Az e-szolgáltatások esetében az általános fejlesztés mellett egy-egy átütő erejű megoldás - "killer application" - kifejlesztése és elterjesztése is kiemelten fontos, mivel egy-egy ilyen szolgáltatás további eltérő e-Gazdasági tevékenységet vonzhat magával (pl. e-számlázás, e-közbeszerzés).
Mi az, hogy e-gazdaság?
A tanulmány a vállalaton belüli elektronikus gazdaság körébe sorolja az IKT (információs és kommunikációs technológiák) eszközök és szolgáltatások alkalmazását a termelésben, az IKT eszközök és szolgáltatások alkalmazását a belső vállalati folyamatokban (ERP, EDI, SCM, BI, DSS /döntéstámogató/ rendszerek, SOA /szolgáltatásorentált architektúra/, vállalatirányítási rendszerek), valamint az IKT termelés vállalaton belüli áttelepítését, kiszervezését, a kiszervezés és kitelepülés folyamatát és hatását.
A vállalaton kívüli folyamatok részeiként lettek definiálva az elektronikus gazdaság olyan fontos szegmensei, mint az e-bankolás, az e-Kereskedelem, illetve az e-kormányzat és e-közigazgatás vállalati szektort érintő elemei. Mindazonáltal figyelembe kell venni mindazon tényezőket, amelyek hatnak a vállalaton belüli és kívüli folyamatokra: ezek a fizikai infrastruktúra minősége és elérhetősége, míg a másik a megfelelő humán infrastruktúra (elsősorban munkavállalók digitális képességei és írástudása).
Az IKT-vonzatú fizikai infrastruktúrát tekintve a magyar vállalati szektor lemaradása uniós viszonylatban (EU-27 ill. EU-15 átlaghoz képest) és a régiós versenytársak többségéhez képest is jelentős. Az infrastrukturális mutatókban növekvő elmaradás mindenképpen erősödő versenyképességi gondokra, fejlesztési nehézségekre, motivációs problémákra utal. A fizikai mellett a humán infrastruktúrát, a munkaerő digitális képességeit tekintve is kedvezőtlenül állunk. A magyar lakosság több mint fele egyáltalán nem rendelkezik számítógép felhasználói ismeretekkel és készségekkel - míg az EU-25 átlaga egyharmad feletti - és ezzel Magyarország az újonnan csatlakozott tagállamok közül az utolsó helyet foglalta el 2005-ben. Még a felsőfokú végzettséggel rendelkezők és a tanulók digitális írástudása sem éri el az uniós átlagot.
Az e-gazdaság vállalaton belüli elemei közül a magyar vállalatok az IKT-eszközök használatának terén - a korábban már említett tendencia szerint - jelentősen le vannak maradva uniós versenytársaiktól, kiugróan nagy a százalékpontos különbség a vállalati honlapoknál, a számítógép-használatban, a szélessávú internet-hozzáférés tekintetében (itt tíz százalékpont feletti a lemaradás az uniós átlagoktól). A nagyvállalatok kedvezőbben állnak a többi vállalatcsoporttal szemben: náluk jóval magasabb az IKT-eszközöket használók aránya.
Probléma még, hogy a 2004 és 2006 közötti adatokat összehasonlítva, időben romló ellátottságot találunk mind a számítógép-használatot, mind az internet-hozzáférést tekintve. A vállalatok IKT-használata szektoronként is eltérő, a vizsgált ágazatok közül a magyar szálláshely-szolgáltatás szerepelt a legjobban, a legrosszabb mutatókkal pedig az ingatlan-gazdasági szolgáltatásban és a filmiparban tevékenykedő hazai vállalatok rendelkeznek. Régiós hátrányban Szinte minden IKT-mutatóban és ágazatban jelentős a régiós versenytársaktól (elsősorban Csehországtól, Szlovákiától és Szlovéniától, kisebb részt Lengyelországtól) való lemaradás.
Két átfogó kutatás, az e-Business W@tch és az e-Business readiness index alapján is összességében egyértelműen megállapítható, hogy Magyarország az e-gazdaság, az arra való felkészültség területén a sereghajtók között van az EU-tagországok között. Így az e-Business Readiness felmérésben szereplő 25 ország között Magyarország az e-gazdaságra való felkészültség terén a 24. helyet foglalja el. Gyenge a vállalat és a munkavállalók közötti elektronikus kapcsolat (B2E) és a munkahelyi e-Képzés fejlettségének értékelése is.
Az e-kereskedelmet illetően kiemelhető, hogy az interneten vásárló és rendeléseket felvevő vállalatok aránya elmarad az Európai Unió átlagától, míg a B2B (cégek közötti) kereskedelem volumene tekintetében nincs olyan nagy elmaradás. A B2C (a cégek és fogyasztók közötti) kereskedelem terén azonban szintén alacsonyabbak a fejlettségi mutatók az uniós átlagnál, melynek okai közé sorolhatóak, hogy egyrészt a lakosság nem megfelelő számítógépes és internetes ellátottsága mellett az elégtelen internettudás kevés ember számára teszi lehetővé az internetes vásárlást, másrészt az elektronikus B2C kereskedelem kínálati oldalról is korlátozott, hiszen például az internetes boltok csak idén kaptak jogszabályi könnyítéseket.
Az internetet banki és egyéb pénzügyi szolgáltatások érdekében igénybe vevő vállaltok és egyéni felhasználók aránya uniós viszonylatban igen alacsony, az internetes fizetési módok biztosítása a kereskedők, használata pedig a vevők oldaláról korlátozott. Az e-kormányzat területén ugyanakkor az elmúlt két évben jelentős fejlesztések történtek, amelyek érdemben javították a terület fejlettségét és Magyarország mutatóit nemzetközi összevetésben. Miért állunk ilyen rosszul?Az e-gazdaság egészének rossz szereplése mögött meghúzódó okokat, főbb problémákat néhány jelentősebb csoportba lehet sorolni: makrogazdasági, mikrogazdasági, fiskális problémák, piaci szerkezet és verseny anomáliái, lakossági és képzettségi gondok.
A makrogazdasági jellegű problémák elsősorban áttételesen eredményezik az e-gazdaság lemaradását. Az e-gazdaság fejlődése szempontjából jelentős hátrányt jelent, hogy Magyarországon alacsony a beruházási ráta, a hazai beruházásokon belül elmarad az IKT vonzatú beruházások aránya az európai átlagtól, miközben magas a beruházásokon belül az állami megrendelések részesedése. Az e-gazdaság szempontjából releváns makrogazdasági korlát még a jelentős regionális eltérések megléte, miközben a lemaradó régiók lehúzzák az átlagos mutatókat. A mikrogazdasági problémák közé tartozik a vállalatok alultőkésítettsége, a működési gondok és a szervezeti konzervativizmus is, mint hátráltató tényező.
A vállalati döntéshozók számos esetben nincsenek tisztában az e-gazdaság által nyújtott előnyökkel és megtakarítási lehetőségekkel. A fiskális problémák közül kiemelendő, hogy sok országgal szemben Magyarországon nem támogatják az IKT-eszközök beszerzését és alkalmazását gyorsított amortizációval. Ennek hiánya az összességében nem ösztönző környezetben jelentős mértékben fogja vissza az e-gazdaság fejlődését. A magyarországi e-gazdaság fejlődését kedvezőtlenül befolyásolja a főbb piacok kompetitív szerkezetének hiányosságai. Az elégtelen versenyhez kötődik, hogy változatlanul magasak a főbb eszközök és szolgáltatások, a hardver és szoftver árak.
Az e-gazdaság alulfejlettségéhez hozzájárulhatnak szerkezeti sajátosságok is: így Magyarországon relatíve alacsony a fejlett technológiát használó ágazatok részesedése a kibocsátásban és a foglalkoztatásban, miközben a kevésbé IKT-intenzív ágazatok súlya viszonylag magas. Az e-gazdaság fejlődését befolyásolják a felhasználókkal, munkavállalókkal, lakossággal kapcsolatos képzettségi problémák is. A felhasználók alacsony képzettsége egyrészt csökkenti a potenciális vásárlóerőt (pl. internetes kereskedelem és elektronikus banki szolgáltatások igénybevétele), továbbá a munkavállalók képzettségbeli korlátai miatt alacsony a foglalkoztatási ráta, miközben a részmunkában és távmunkában alkalmazottak aránya is alacsony.
Mit lépjen az állam?
A tanulmány szerint hat főbb terület különíthető el, amelyeken az állam képes beavatkozni. Az IKT-jellegű beruházások alacsony szintjének növelése érdekében egyrészt az államnak arra kellene törekednie, hogy elbontsa a vállalati tőkeképződést korlátozó tényezőket, (pl. átláthatatlan kedvezményekkel és magas határadókkal terhelt adórendszer), másrészt fejlesztéspolitikai eszközöket kellene alkalmaznia (pl. Strukturális Alapok felhasználása) a szűk keresztmetszetek oldása és a tovagyűrűző hatások generálása érdekében. A mikrogazdasági jellegű problémák kezelése során az egyik legfontosabb feladat az alultőkésítettség enyhítése. Mindenképpen fontos szerepet játszik ebben a kkv-szektor általános támogatása, beruházás-ösztönzése, kedvezményes hitelek biztosítása.
Fontos továbbá az e-Gazdasági megoldások használatából eredő előnyök kommunikálása a gazdasági szereplők felé, egyúttal az információs aszimmetria csökkentésére is szükség van, például nemzetközi jó gyakorlatok bemutatásával. A fiskális támogatások terén az egyik lehetséges megoldás az IKT-alkalmazások, eszközök beszerzését elősegítő gyorsított leírás alkalmazása. Az e-gazdasággal kapcsolatos állami szerepvállalás másik, fiskális eszközökhöz szorosan kapcsolódó területe a fejlesztéspolitikai prioritások meghatározása, amelyekkel kapcsolatban egyrészt fontos, hogy a prioritások egymással teljes összhangban valósuljanak meg, másrészt célszerű volna az egyes intézkedéseken belül végiggondolni, hogy a támogatás feltételei között miképpen lehetne az IKT eszközök, szolgáltatások, megoldások szerepét, súlyát erősíteni.
Az e-gazdaság fejlődésének egyik fontos akadályozó tényezője a verseny nem megfelelő mértéke. Az állam három területen tudja szabályozással elősegíteni a kompetitívebb piaci szerkezetek kialakulását. Az egyik esetben - amikor az állam megrendelőként lép fel a piacon - a közbeszerzés területén jelentkező anomáliák, átláthatatlanság mérséklésével, mely erősítheti a piaci szereplők belépését erre a fontos piaci szegmensre. A másik feladat a már meglévő piaci monopóliumok oldása, elsősorban a hálózatos iparágak esetében, mely kiegyenlítettebb piaci feltételeket teremtene. A harmadik terület a technológiai konvergencia: a verseny erősítése érdekében az államnak a pályázati-közbeszerzési rendszereket technológia-semlegesen kell működtetnie, és a stratégia-alkotás valamint a szabályozás során támogatni kell a konvergencia-folyamatot.
Egy további terület, amelyen az állami beavatkozás fontos lehet, a digitális készségek erősítése, mivel ezek hiánya az e-gazdaság egyik fontos keresleti (felhasználói) és kínálati (munkavállalói) korlátját jelentik. Egyrészt az alap- és középfokú oktatásban a mainál erőteljesebben (és az egyes iskolatípusok között kisebb eltéréseket tolerálva) kellene erősíteni a digitális képességek megszerzését másrészt a hazai felnőtt társadalom digitális írástudását kellene fejleszteni a felnőttoktatás, élethosszig tartó tanulás és a munkanélküliek átképzése során. Lényeges lenne továbbá a releváns természettudományi területeken (matematika, programozás, műszaki tudományok stb.) végzettek arányának növelése.
Kulcsfontosságú az állami fejlesztésVégezetül, az egyik leghatékonyabb támogatás az e-gazdaság fejlődéséhez az állam részéről az államra háruló feladatok, fejlesztések megvalósítása lenne. Az e-közigazgatás, e-önkormányzat, részben az e-egészségügy, e-közbeszerzés fejlesztése, az ezeken a területeken meglévő elmaradás, hiányosságok felszámolása elengedhetetlen. Az említett területek fejlesztése során, a G2B és B2G szolgáltatások további tervezésénél kulcsfontosságú, hogy a vállalati szektor is véleményt nyilváníthasson, hiszen ezek a szolgáltatások a két szféra között kell, hogy megvalósuljanak. Az e-szolgáltatások esetében az általános fejlesztés mellett egy-egy átütő erejű megoldás - "killer application" - kifejlesztése és elterjesztése is kiemelten fontos, mivel egy-egy ilyen szolgáltatás további eltérő e-Gazdasági tevékenységet vonzhat magával (pl. e-számlázás, e-közbeszerzés).
Mi az, hogy e-gazdaság?
A tanulmány a vállalaton belüli elektronikus gazdaság körébe sorolja az IKT (információs és kommunikációs technológiák) eszközök és szolgáltatások alkalmazását a termelésben, az IKT eszközök és szolgáltatások alkalmazását a belső vállalati folyamatokban (ERP, EDI, SCM, BI, DSS /döntéstámogató/ rendszerek, SOA /szolgáltatásorentált architektúra/, vállalatirányítási rendszerek), valamint az IKT termelés vállalaton belüli áttelepítését, kiszervezését, a kiszervezés és kitelepülés folyamatát és hatását.
A vállalaton kívüli folyamatok részeiként lettek definiálva az elektronikus gazdaság olyan fontos szegmensei, mint az e-bankolás, az e-Kereskedelem, illetve az e-kormányzat és e-közigazgatás vállalati szektort érintő elemei. Mindazonáltal figyelembe kell venni mindazon tényezőket, amelyek hatnak a vállalaton belüli és kívüli folyamatokra: ezek a fizikai infrastruktúra minősége és elérhetősége, míg a másik a megfelelő humán infrastruktúra (elsősorban munkavállalók digitális képességei és írástudása).
